Népsport: a Stécé intézője halottkémért kiáltott

Kezdődött azzal, hogy a felek nem tudtak megegyezni abban, hol legyen a döntő. A semleges helyszín kötelező volt, a Törekvés a Fradi vagy az az Újpest stadionját javasolta, nem véletlenül, hiszen Kőbányáról nem nehéz eljutni az Üllői útra vagy Újpestre. A Salgótarjáni BTC őszintébb volt, kérte, hogy legyen náluk a finálé, nem ingyen, hiszen László Imre intéző „igen komoly összeget ajánl fel a Törekvésnek”.

Végül a szövetség döntött, Hatvan lett a helyszín. Az SBTC tiltakozott, mondván, rossz a pálya talaja, ám Bodanszky Pál, az MLSZ elnökségi tagja közölte, hogy rendbe hozatják, hiszen „a tulajdonos igen jelentős pályabért kap, igazán megteheti”.

Ami az előzményeket illeti, a Salgótarján (híveinek csak Stécé) az észak-magyarországi bajnokságot nyerte meg, majd a Püspökladányi MÁV (5:2) és a PVSK (3:0) legyőzésével lett döntős. A Testvériség a BLSZ első osztályában végzett az élen, majd a Szombathelyi MÁV (4:1) és az Előre (1:1, 2:1) került az útjába.

A Törekvés volt az esélyesebb, s mintha előre ittak volna a medve bőrére, hiszen a döntő előtti utolsó edzés végén Sallay intéző pörkölttel látta vendégül a játékosokat, a Nemzeti Sport szerint ez volt „a tréning kondicionális része”.

Salgótarjánban gondot okozott, hogy Goda kapus és az ifjú, akkor 17 esztendős, később 39-szeres válogatott, világbajnoki ezüstérmes (1938) Zsengellér Gyula sérült volt, de kijelentették, hogy játszani akarnak, és fognak is. A városban óriási volt az érdeklődés, a klub ezer jegyet kért a döntőre, a bányatársaság különvonatot indított, az alkalmazottak három részletben fizethették ki a jegy árát.

Négyszáz utasra számítottak, de ötszázan zsúfolódtak össze a szerelvényen, sőt vagy százan gyalog vágtak neki a 60 kilométeres útnak. Elindultak szombat délután, s megérkeztek vasárnap reggel. „Hát bizony kérem, a bánya elég gyengén fizet ilyen magamfajta napszámosnak, s ezért pénzem nem volt a vonatra”– mondta egyikük.

A pálya felé ballagó népes társaság szenvedett a hőségtől, ám a kezdés előtt fél órával hatalmas zápor kerekedett, a fél hatos kezdéskor is esett még rendesen. Agyonázott pályán kezdődött a meccs. Az első félidő a várakozásnak megfelelően Törekvés-fölényt hozott. A kőbányai csapat játékosai jobban bántak a labdával, ez sokat számított a zuhogó esőben, ám a támadások nem értek célt, a félidőben maradt a 0:0.

A szünet meglehetősen elhúzódott, mert „a játékosok át vannak ázva, mint a kiöntött ürgék. S nagy baj, hogy nincs tartalék nadrág. A városba kell küldeni az egyik egyesülethez s onnan hoznak, hogy átöltözhessenek”     .

Az újrakezdés után szinte azonnal robbant a bomba. A 48. percben a Goda kapus által kirúgott labdával „a tarjáni jobbszárny támad. A 16-os tájáról Ménich I kapura lő. Szollár könnyen védhetné a lövést, de a nedves, síkos labda kicsúszik a kezéből. Igyekszik utána, mert a másik oldalról a gyors Zsengellér rohan feléje. S a csatár a gyorsabb. A kapus orra előtt megrúgja a labdát, amely Szollár felett a hálóba kerül (1:0)”     .

Nagy kapushiba, váratlan gól. Ami teljesen megzavarta a Törekvést, s mint kiderült, le is tört. „Szív nélkül játszik a budapesti csapat, ellenfele pedig annál lelkesebb”, miközben „a közönség igen gyakran tüntet a bírói ítéletek ellen, pedig Gerő jól vezeti a játékot”.

Azért lassan-lassan újra átvette az irányítást a Törekvés, „fellángol benne a tűz, de csak szalmaláng ez is”. Ezzel együtt szorongatta ellenfelét s a levegőben lógott az egyenlítés. A hajrában „a közönség hallatlan izgalomban kísér minden megmozdulást s már egészen a taccsvonalon van”, a pályán pedig Ménich I még eltalálja a kapufát, Gerő pedig kiállítja Ménich II-t – feleselésért. Így ér véget a mérkőzés.

Nyert, és amatőr bajnok a Salgótarján.

A közönség berontott a pályára és – ez azért ritka – a tarjáni drukkerek rohantak Gerő bíró felé. Schissler József, a bírótestület (BT) bíróküldője úgy látta, hogy amikor a drukkerek elözönlötték a játékteret „botok emelkedtek ekkor, de az ember azt hitte, hogy a nagy öröm hadonásztatja a vidéki, főleg tarjáni közönséget. A bíró körül azonban veszedelmesen alakult a helyzet. Nemcsak hangosan tüntettek ellene, de a botok fenyegetően lendültek feléje, sőt, amint Schissler előadta, az egyik feldühödt néző tele vizes üveggel akarta fejbe sújtani Gerőt. Schissler akadályozta meg a merényletet, mely után a bírák felháborodva tárgyalták az esetet. Különösen megbélyegezték László Imrének, az SBTC intézőjének viselkedését, mert László az egész mérkőzés alatt a taccsvonal előtt hangoskodott a bíró ellen, s ezzel részben oka lett a bíróellenes hangulat kialakulásának. Általános volt a vélemény, hogy a Törekvés esetleges győzelme után Gerő nehezen szabadult volna meg ép bőrrel”.Schissler szerint László intéző legenyhébb bekiabálása az volt, hogy „Bíró! Mindjárt küldöm a halottkémet!”

A Nemzeti Sport még hozzátette, hogy „a magas hangulatból, no meg a Gerő Ferenc elleni hangos tüntetésből nagy részt kérnek maguknak a jó északi borok is. Hiába, hosszú az út Tarjánból Hatvanba s nagy a meleg is, nem csoda, ha megszomjaztak közben a jó tarjániak!”     .

Ami a szakmát illeti, a lap szerint „a nagy játék elmaradt ezen a mérkőzésen is, mint annyi nagy döntőn. Nemcsak az izgalom volt ennek az okozója, hanem az is, hogy csaknem végig zuhogó esőben s ázott pályán folyt le a mérkőzés. Ennek az áldozata éppen az a Törekvés lett, amely pedig szemmel láthatóan jobban bánt ezen a talajon, ebben az időben a labdával, mint ellenfele. A végzete annál a kapunál következett be, amely előtt a héten feltörték a fűcsomós talajt s így hatalmas sár képződött a mérkőzés alatt”.

A Törekvés kudarcához kellett persze az is, hogy a csatársor volt a leggyengébb csapatrész, „az egész sor versenyzett abban, miképpen rontsa el a helyzeteit, labdáit”.A másik oldalon ugyanakkor Goda kapus remekelt, a 34 esztendős (világháborús hős, 26 sebesülés) Szabó Istvánon nem látszott a kor, Zsengellér pedig bicegve is veszélyes volt, a győztes gólnál szemfüles is.

A hozzáértők szerint a Stécé sikere nem volt véletlen, köszönhető az MTK egykor jónevű atlétájának, Seress-Spitz Imrének, aki sokat ellesett a legendás Jimmy Hogantől. Seress Franciaországban és Németországban is edzősködött, utána vette át a Salgótarjánt, ahol „a törekvő lelkes ifiket megtanította a régi nagy MTK játékstílusára. A labdát minden helyzetből fejjel vagy lábbal észszerűen és pontosan kapásból vagy stoppolás után laposan leadni, megtanította őket az önzetlenségre”. Ám csak egy évig volt a csapatnál, nem tudták megfizetni.

A Törekvés letargiába esett az elmaradt győzelem miatt – magyarázta Papp Dénes elnök, ám aztán erélyes lépések következtek. Az edzőt menesztették, Sallay intézőt elmarasztalták, mert beleegyezett abba, hogy Hatvanban legyen a mérkőzés, végül teljesen új vezetése lett a csapatnak.

Gerő bíró sem nyugodott bele a történtekbe, feljelentést tett az MLSZ-ben. „Előre meg volt szervezve az egész. László, az SBTC intézője néhány emberrel felém rohanva, két öklét rázva, azt kiabálta, hogy: »Maga csirkefogó, csaló, nem sikerült megnyeretni a mérkőzést!« Erre 30 főből álló társaság elkezdett sértegetni, majd üveggel, bottal akartak fejbe verni” – írta beadványában a bíró.

László persze nem hagyta annyiban, kikérte magának a vádakat, majd hozzátette: „Csak az esetben lett volna joga Schissler úrnak rólam így nyilatkozni, ha azt látja, hogy én bottal szaladok a bíró felé, hogy verjétek meg. Ezek alapján a saját magam, valamint a mi hűséges salgótarjáni sportközönségünk nevében és rehabilitálása érdekében, most már én fogom kérni a fegyelmi eljárás megindítását, amelynek befejezése után meghurcoltatásom miatt Schissler úr ellen rágalmazás miatt a megfelelő lépéseket megteszem.”

Kiderült még, hogy 2045 fizető nézője és több mint 1400 pengő (ma: 2 241 400 forint) bevétele volt a mérkőzésnek, ám sokkal többen voltak, mert „a meccsre csak az nem ment be potyán, aki nem akart, vagy pedig restellt a másfél méternél nem sokkal magasabb kerítésen átmászni”.