BL-selejtező: Mi vagyunk a jobb csapat! – Dibusz Dénes

– Harmadszor járt a csoda szép Feröer-szigeteken. Ugyanazt kapta, mint korábban?
– Hasonló mérkőzést játszottunk, mint annak idején a válogatottal – felelte lapunknak Dibusz Dénes, aki 2014 októberében a Feröer elleni idegenbeli 1–0-s Európa-bajnoki selejtezőn mutatkozott be a nemzeti együttesben, majd 2016-ban a vb-selejtezőn is az utazó keret tagja volt. – A különbség annyi az akkori két mérkőzéshez képest, hogy a válogatottjuk sokkal kreatívabb futballt játszik, míg a Klaksvík erőből próbálta megoldani a feladatát.

– A műfüves pályán valahogy rendre megszenvednek a magyar csapatok...
– Nem véletlen. Teljesen más ilyen talajon játszani. Ráadásul vizes volt a pálya, közel voltak egymáshoz a védők, ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között úgy tudja átvenni a labdát, hogy ne érjen oda az ellenfél. Feröeren extrém körülmények között kellett futballoznunk, a kisebb játéktér láttán a bemelegítésnél rögtön a régi kozármislenyi pálya ugrott be. Az volt ennyire rövid és keskeny. Képtelenség volt rajta rendesen játszani.

– Főleg, hogy a labdákat úgy felfújták, hogy rossz volt hallgatni a puffanásukat. Valóban annyira nehezek voltak?
– Fogalmazzunk úgy, érdekesen kemények... Főleg műfüvön nem szokás ennyire felfújni a labdákat. A mérkőzés előtti edzésen bennem is volt, nem lehet kizárni, hogy szándékosan adtak nekünk ilyen labdákat. Ezekkel az apró trükkökkel lehet játszani, de végül is nem volt igazam, hiszen másnap a meccslabdák is ugyanolyan kőkemények voltak. Ezek szerint nem volt ebben semmi hátsó szándék. De nem szeretnénk erre fogni. Mind a két csapatnak ugyanolyanok voltak a körülmények.

– Kapusszemszögből mennyire volt nehéz a találkozó?
– Voltak meleg szituációk a kapum előtt. Jól kezdtünk, Varga Barnabásnak két-három gólszerzési lehetősége is akadt, ám miután kimaradtak, jött néhány olyan perc, amikor az ellenfél ránk jött, szögletekből, szabadrúgásokból veszélyeztetett. Pedig tudtuk, hogy ezekben rendkívül erős, az ilyen szituációkat követően tud kellemetlen perceket okozni az ellenfélnek. Szerencsére megúsztuk, bár el kell ismerni, volt, amikor nem rajtunk múlott.

– Végül is elégedetten tértek haza a döntetlennel?
– A mérkőzés képét látva igazságos eredmény született. A fő cél az volt, hogy ne kapjunk gólt, hogy olyan eredménnyel utazhassunk haza, amely bizakodásra ad okot a visszavágót illetően. Láthattuk, mire számíthatunk a Klaks­víktől a visszavágón, okosabban vághatunk neki a második találkozónak. A budapesti teljesen más mérkőzés lesz, muszáj lesz jobban megtalálni a réseket az ellenfél védekezésében, befutni az üres területeket. Hátul pedig észnél kell lenni és elkerülni azokat az időszakokat, amikor ránk jönnek a feröeriek, és rögzített szituációkból veszélyt alakíthatnak ki. Ezekre kell leginkább odafigyelni. Játékban nem hinném, hogy megbontanak bennünket.

– Egy éve a kazah Tobol otthonában ugyancsak szenvedős nulla nullával indították az idényt. Lát párhuzamot a két párharc között?
– Annyiban mindenképpen, hogy ott sem érdemeltük meg a győzelmet. Kazah­sztánban sem uraltuk a játékot, nem domináltunk, a döntetlennel ott sem lehettünk elégedetlenek.

– A Groupama Arénában aztán kiütötték őket.
– Öt egyre győztünk. Hasonló forgatókönyvet most is elfogadnék. Ezúttal ellenfelünknek kell alkalmazkodnia a körülményekhez. A nagyobb, rendes füves pályához, a tikkasztó meleghez, na és hogy nálunk sok szurkoló előtt kell pályára lépnie. Feröeren a Klaksvík játékosai odatették magukat, kifejezetten célfutballt játszottak. De a visszavágón ki kell használnunk a hazai pálya előnyét, nyomás alatt kell tartanunk őket. Mi vagyunk a jobb csapat!