Riccardo Piscitelli: Éreztem, hogy nem kapunk ki a Fraditól – NB I-es legek

– Három perc sem telt el a Ferencváros elleni vasárnapi derbiből, máris a mérkőzés védését kellett bemutatnia Adama Traoré közeli fejesénél. Hogyan emlékszik vissza rá?
– Rendkívül gyorsan kellett reagálnom – válaszolta Riccardo Piscitelli, az Újpest olasz kapusa, aki több nagy védést is bemutatva a 0–0-val záruló vasárnapi összecsapás legjobbja volt. – Amikor érzékeltem, hogy kitornáztam a labdát a léc alól, elképesztő energiák szabadultak fel bennem, éreztem, hogy nem kapunk ki a Ferencvárostól. Később is kellett védenem, de egyértelműen ez volt a legnehezebb.

– Tizenhét vesztes mérkőzést követően szerzett pontot az Újpest a Ferencvárossal szemben. Figyelte ezt a statisztikát?
– Az újpesti öltözőben az a szokás, hogy a meccsek előtt csak pozitívumokról beszélgetünk. Csakhogy ezúttal olyan nagy volt a felhajtás, hogy a híreket olvasva elkerülhetetlen volt, hogy szembejöjjön velünk ez a statisztikai adat is. Ám végül is nem baj, mert még inkább élessé tett bennünket, tökéletes állapotban vártuk a derbit, mentálisan nem nőtt fölénk a Fradi.

– A helyzetek számában a mérkőzés elején viszont igen.
– Kétségtelen, jól kezdtek a zöld-fehérek, nem csupán az említett lehetőségük volt, a találkozó elején több veszélyes helyzetük adódott. A fordulás után azonban rendeztük a sorokat, és a végére, úgy érzem, kiegyenlített lett a meccs. A lefújást követően dolgozott bennem az adrenalin, egyébként is nehezen jön álom a szememre, hát még egy ilyen összecsapást követően!

– Végül is ünnepeltek az öltözőben? Vagy vegyes érzések kavarogtak önökben?
– Néhányan nem tudták eldönteni, örüljenek-e az egy pontnak vagy bánkódjanak, hogy ezúttal sem tudtuk legyőzni a Fradit. Én mindenesetre boldog voltam, hiszen megtörtük a rossz sorozatot. Bartosz Grzelak vezetőedző is úgy fogalmazott, vegyes érzések kavarognak benne, én összességében örültem a döntetlennek. De azt sem felejthetjük el, hogy ez is csak egy mérkőzés volt a sok közül, messze még a vége.

– Első derbijét játszotta a Szusza Ferenc Stadionban. Milyen volt a kapuban állni?
– A körítés egyszerűen elképesztő volt. Az idényben egyszer már védtem a Ferencváros ellen, a Groupama Arénában élhettem át először, milyen is a derbin védeni. Az első az mindig első, a mostani összecsapás a saját szurkolóink miatt marad örökké emlékezetes. A lelátókról hihetetlen energia érkezett.

– Olaszországban különösen fanatikusak az ultrák. Gyerekként ön kinek szurkolt?
– Nem kérdés: az AC Milannak. Tízéves koromtól tizenkilencig ott nevelkedtem, a Milanello volt a második otthonom. A korábbi olasz válogatott Christian Abbiatival töltöttem a legtöbb időt, együtt érkeztünk az edzőközpontba, együtt is indultunk haza. Az AC Milan annak a korszaknak az egyik kiemelkedő csapata volt, zseniális futballistákkal. A mostanit össze sem lehet hasonlítani azzal az együttessel.

– És amikor gyerekként a téren védett, ki akart lenni? Walter Zenga vagy Gianluigi Buffon?
– Mint minden gyerek Olaszországban, aki abban az időszakban kapusnak készült, Buffon szerettem volna lenni. Később Manuel Neuer és Ederson volt a kedvencem, utóbbi a lábmunkája miatt is.

– Két meccs van hátra az őszi szezonból, két nyerhető, hiszen a tabellán utolsó előtti Debrecenhez utaznak, majd fogadják a sereghajtó kecskemétieket.
– Valóban, csakhogy akkor hibáznánk a legnagyobbat, ha azt gondolnánk, ezt a hat pontot már be is írhatjuk magunknak. Még véletlenül sem! Kőkemény két találkozó vár ránk a téli szünet előtt, mind a két csapat az élvonalban maradásért küzd, nyilvánvaló, hogy mindent megtesz a sikerért. Ám mi is szeretnénk minél feljebb kapaszkodni a tabellán, szoros a mezőny, két győzelemmel nagyot lehetne ugrani előre.

–A téli vakáció idején irány Olaszország?
– Egyelőre nem döntöttem el a programot, most még csak a futballra koncentrálok. A téli szünet első napján aztán alighanem veszek egy repülőjegyet, és elmegyek valahová pihenni, feltöltődni.

A FORDULÓ DUPLÁZÁSA
Beke Péter megragadna a Nyíregyháza kezdőcsapatában
 

HÁROM ÉS FÉL HÓNAP elteltével kezdett újra az NB I-ben Beke Péter, a Nyíregyháza Spartacus csatára, s hogy meghálálta a bizalmat, arra bizonyíték a Paksi FC (4–2) elleni pénteki duplázása.

„Az idény elején a kezdőcsapatban kaptam helyet, de sajnos két hétre kidőltem a sorból, mert arcüreggyulladással bajlódtam – mondta lapunknak a nyíregyháziak 23 éves játékosa. – Ilyenkor sok idő, amíg az ember utoléri önmagát, ismét visszanyeri az erejét és a formáját, ráadásul a csapat jól szerepelt, így kiszorultam a kezdőből. Ez természetes, megértem Tímár Krisztián vezetőedzőt. A posztomon Nagy Dominik és Kovácsréti Márk is remekel, nagy a konkurenciaharc. A Paks ellen nem léphetett pályára Nagy Dominik, mert öt sárga lapja miatti eltiltását töltötte, örültem a lehetőségnek, próbáltam bizonyítani. Az első gólom fejesből született, a másodiknál a kipattanóra érkeztem, jókor voltam jó helyen. A csatár lelkének mindig jót tesz, ha eredményes, sokat jelent a duplázásom, de ennél fontosabb, hogy nyertünk négy kettőre. Amikor nem játszottam, rengeteget segített a mentáltrénerem, akivel a nyár óta dolgozom együtt: elmondta, ilyenkor sem szabad csüggednem, sőt még keményebben kell dolgoznom, hiszen ha újra esélyt kapok, ne sértődötten, gyenge állapotban lépjek pályára, hanem bizakodva és motiváltan. A gólörömöm? Mindig a leendő feleségemnek ajánlom.”

A futballista a kevés játékperce ellenére (az élvonalbeli idényben 432 perc, négyszer kezdőként, hétszer csereként játszott) négy gólnál és egy gólpassznál tart, ez jó statisztikai adat. Kérdés, a hét végén gyarapíthatja-e góljai számát: a Szpari vasárnap 14.45-től a Fehérvár FC otthonában lép pályára.

„Miután Nagy Dominik visszatérhet, nyilván új helyzet áll elő, ám az volt a Paks elleni meccs előtt a célom, hogy úgy futballozzak, hogy a szakmai stáb tagjai vakarják a fejüket, amikor a kezdőn gondolkodnak… De nem az egyén számít, hanem a csapat, nem az a legfontosabb, hogy ki játszik, a lényeg a győzelem megszerzése. Két fontos bajnoki vár ránk, hiszen a Vidi után fogadjuk a Ferencvárost, reméljük, telt ház előtt. Mindkét meccsen abban a szellemben lépünk pályára, hogy jó eredményt érjünk el.”  

A FORDULÓ MEGÉRZÉSE
Gyerekkori barátja zrikálta Nagy Gergelyt  a kivédett tizenegyese után
 

NYOLCADIK NEKIFUTÁSRA SIKERÜLT: a Fehérvár FC Bohdan Melnik góljával 1–0-ra nyert a hétvégén a ZTE FC ellen, első idegenbeli győzelmét aratva az idényben. Az ukrán középpályás az első bajnoki gólját szerezte a nyári átigazolása óta, sokat tett a három pont megszerzéséért – ugyanez elmondható Nagy Gergelyről, aki teljesítményével végig magabiztosságot sugárzott, nem mellékesen a 75. percben kivédte Yohan Croizet tizenegyesét. És hogy a harmincéves kapus mikor hárított előzőleg büntetőt?

„Az első görögországi időszakomban kétszer sikerült, az NB I-ben viszont még régebben, valamikor kétezertizenhét tavaszán: a Vasassal egy nullára legyőztük a később bajnoki címet nyerő Honvédot, és a második félidőben sikerült kivédenem Davide Lanzafame tizenegyesét – mondta lapunknak Nagy Gergely. – Ugyanabban az évben Magyar Kupa-döntőt játszottunk a Ferencváros ellen, tizenegyesek döntöttek az ellenfél javára, és akkor bizony az öt próbálkozásból egyet sem tudtam hárítani. Talán ezért történt meg, hogy gyerekkori barátom, Novák Csanád a ZTE elleni győzelem után írt nekem, gratulált, mondván, biztosan az első tizenegyesemet védtem ki a pályafutásom során… Két frusztráló vereség után utaztunk Zalaegerszegre, a DVTK-tól és az Újpesttől is egy nullára kaptunk ki, s azzal is tisztában voltunk, hogy az ellenfelünk jó passzban van, és ha nyer, megelőz bennünket. Éreztük, valahogy erőből kell behúznunk a mérkőzést. Tény, játszottunk már jobban is, mindenesetre az első félidőt is vezetéssel kellett volna zárnunk, a szünetben pedig arról beszéltünk, tartsunk ki, hozzuk le kapott gól nélkül a találkozót. A tizenegyes? A kapuból azt láttam, hogy lendül Yohan Croizet lába, majd eltalálja a csapattársamat, Kovács Mátyást. Megkérdeztem a francia légióst, történt-e szabálytalanság, a VAR úgyis visszanézi a játékhelyzetet, és ő azt felelte, eltalálták a lábát, ám nem olyan magabiztossággal állította, mint aki erről tökéletesen meg van győződve. Amikor a játékvezetőt kihívta a VAR, úgy gondoltam, visszavonja majd az ítéletét – nem így lett. Croizet-nak nem ez volt a legjobb tizenegyese, az történt, amire számítottunk, így sikerült védenem. Dala Martin a sérüléséig stabilan teljesített a gólvonalon, Veszelinov Dániel is felkészült kapus, bármikor bevethető, én pedig szeptemberben jelentős erőnléti lemaradással csatlakoztam a Fehérvárhoz, a kapusedzőnknek, Hegedüs Ferencnek volt munkája velem. Úgy készültem, ha jön a lehetőség, élnem kell vele: az Újpest ellen nem ment rosszul, és Zalaegerszegen sem, de a csapatérdeknél nincs fontosabb.”

A FORDULÓ KISZOLGÁLÓJA
Elton Acolatse: A gólpassznál csak a gól nagyobb öröm
 

EZT MEGELŐZŐEN 2014-BEN, éppen tíz éve állt az NB I-es tabella harmadik helyén a Diósgyőri VTK a téli szünet előtt, s bár szoros az élmezőny (is), a csapat teljesítménye bizakodásra ad okot a 2024-ben még hátralévő meccsekre, no meg a tavaszi időszakra. A menetelésből Elton Acolatse, a diósgyőriek 29 éves szélsője jelentősen kiveszi a részét, hiszen az utóbbi négy bajnokiján három-három gólt és gólpasszt jegyzett. A támadósor mindkét oldalán bevethető holland játékos 13 évet töltött el az Ajax akadémiáján, jó helyen nevelkedett, s lám, egyre inkább megmutatkozik a tudása. Vladimir Radenkovics, a DVTK szerb vezetőedzője is beszélt róla, megemlítve, örül, hogy sérüléséből felépülve folyamatosan magas szinten tud futballozni. Acolatse a Debreceni VSC ellen szombaton 3–1-re megnyert mérkőzést követően boldogan nyilatkozott lapunknak.

„Örülök, hogy felkapaszkodtunk a harmadik helyre, de ez, ugye, csak átmeneti állapot, sok mérkőzés van hátra a bajnokságból, most éppen a következő, a Kecskemét elleni a legfontosabb. Élvezem a futballt, ez nyilván a jó erőállapotomnak és a motiváltságomnak is köszönhető. Remélem, minél tovább kitart a formám, jó lenne az első háromban végezni a bajnokságban. Két gólpasszt adtam a DVSC elleni meccsen, kicsit több szerencsével további kettőt is adhattam volna, ám előbb középcsatárunk, Bright Edomwonyi előtt megpattant a labda, s odalett a helyzet, aztán pedig Gera Dániel elől tisztáztak a védők az utolsó pillanatban. Mindenesetre boldog vagyok, hogy ennyivel is hozzájárultam a győzelmünkhöz.”

Arra a kérdésre, hogy ha dönthetne, mit választana az egy gól, illetve a két gólpassz közül, ezt válaszolta:

„A legjobb, ha mindkettő összejön. De nem tudnék választani, elvégre szeretek gólt rúgni, s ugyanolyan boldog vagyok, amikor egy társamat szolgálom ki passzal, hozzásegítve a gólhoz. Amúgy pedig a gólpassznál csak a gól jelent nagyobb örömöt a labdarúgóknak, a lényeg ugyanakkor, hogy a játékosok hasznos futballal segítsék csapatukat.”

(B. U. B.)

15. FORDULÓ
November 29., péntek
Nyíregyháza Spartacus FC–Paksi FC 4–2
November 30., szombat
MTK Budapest–Puskás Akadémia 0–1
ETO FC Győr–Kecskeméti TE 1–2
DVTK–DVSC 3–1
December 1., vasárnap
ZTE FC–Fehérvár FC 0–1
Újpest FC–Ferencvárosi TC 0–0