Szabó István természetesen nagyon boldog volt ezüstéremmel a nyakában, de rögtön arról beszélt: nem volt egyszerű számukra a szezon vége.
„Már három-négy hete láttuk, hogy nyolc-tíz játékost is csapágyasra járattunk, ez volt az óhatatlan visszaesés oka. Egyszerűen elfáradtak, a keret mélysége pedig nem tette lehetővé, hogy megfelelően pótoljuk a kieső futballistákat. De a mai napra mindenki felszívta magát, irányítani tudtuk a mérkőzést. Nem játszottunk annyira jól, inkább a szívünk, az akarat, a hozzáállás vitt előre és taktikai téren is megmutattuk, mit akarunk játszani. Döntetlen közeli meccset nyertünk meg, mert mi rúgtuk a gólt. Ilyenkor látszik, hogy mekkora sportembereink vannak és mennyire kell a közönség buzdítása is, mert átlendítettek minket a holtponton. Azt, hogy első évben sikerült ezüstérmet nyernünk, a csodálatos csapatomnak és a stábomnak köszönhetem. Ma már lehetetlen úgy dolgozni, hogy valaki kisajátítsa az eredményt. Egyedül minden nehéz, együtt semmi sem lehetetlen. Nagyon boldog vagyok, hogy kecskemétiként, a KTE-ben játszva, edzőként sikerült elérni ezt a sikert.”
Kollégánk arról kérdezte: terhet jelenthet-e a következő évadban ez az ezüstérem. A szakember szerint nem, hiszen szokás szerint a Ferencváros mögött teljesen egyenrangú lesz a mezőny – viszont érthető módon nem annyira a jövőről szeretett volna beszélgetni.
„A jövő más téma, engedjék meg, hogy előbb egy sört megigyak ma.”
SZABÓ ISTVÁN SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA
HORVÁTH KRISZTOFER: ÖRÜLNÉK, HA A TORINO VISSZAHÍVNA, DE SZÍVESEN MARADNÉK IS
ÓRIÁSI BULI A KECSKEMÉTI ÉJSZAKÁBAN, A VÁROS MEGŐRÜLT A CSAPATÉRT
NB I
33. FORDULÓ
Kecskemét–Kisvárda 1–0 (Katona B. 67.)
Kecskemét, Széktói Stadion, 4457 néző. V: Pintér Cs.