Népsport: Kovalik Ferenc nagy napjai a Népstadionban

A Közép-európai Kupa a két világháború között az első nagy európai tornaként élte a fénykorát, csapataink közül 1927 és 1939 között a Ferencváros (1928, 1937) és az Újpest (1929, 1939) egyaránt kétszer lett győztes. Az újpestiek ráadásul 1939-ben a Ferencvárost gyűrték le (4:1, 2:2). Magyar döntő volt 1959-ben is (Bp. Honvéd–MTK 4:3, 2:2), ahogy tehát 1963-ban, hatvan esztendeje szintén.

Az MTK és a Vasas vívta a torna utolsó meccseit, a Vasas ekkor háromszoros (1956, 1957, 1962), az MTK (1955 – Bp. Vörös Lobogó fantázianéven) egyszeres győztesnek mondhatta magát.

Kettejük döntője előtt dőlt el, hogy a Fradi 14 esztendő után újra bajnok lett, a Vasas ötletes támadásokkal győzte le a Tatabányát (2:0), pedig a Bányásznál Lakat Károly edző még a kiváló csatárt, Lahos Lászlót is hátravonta Machos Ferenc őrzésére. Mindhiába.

Az MTK Győrben fölényesen nyert (3:0), s megerősítette második helyét a bajnokságban. A Népsport szerint sikerét a taktikájának köszönhette. „A kék-fehér játékosok a játék nagy részében ügyesen megszállták kapujuk előterét, szorosan fedezték a győri csatárokat. Ha megszerezték a labdát, rendkívül pontos, lábhoz irányított adogatással tartották mindaddig, míg a védőket tehermentesítő csatárok feljöttek”– látta meg a lényeget a tudósító, Havasréti Béla, és látta meg mindenki, aki figyelte a taktikát is.

A első meccs előtt kiderült, hogy kulcsjátékosok hiányoznak majd a csapatokból, az MTK-ban Sándor Csikar és Sipos Ferenc, a Vasasban Mészöly Kálmán volt sérült. Főként Mészöly hiányzott a pályáról, hiszen egyébként vezére volt a védelemnek, ráadásul megelőző szerelésekkel és fejesekkel operált, míg a helyén játszó Bundzsák Dezső inkább kivárt, hátrált, ám kiütközött a lassúsága, és az is, hogy a védőtársak, Bakos Sándor és Sárosi László többnyire nem értették, mit miért csinál.

Ez is kellett ahhoz, hogy az MTK 2:0-ra vezessen a hajrára, előbb Bundzsák lyukat rúgott, Bödör László elszáguldott, Varga László kapus elhúzta a lábát, Nagy István pedig belőtte a büntetőt (1:0). Aztán megint Bödör, Berendy Pál csak kísérgette, így nyugodtan játszhatott Kuti Istvánhoz, aki lekezelte a labdát, megnézte, hová lője, s ezzel már 2:0. Az idényben nagy formában játszó Machos a végén szépített (2:1), így izgalmasnak ígérkezett a visszavágó.

Az is lett. Az MTK-ban Sándor és Sipos játékára volt némi esély, ám végül nem léptek pályára, a Vasasban viszont ott volt a védelemben Mészöly.

Stabilabb is lett a csapat játéka, más kérdés, hogy azt MTK Győrben beváló taktikája ezúttal is meghozta a gyümölcsét. A 49. percben „20 méteres szabadrúgáshoz jutott az MTK. Nagy ügyesen átemelte a labdát a sorfalon, a szemfüles Kuti rácsapott és 4 méterről, védhetetlenül a jobboldali léc mellett a hálóba helyezte a labdát, 1:0 az MTK javára”.

Három perccel később egyenlített a Vasas, „Machos középen kapta a labdát, maga elé tette, aztán 16 méterről nagy erővel rálőtte. Danszky megpróbált belelépni a labda útjába, de ez nem sikerült, s Kovaliknak már nem volt ideje közbelépésre — a labda a bal sarokba vágódott.1:1”.

Kovalik másodszor nyert Közép-európai Kupát, előzőleg 1957-ben éppen a Vasassal. A Vojvodina elleni döntőben itthon (4:0) nem volt sok dolga, az újvidéki visszavágón (1:2) viszont főszerepe volt abban, hogy a Gradszki Stadion 25 ezres drukkerserege nem tudta belehajszolni csapatát a sikerbe. A Népsport tudósítója, Tari István első helyen a ruganyosságát, kitűnő reflexeit emelte ki, s megemlítette azt is, hogy biztosan fogja a labdákat.

Hat évvel később, a Vasas ellen mindkét meccsen kiemelkedett. Az első mérkőzés jellemző jelenete volt, amikor Ihász ravaszul ejtett labdáját „nagyszerű vetődéssel kikotorta a hosszú sarokból, Kékesi egyből rálőtte, de a kapus másodszorra is bravúrosan védett”.A visszavágón pedig a 86. percben „egy szögletrúgás után a beívelt labdát Mészöly nagyszerű fejessel félmagasan a bal sarok felé fejelte, de mikor már szinte mindenki gólt látott, Kovalik parádés vetődéssel kiütötte a labdát”.

Az esetről szerényen nyilatkozott („Ösztön dolga... Megéreztem, hogy hova megy a labda...”)az ünnepi vacsorán (mert akkoriban még divat volt a bankett), Illovszky Rudolf, a Vasas edzője pedig így felelt a kérdésre, hogy miért nem sikerült nyernie csapatának: „Mert az MTK-ban Kovalik védett... Egy olyan Kovalik, akinek a 180 perc alatt alig lehetett gólt rúgni. Ha más véd az MTK-ban, miénk a kupa.”

A kapus elmondta, hogy már régen volt olyan boldog, mint a kupadöntő után, majd hozzátette: „Néhány nap múlva harmincéves leszek, talán sikerült bebizonyítanom, hogy még hasznomat veheti az MTK.”     

Sokatmondó szavak. De érthetőek, hiszen a kupadöntő előtt véget érő 1962–1963-as bajnokságban csak hat meccs jutott neki (húsz a nála kilenc évvel fiatalabb Lanczkor Sándornak.)

A következő két idény (1963 ősz, 1964) az övé volt, ám a végén mennie kellett a Hungária útról. Talán azért is, mert a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) megismételt döntőjében a Sporting balszélsője, Joao Morais szögletből lőtt neki győztes gólt (1:0). A leírás szerint: „Bal oldali szögletrúgáshoz jutott a Sporting. Morais jobb lábbal, magasan ívelve csavarta a labdát kapu elé. Kovalik aláfutott, közben nyomták is, és csak ujjheggyel tudott beleütni a labdába, amely a kezéről a bal kapufa tövére, s onnan a gólvonalon túlra pattant.”

Kicsit sokáig időztünk el Kovalik kapusnál, de tényleg szinte ő nyerte meg a Közép-európai Kupát az MTK-nak. Nagy szerepe volt abban, hogy a Népsport „az MTK évének” nevezte 1963-at (2. hely a bajnokságban, KK-győzelem).

Az pedig (örök) tanulság, hogy nem árt a szerénység, hiszen már 1963 őszén, az egyidényes bajnokságban kiderült, hogy a fák nem nőnek az égig: hetedik lett a csapat. És sokáig ez volt a legjobb helyezése az MTK-nak, legközelebb már csak az 1970-es negyedik hely volt jobb.