FTC: Mi leszünk a bajnokok! – Tokmac Nguen

– Nagy kő esett le a szívükről?
– Örültünk a sikernek, lelkileg is fontos három pontot szereztünk, de én például nem éreztem a megszokottnál nagyobb nyomást – mondta lapunknak Tokmac Nguen, a Ferencváros 29 esztendős légiósa. – Ünnepeltünk az öltözőben, jó érzés volt újra győzni, ráadásul jól játszottunk, és hazai pályán három gólt szereztünk. Nem tudom, a többi csapattársam hogyan élte meg a mögöttünk hagyott időszakot, a magam részéről úgy voltam vele, hogy a hat pont még szép előny.

– Az üldöző Kecskemét szombaton is nyert – nem akarna leszakadni önökről...
– Még örülök is neki! Amióta itt vagyok Magyarországon, a mostani az első idény, hogy egy csapat ennyire megközelíthet bennünket. Korábban tizenhárom, majd húsz, illetve tizenkét ponttal végeztünk az élen, most legalább csipkednünk kell magunkat. Le a kalappal a Kecskemét előtt! A másodosztályból feljutva játszanak ennyire szervezetten, masszívan, láttam több meccsüket is, kifejezetten jól futballoznak. Némileg új szituáció nekünk, hogy egy rivális ilyen ütemben gyűjti a pontokat mögöttünk, de ezt a feladatot is megoldjuk. Mi leszünk a bajnokok!

– A Honvéd ellen hosszú idő után ismét a kezdőcsapatban kapott helyet. Élvezte a játékot?
– Nagyon. Fizikailag még nem vagyok tökéletes állapotban, hirtelen nem is tudom, mikor töltöttem legutóbb nyolcvan percet a pályán... Három-négy hónap biztosan eltelt azóta, de jó volt újra labdába rúgni.

– Milyen volt a műtét és a rehabilitáció? Hogyan élte meg a nehéz időszakot?
– Londonban operáltak meg, a vizsgálatokra is oda jártam. Nehéz időszakot zártam le, nem vagyok hozzászokva az ilyen hosszú kihagyásokhoz. Nem éreztem jól magam a bőrömben. Hol a televízióban néztem a meccseinket, hol a stadionban a lelátóról, mindig azt kívántam, bárcsak ott lehetnék a pályán. A műtétet is azért halogattam, mert mindenképpen játszani szerettem volna. Idővel be kellett látnom, nem tehetem meg a Ferencvárossal, hogy a pályán ne nyújtsak száz százalékot, mert fizikailag nem vagyok rá képes. Sajnos be kellett látnom, a sérülés a futball velejárója.

– Korábban játszott már védekező középpályásként, a kispestiek ellen ismét ebben a szerepkörben kapott lehetőséget. Szokatlan ez a poszt?
– Nem mondanám. Ebben a szerepkörben még többet érhetek labdához, szinte az összes akció rajtunk keresztül fut, és miután sok támadó van előttem, van lehetőségem a legjobb megoldást kiválasztani. Ha elöl futballozom, sokkal kevesebb terület van előttem, egyfelől mert általában védekeznek ellenünk, másfelől mert már tudják, milyen a stílusom. Sztanyiszlav Csercseszov ezúttal azt mondta, védekező középpályásként lehetek leginkább az együttes hasznára, én pedig ezen a poszton próbáltam a maximumot kihozni magamból. Egyébként már csak védő nem voltam a Ferencvárosban.

– A gólszerzés nem hiányzik?
– Gólt szerezni mindig különleges élmény, én is boldog vagyok, ha sikerül, de nekem nem ez a fő mozgatórugóm. Sokkal fontosabb, hogy élvezzem a játékot, hogy a csapatom hasznára legyek, hogy a labdához érhessek. Az elmúlt hetekben, hónapokban rengeteg energiám ment el arra, hogy végre egészséges legyek, így most különösen értékelem, hogy ott lehetek az edzéseken, a mérkőzéseken. És ne feledjük, hat forduló még hátravan a bajnokságból, ezeken még a gólszerzés is sikerülhet.