FTC: Most szenvedünk, de tudom, hogy megéri – Cristian Ramírez

– A nyáron hat és fél év után tért vissza a Ferencvároshoz. Néhány hónap elteltével hogy érzi, jó döntés volt?
– Soha rosszabbat! – válaszolta lapunknak Cristian Ramírez, a Ferencváros 29 esztendős ecuadori válogatott védője, aki először 2015-ben lett a zöld-fehérek labdarúgója, majd a Krasznodarban töltött csaknem hét esztendő után 2023 júniusában lett ismét a Fradi játékosa. – Hosszú idő után tértem vissza, de nem volt kérdés, leszek-e még a Ferencváros játékosa. Biztos voltam benne, hogy igen. Jó, hogy újra itt lehetek.

– Visszatérése után látszott, nagyon jól érzi magát. Ellentmondást nem tűrően futballozott, első tétmeccsén gólpasszt adott, a Fehérvár elleni bajnokin pedig óriási szabadrúgásgólt lőtt.
– A motivációmmal sohasem volt gond, mindig megtalálom a kapaszkodót, miért fontos az adott mérkőzés. A Ferencvároshoz való visszatérésemet követően olyan energiák szabadultak fel bennem, hogy azt képtelenség szavakba önteni. A meccseken egyszerűen nem éreztem fáradtságot, feldobott a közönség. Az, ahogyan fogadtak a szurkolók, és hogy ők is úgy érezték, hazatértem.

– Az a fehérvári távoli bomba az ősz legszebb momentuma?
– Kétségtelen, a Vidi elleni mérkőzésen jól eltaláltam a labdát. Látványos gól volt, távolról, szabadrúgásból lőttem ki a kapu bal oldalát, a labda a kapufát érintve vágódott a hálóba. Fontos volt nekem az a gól, hiszen a csapatba gyakorlatilag új játékosként tértem vissza. Újra be kellett illeszkednem, mert kevés kivétellel újak voltak a társak, új volt a szakmai stáb és új játékrendszerhez kellett hozzászoknom.

– Bejutottak az Európa-konferencialiga rájátszásába, a bajnokság utolsó harmadában azonban akadtak döcögősebb mérkőzések. Gondot jelent, hogy a Paks mögött „csak” a második helyen telelnek?
– Nem gondolom, hogy ez probléma, ilyen a futball. A bajnokságban nem csak mi szeretnénk az élen végezni, minél jobb eredményeket elérni, ott vannak az ellenfelek is. A paksiak nagyszerű őszt tudhatnak maguk mögött, s nyilván nyerni akarnak, de a bajnokság második fele még hátravan, bizonyítanunk kell, hogy mi vagyunk a jobbak. Most rajtunk a sor, a két szezon közti időszak öt hetében tökéletesen fel kell készülnünk a folytatásra, optimista vagyok a tavaszt illetően.

– A téli szünidőben sokat utazott a családjával, köztudottan szeretik a nyakukba venni a világot. Így tud mentálisan a legjobban felfrissülni?
– Mindig is szerettünk utazni, és a hosszú szezon után jólesik kizökkenni a hétköznapokból. Az ünnepeket is külföldön töltöttük, de nem az a lényeg, hogy karácsonykor hol, sokkal inkább az, kivel vagyunk. Nekem a család jelent mindent, a szeretteim a legfontosabbak. Együtt voltunk, jól éreztük magunkat, és ami legalább ilyen fontos, sikerült a lemerült akkumulátoromat teljesen feltöltenem.

– Az őszi szezon második felében sérüléssel bajlódott. Teljesen felépült?
– Szerencsére nem volt nagy gond, két-három hetet kellett kihagynom. Minden rendben, semmi sem hátráltat a felkészülésben.

– Hogy bírja a hosszú edzőtáborokat, az összezártságot?
– Hazudnék, ha azt mondanám, ez a kedvenc időszakom. De vagyok annyira rutinos, hogy tudjam, enélkül képtelenség sikereket elérni. Ha a felkészüléskor nem adsz bele apait-anyait, ha nincsenek olyan időszakok, amikor a nap huszonnégy órájában csak a labdarúgás létezik, a tétmérkőzéseken sem várhatjuk, hogy minden flottul működjön. Most Mezőkövesden vagyunk, napi két edzéssel gyűjtjük az erőt. Egyáltalán nem bánom, hogy éjjel-nappal együtt kell lenni a csapattársaimmal, ezek a napok, hetek mindig összekovácsolnak bennünket. Együtt vagyunk, erőt gyűjtünk, hogy február elejére készen álljunk az újabb kihívásokra. Most szenvedünk, de tudom, hogy megéri.