– Honnan számítja a csapat mélyrepülését?
– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy gyengébb széria, és ehhez azért azt is hozzá kell tenni, hogy hatpontos előnnyel vezetjük a bajnokságot – mondta a Nemzeti Sportnak Dibusz Dénes, a Ferencváros csapatkapitánya. – Ez az együttes ebben az idényben minden papírformát felülírva, negyvennyolc éve nem látott sporttörténelmi bravúrt végrehajtva tavasszal Európa-liga-nyolcaddöntőt játszott. Ezt azért jó lenne nem elfelejteni! A tavasszal a debreceni kettő nullás győzelmünket követő Mezőkövesd elleni döntetlentől számítom a gyengébb időszakot. Nálunk, a Fradinál az utóbbi években kevesebb volt a hullámvölgy, így teljesen érthető, hogy nem vagyunk hozzászokva ahhoz, ha több egymást követő mérkőzésen nem tudunk nyerni.
– Nagyon rossz a hangulat az öltözőben, vagy próbálják tartani a megszokott morált?
– Nem mondanám, hogy nyomott a hangulat. Talán azért nem, mert ebben a néhány hétben sok minden történt velünk. Voltak Európa-liga-mérkőzések, jött a válogatott szünet, nem arról van szó, hogy hat héten keresztül a bajnoki sikertelenség határozza meg a hétköznapjainkat. A légiósok a válogatottaknál voltak, mi a nemzeti csapattal értünk el szép sikert, szóval, másfelé terelődött a figyelem.
– A szakmai stáb miként kezeli a kialakult helyzetet? Sztanyiszlav Csercseszov többször elvonul négyszemközt beszélgetni a játékosokkal, vagy minden a megszokott mederben zajlik?
– Többnyire ugyanúgy telnek a hétköznapok, mint korábban. Persze, vannak bizonyos változások, mind az edzések felépítésében, mind Sztanyiszlav Csercseszov kommunikációjában. Mégiscsak mást kell most hangsúlyoznia, mint korábban. Míg eddig a legtöbbször arról esett szó, hogy miként maradjunk motiváltak, most más irányból kell megközelítenie az eseményeket. A vezetőedzőnk jól kezeli ezt a szituációt is, nem akar más lenni, mint eddig volt, próbálja kivenni a helyzet élét. Ahogyan ő fogalmazott, akkor sem táncolt az asztal tetején, ha nyertünk, most sem dől a kardjába. Nekünk, játékosoknak nincs más dolgunk, mint menni utána, követni az utasításait.
– A Paks elleni vereség után Botka Endre keményen fogalmazott a televízió kamerái előtt, mondván: „Felelősséget kell vállalniuk a játékosoknak, ami az elmúlt meccseken nem volt meg. Nem érzik annak a súlyát, hogy a Kecskemét folyamatosan jön fel ránk. Szedjük össze magunkat, ez nem mehet így tovább!” Egyetért a csapattársával?
– Nehéz lenne vitatkozni vele. De azt is látom, hogy az edzéseken jobban próbálunk koncentrálni, több energiát beletenni a napi munkába, hiszen ebből a helyzetből csak így lehet kijönni. Ha mindenki többet dolgozik, mindenki többet tesz azért a hétköznapokban, hogy a szerencse forduljon, előbb-utóbb meglesz az eredménye.
– Valóban veszélyt jelenthet a Kecskemét?
– Fél szemmel végig követtem, és figyeltem, milyen eredményeket ér el a KTE. Egyfelől azért, mert kiváló sztori az övé, az NB III-ból az NB II-be, majd az élvonalba jutva is összeszedett játékot nyújt, és nekem szakmailag is rendkívül érdekes a története. Másfelől szinte végig a kecskemétiek voltak a második helyen mögöttünk, akkor is komolyan kellett őket venni, amikor több mint tíz pont volt az előnyünk velük szemben. Most aztán még inkább – de a lábak attól még nem remeghetnek meg!
– A kiesés elől menekülő, a hétvégén a Vasas otthonában három pontot szerző Honvéd érkezik szombaton. Mit gondol, a kispestiek elleni meccsen vért kell izzadniuk a pályán?
– Az előttünk álló két-három meccsen fontos lenne győznünk, azt követően nyugodtabban tekinthetnénk vissza és értékelhetnénk ezt a gyengébben sikerült időszakot.
– Mit vár a Honvédtól?
– A tavasszal teljesen más játékot játszik, mint ősszel, akkor elég kilátástalan volt a helyzete, ez mostanra megváltozott, sokat lépett előre. Jó esélye van arra, hogy kiharcolja a bennmaradást, de ezt nem úgy képzelem el, hogy a céljához szombaton lép közelebb... Egyértelműen felfelé ívelő pályán van a Honvéd, és biztos, hogy kiélezett harcra kényszerít majd bennünket.