Nagy Zsolt: Életre szóló élmény volt az Európa-bajnokság

 
– Mit szól ahhoz, hogy el is maradhat a Puskás Akadémia ukrán Dnipro elleni Konferencialiga-párharca?
– A csapattársunk, Artem Favorov hallott valamit arról, hogy az ukrán klubnál vannak problémák, ám hibát követnénk el, ha ezzel kezdenénk foglalkozni – válaszolta lapunknak a 22-szeres válogatott Nagy Zsolt, aki csapatával, a Puskás Akadémiával szombat óta Ausztriában készül az idényre, így a nemzetközi kupacsatára is. – A magam részéről jobban örülnék, ha a pályán sikerülne kiharcolni a továbbjutást. Van hiányérzetem a korábbi nemzetközi szereplésünkkel kapcsolatban, de ha ott folytatjuk, ahol tavasszal abbahagytuk, abból valami jó is kijöhet. Még akkor is, ha az ukrán ellenféllel szemben bravúr lenne a továbbjutás.

– A felkészülés első részét az Európa-bajnokság miatt kihagyta: volt ideje kipihenni magát?
– A torna után kaptam egy kis szabadságot Hornyák Zsolt vezetőedzőtől, egy hetet a családdal Horvátországban pihenhettem. Persze azok a napok is aktívan teltek, voltam konditeremben, próbáltam szinten tartani magam. Aztán Zadarból Bécsbe repültem, ott csatlakoztam a csapathoz, és bár sokat nem álltam le, megéreztem, amikor mindjárt a második napon két edzést tartott a mester.

– Megkerülhetetlen téma az Európa-bajnokság. A négy legjobb csapat szerepel az elődöntőben?
– Úgy érzem, igen, bár a játékuk alapján a németek is ott lehetnének a négy között, csak hát ők a spanyolokkal egy ágra kerültek… A felső ágról Spanyolországot várom a döntőbe, sőt, szerintem meg is nyeri, a lentiről pedig Hollandia érkezhet. Angliát akkor sem mondanám, ha esetleg a játékával kiemelkedne a mezőnyből…

– Más szájízzel jött volna haza a tornáról, ha sikerül továbbjutni a csoportból?
– Nagyon! Miután Olaszország az utolsó pillanatban egyenlített Horvátország ellen, két esélyünk is volt, ám Anglia nem győzte le Szlovéniát, Portugália pedig nem szerzett pontot Grúziával szemben – Marco Rossi szövetségi kapitánnyal együtt nagyon bíztunk benne, hogy ott leszünk a nyolcaddöntőben. Anglia mérkőzését együtt néztük, utána a portugálokét már inkább nem akartam látni: azt az érzést senkinek sem kívánom, amikor kijöttem a szobámból, és a többiek mondták, lehet pakolni, megyünk haza…

– Sokszor beszélgettünk még az Európa-bajnokság előtt, így tudom, nagy álma volt ott lenni Németországban.
– Teljesült az álmom, az egyik szemem mégis sír, a másik nevet. Nem jutottunk be a tizenhat közé, pedig úgy érzem, ott lett volna a helyünk, és sajnálom azt is, hogy kevés lehetőséget kaptam. De pozitívan fogom fel, kétszer pályára léphettem, lovasberényi srácként erre még senkinek sem volt lehetősége. Hihetetlen volt a szeretet, amit a szurkolóktól kaptunk, amit ott tapasztaltam, egy életre elraktároztam. A feleségemék a Svájc elleni találkozón voltak kint, és bár akkor nem játszottam, sokat jelentett, amikor mondta, büszke rám, hiszen tudja, álmom volt eljutni a tornára. Azt már a barátaim látták, hogy Németország ellen a pályára lépés is megadatott.

– Tavaly ilyenkor Ausztriában azon dolgozott, hogy a februári sérülése után visszatérjen. Eszébe jutott ez, amikor megérkeztek az edzőtáborba?
– Ne is mondja! Ugyanabban a szállodában vagyunk, mint egy éve, és bevillant, a rehabilitációs edzőnkkel, Purgert Szilárddal keményen melóztunk azért, hogy visszatérhessek. Nehéz időszak volt, de sikerült megalapozni az idényünket.

– Legutóbb harmadik lett a Puskás Akadémia a bajnokságban, ön tizenegy gólt szerzett, Marco Rossi rendszeresen számított a játékára a válogatottban. Van feljebb?
– Ha a tavaszi teljesítményemet sikerül folytatni, nagy probléma nem lehet, ám mindig van feljebb. A csapat és én is tudok fejlődni, remélem, sikerül ezt bizonyítani.