Bárány Donát: Kértem, a meccslabdát tegyék el!

– Fáj még a feje?
– Igen, de szerencsére erősebb az az érzés, hogy megszereztem életem első mesterhármasát az NB I-ben, ráadásul azzal vezettünk három nullára – mondta lapunknak Bárány Donát, a debreceniek 24 éves csatára, aki a csütörtöki, 1. fordulóból elhalasztott, Ferencváros elleni bajnokin (5–4) triplázott a második és a tizenhetedik perc között. Profi pályafutása során harmadik alkalommal szerzett egy meccsen három gólt: 2020 szeptemberében az Ajka ellen (5–3) remekelt az NB II-ben, majd idén szeptemberben a Békéscsaba elleni Mol Magyar Kupa-mérkőzésen parádézott (4–0). – Amikor a harmincegyedik percben ütköztem Szalai Gáborral a felezővonalnál, nem gondoltam volna, hogy eltört a járomcsontom. Persze csúnya ütközés volt, hiszen a labdára koncentráltam, nem láttam, hogy a Ferencváros védője előttem áll, így nekifutottam. Nem ártó szándékú, de szabálytalan megmozdulás volt Szalai Gábortól, meg is kapta a második sárga lapját. Az ápolás után után visszatértem a pályára, néhány percig semmit sem éreztem, de egy idő után csak foltokban láttam, majd egyszer az egyik védőt, aztán a labdát sem érzékeltem, így jobbnak láttam, ha cserét kérek.

– Amikor lejött a pályáról, három kettőre vezettek – miként értesült a végeredményről, az öt négyes sikerről?
– Bevittek az öltözőbe, átöltöztem, aztán mentővel vittek be a kórházba – szerencsére a mentősök Loki-szurkolók voltak, így velük együtt követtem a bajnokit, majd a kórteremben folytattam a meccsnézést, ott az orvosoktól kaptam az első gratulációkat, s azóta is rengeteg üzenet érkezik, kérdezik, hogy vagyok, és dicsérnek a mesterhármasomért.

– Melyik gólra emlékszik vissza a legszívesebben?
– Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Az első előtt szépen fordultam le Szalai Gáborról, a másodiknál jól érkeztem a kipattanóra – imádok a kapusról kijövő labdákra lecsapni –, a harmadikat pedig csodálatos támadás előzte meg.

– Belegondolt abba, ha a pályán marad, több gólt is szerezhetett volna?
– Nem, de valóban, lett volna esélyem akár még többet lőni, de nem ez a lényeg, hanem a győzelem.

– Szólt valakinek, hogy tegye el a meccs­labdát emlékbe, amíg a kórházban ápolták?
– Kiment a fejemből, az öcsém szólt rám, hogy üzenjek valakinek, rakja félre a mezemet és a labdát. Biztosan aláíratom a csapattársakkal és örökre becsben tartom.

– Mennyi időt vesz igénybe a felépülése?
– Az orvosok még nem mondtak semmit sem biztosra, néhány vizsgálatra szükség lesz, az biztos, hogy a CT-m negatív lett, és mivel a járomcsontom nem mozdult el, nem kell műteni sem, ez jó hír. Ha rajtam múlik, már vasárnap pályára lépek az Újpest elleni hazai bajnokin: magas a fájdalomküszöböm, ezen semmi sem múlhat. Pénteken maszkot készíttettem Budapesten, csak ebben játszhatok ugyanis.

– Bár a győzelem után is kieső helyen állnak, nagyon szorossá vált a tabella alsó fele – a Fradi elleni siker adhat annyi erőt, hogy elinduljanak felfelé?
– Mindent elmond az utóbbi időszak szerepléséről, hogy augusztus után nyertünk újra az NB I-ben… Nagyon kellett ez a győzelem! Előtte nem jöttek az eredmények, kilenc bajnokin mindössze három pontot szereztünk, ez rettenetesen kevés. Az új vezetőedzőnk, Nestor El Maestro az első két bajnokiján a nehéz helyzetre való tekintettel próbált a biztos védekezésre koncentrálni, de csak egy pontot gyűjtöttünk, így azt mondta, futballozzunk az ő elképzelése szerint: menjünk neki az ellenfélnek! Ezt gyakoroltuk egész héten, szerencsére be is jött. Persze a négy kapott gól nagyon sok, nem lehet mindig ötöt szerezni. Ez a taktika most bevált, s hiszek benne, a győzelem ad annyi önbizalmat és hitet, hogy az Újpest ellen is eredményesek leszünk, és ne a vonal alatt töltsük a téli szünetet.

– Jelenleg hétgólos, vezeti a góllövőlistát – ott is marad?
– Nyilván minden csatár oda akar férkőzni az első helyre, nekem sem lehet más célom, de tényleg nem ez az elsődleges, fontosabb a Loki jó szereplése. Ami engem illet: először adjanak zöld jelzést az orvosok, majd enyhüljön a fejfájásom, utána újra jöhet a játék!