Böde Dániel: Aláírnám a döntetlent, de a második hely megtartása a fontos

– Négy nappal a Vasas ellen öt-kettőre megnyert százhúsz perces kupamérkőzés után pályára lépni a Ferencváros otthonában nem éppen könnyű feladat...
– Valóban nem, de hát a Fradi ellen játszani eleve nem az – mondta lapunknak Böde Dániel, a paksiak 37 éves, 25-szörös válogatott támadója, aki 2012 nyarától hét idényen keresztül a fővárosi klubot erősítette. – Mi csak hosszabbításban nyertünk szerdán a Vasas ellen, a Ferencváros kilencven perc alatt elrendezte a diósgyőri meccsét, de nem lennénk könnyebb helyzetben akkor sem, ha hozzánk hasonlóan ráadásra kényszerült volna.

– Árulja el, mi járt a fejében, amikor a Vasas ellen úgy hét-nyolc perccel a rendes játékidő vége előtt, egy-egyes állásnál a játékvezető büntetőt ítélt a hazai csapat javára, majd kisvártatva Tóth Milán gólra váltotta a lehetőséget?
– Na, mondtam magamban, kiestünk… Ez volt az első gondolatom, de rögtön utána már az járt a fejemben, lehet még hátra nagyjából tíz perc, csináljunk valamit, valahogy préseljünk be egy gólt, amivel hosszabbításra mentjük a meccset.

– Sikerült, aztán gólt lőtt, tizenegyest harcolt ki, azaz főszerepet játszott a továbbjutásban. Örült, amikor másnap kiderült, hogy nem a Ferencvárost kapták ellenfélnek a sorozat elődöntőjében?
– Őszintén? A Nyíregyházát akartam elkerülni, mert annyira már nem szeretem ezeket a hosszú utazásokat. Egyébként azt gondolom, ha kupát akarunk nyerni, jobb lett volna a Fradival az elődöntőben hazai pályán találkozni, a megszokott környezetben ugyanis több esélyünk lett volna ellene, mint, mondjuk, a Puskás Arénában több tíz­ezer ferencvárosi szurkoló előtt.

– Sokan amolyan bajnoki döntőként tekintenek a címvédő elleni vasárnapi ütközetre. Mit gondol erről?
– A média húzza fel a párharcot bajnoki döntőnek, esetleg néhány szurkoló – de mi a helyzet valójában? A Ferencváros a vesztett pontok tekintetében nyolc ponttal vezeti a bajnokságot, ami rengeteg. Rendben, ott vagyunk a második helyen, a vasárnapi ellenfelünkön kívül bármelyik csapat elfogadná ezt a pozíciót, nekünk arra kell törekednünk, hogy ezt a helyezést megtartsuk.

– A Paks a huszadik forduló után – azonos mérkőzésszámnál – egy ponttal megelőzte a Ferencvárost, és csak a huszonnegyedik fordulót követően szorult le az élről. Azóta kinyílt az olló, a Fradi előnye tetemesebb lett. Szorossá lehet még tenni a küzdelmet?
– A Ferencváros kiemelkedik a mezőnyből, és az említett nyolc pont nagyon sok. Nekünk az a fontos, hogy a második helyet megőrizzük, lehetőleg minél nagyobb maradjon a különbség köztünk és a harmadik helyezett Fehérvár között. A jövő héten újabb rangadó vár ránk, a Vidit fogadjuk, na, arra a mérkőzésre sokkal inkább illik az ezüstcsata kifejezés, mint a Fradi ellenire az aranycsata. Mi, magyarok matekban jók vagyunk, állandóan számolgatunk, mi van, ha itt nyerünk, mi van, ha ott nem kapunk ki, pedig ennek semmi értelme, úgyis a pályán dől el minden.

– Az idényben több paksi játékos is elmondta, szép álma válna valóra, ha a csapat dobogón végez. Most mi a helyzet, a bronzérem öröm lenne, vagy…?
– A bajnokság előtt biztosan aláírtuk volna a harmadik helyet, de amikor ennyi ideig elsők vagyunk, és ekkora előnyt szerzünk a harmadikkal szemben, nos, akkor már nem tudnánk őszintén örülni a bronzéremnek.

– 2019-ben kereken kétszáz bajnoki és 89 gól után tért vissza a Ferencvárosból Paksra. Tudja, azóta hány találkozón játszott a fővárosiak ellen, és milyen a statisztikája?
– Úgy tizenkettőn? Az biztos, hogy nyertünk párharcot a Groupama Arénában és hazai pályán egyaránt, emlékszem a kettő-kettes döntetlenre, és persze voltak súlyos vereségek is.

– Tíz meccsen futballozott, azokon három győzelem, az említett döntetlen és hat vereség a mérleg.
– A legerősebb keretű csapattal szemben sokkal jobbat aligha lehet kihozni.

– Emlékszik, mikor szerzett gólt legutóbb a pesti zöld-fehérek ellen?
– Méghozzá pontosan emlékszem: 2012 májusában az utolsó fordulóban, nyertünk négy-kettőre, utána igazoltam a Ferencvároshoz. Kaptam egy indítást, befelé cseleztem, majd visszahúztam a labdát a rövid sarokba. Ennél sokkal jobban tetszett a Kiss Tamásnak adott gólpasszom: előtte Grúz Tamásnak adtam kötényt, Tominak már csak az üres kapuba kellett bepasszolnia a labdát.

– A döntetlennel elégedett lenne vasárnap?
– Látatlanban aláírom! Ezen a meccsen nincs teher rajtunk, meglátjuk, mi sül ki belőle – de sokkal fontosabb, hogy utána a Fehérvár elleni bajnokin otthon tartsuk a három pontot.

Tököli Attila, 25-szörös válogatott labdarúgó, kétszeres NB I-es gólkirály, az FTC és a Paks korábbi csatára: – A mérkőzés esélyese a Ferencváros, olyannyira, hogy ez lehet a Paks esélye. A legerősebb játékoskeret ebben az idényben is az Üllői úton van, reális, hogy ismét bajnok lesz a csapat, de éppen emiatt a Paks nyugodtan utazhat a fővárosba, nincs veszítenivalója. A Fradinál voltak hullámvölgyek, de amikor folyamatosan versenyben vagy a nemzetközi kupában, a válogatott játékosok a nemzeti csapatban is szerepelnek, nehéz folyamatosan életben tartani a tüzet. A Paks kiegyensúlyozottan szerepelt, igaz, az elmúlt hetekben kevéssé jöttek az eredmények, de a második helyezés nagyszerű. Egységes a gárda, nincs egymásra mutogatás, mindenki tudja a feladatát, a szervezett játékkal mindig párosul jó egyéni teljesítmény. Könyves Norbert gólt lő, ha ő nem, érkezik Böde Dániel, ha a csatároknak nem megy, előlép Windecker József vagy a Vasas elleni kupameccsen a legvégén is higgadt Papp Kristóf. Szóval, működik a csapatjáték. A papírforma alapján a Ferencváros a találkozó esélyese, de a Paks bármelyik ellenfélnek gondot okozhat, a hétközi kupameccsen szerzett öt gól biztosan jót tett az önbizalomnak.

LABDARÚGÓ NB I
27. FORDULÓ
14.45: Ferencvárosi TC–Paksi FC (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!