Belényesi Csaba: Vágyom rá, hogy megszerezzem első NB I-es gólomat

Kivételes bajnoki idény van Belényesi Csaba mögött: a KTE harminc­esztendős középhátvédje nemcsak azt mondhatja el magáról, hogy csapata valamennyi mérkőzésén pályára lépett az OTP Bank Ligában, hanem azt is, hogy a harminchárom mérkőzést kivétel nélkül végigjátszotta. Hogy ez mekkora bravúr, jól mutatja, hasonló teljesítményre a teljes élvonalbeli mezőnyben csak a Puskás Akadémia cseh válogatott labdarúgója, Patrizio Stronati volt képes – túlzás nélkül állítható, a kecskeméti játékosnak van mire büszkének lennie.

„Amikor ment a bajnokság és egymás után jöttek a meccsek, természetesnek vettem, hogy játszom, aztán amikor már csak két-három forduló volt hátra, egyszer csak bevillant, hogy az egész idényt »végigtoltam«… – mondta Belényesi Csaba. – Hihetetlenül jó érzés, hogy egyetlen percet sem hiányoztam, már csak azért is, mert minden labdarúgó játszani akar, mi több, lehetőleg kilencven perceket, ám hogy ez sikerüljön, annak sok összetevője van. Többek között szükség van szerencsére, hogy sárga vagy piros lapok miatt ne kelljen mérkőzést kihagyni, elkerüljék az embert a sérülések, legalábbis a súlyosak, de fontos az is, hogy a vezetőedző, a szakmai stáb bizalma is meglegyen, így könnyebb olyan teljesítményt nyújtani, amellyel helyed lehet a csapatban. Természetesen tisztában vagyok azzal, a játékon mindig lehet javítani, és az sem titok, nagyon vágyom rá, hogy végre megszerezzem az első NB I-es gólomat. Szóval célok mindig vannak, az ember sohasem elégedhet meg azzal, amit elért.”

Harmincháromszor kilencven percet (valamint a hosszabbítást) a bajnokságban sorozatban lenyomni nem kevés, ám ennél is van feljebb: a 2023–2024-es idényben a KTE két Európa-konferencialiga- és négy Magyar Kupa-találkozót is játszott, Belényesi Csaba azokról sem hiányzott, így harminckilenc tétmeccsen 3510 percet töltött a pályán, vagyis a lehetséges maximumot. Egyébként már az előző bajnoki évben is biztos pontnak számított, Szabó István vezetőedző harmincegy bajnokin adott neki lehetőséget, ráadásul valamennyi alkalommal a kezdő tizenegybe állította, így kulcsszerepet játszott az ezüst­érem megszerzésében, de abban is, hogy a 2023–2024-es idényt a KTE az első hat között fejezte be.

„Ha visszatekintek az előző idényünkre, elsőre az jut eszembe, hogy meglehetősen hullámzó volt    – folytatta Belényesi.  – A Konferencialigával kezdődött: a nemzetközi szereplés a legtöbbünknek újdonságot jelentett, nem volt könnyű megélni, hogy bár nagyon közel voltunk a továbbjutáshoz, végül a hosszabbítás végén kapott góllal estünk ki. Ez nagyon fájt, ennek ellenére a bajnokság jól indult, utána viszont rossz időszak következett, amelyből az ősz végére sikerült kilábalnunk. A jól sikerült téli felkészülés után sokat jelentett, hogy az első meccsen nyertünk Mezőkövesden, és bár megint volt egy gyengébb sorozatunk, végig hittünk egymásban, a közösség erejében. Van abban igazság, amit sokan mondanak, hogy a feljutás után a második év mindig nehezebb, motivált bennünket, hogy ne, mondjuk, csak kilencedikként maradjunk benn, hanem a lehető legjobb pozícióban, ezért is jelent sokat, hogy az utolsó fordulóban a ZTE legyőzésével bejutottunk a felsőházba. Ez a közösség azért is kivételes, mert mindig többet akarunk elérni, hajt bennünket, hogy egyre többet rakjunk le az asztalra.”

Csütörtökön tesztekkel, különböző felmérésekkel már elkezdődött Kecskeméten a felkészülés a következő idényre, labdára még nem volt szükség, hétfőtől ugyanakkor már napi két edzés lesz a programban. Belényesi Csaba horvátországi nyaralását követően kipihenten állt munkába, bár ahogy mondja, azt sem bánta volna, ha a 33. fordulót követően folytatódik a bajnokság. S hogy mit jelent neki, hogy a kecskeméti szurkolók őt választották az év játékosának?

„Jó volt pihenni, a családdal, a hozzám közel álló emberekkel lenni, de az az igazság, akkor sem lettem volna szomorú, ha az utolsó fordulót követően egyből kezdődik a következő bajnokság   – tette hozzá még a KTE védője. – Örülnék, ha újra sikerülne az első hat hely valamelyikén végezni, de mindig a bennmaradás kiharcolása az elsődleges. A Ferencváros kiemelkedik, rajta kívül is van egy-két csapat, amelynek erősebb a kerete, de a többiek között kicsi a különbség, sokszor apróságok döntenek párharcokról, helyezésekről. Nagyon jó érzés, hogy a szurkolóknál én lettem az év KTE-játékosa, és bár mindig magunknak, a csapatnak kell megfelelni, ez azért figyelemre méltó visszajelzés. Amúgy többen is megérdemelték volna, de védőként ilyen díjat kiérdemelni különösen nagy elismerés.”