Újpest: Yohan Croizet újra átélné a gólszerzés örömét

– Milyen volt beszállni csereként Kecskeméten?
– Kilenc hónap elteltével léptem újra pályára, gondolhatja... – mondta lapunknak Yohan Croizet, az újpestieket 2021 óta erősítő francia támadó, aki a nyáron a Bohemians Praha elleni felkészülési mérkőzésen keresztszalag-szakadást szenvedett. – Belgiumban operáltak meg, és már akkor mondták az orvosok, hogy legalább fél évet ki kell hagynom. Több lett. Decemberben Szerbiában voltam egy hónapig, napi két-három foglalkozásom volt, közben néztem a világbajnokság meccseit. Európa egyik legjobb specialistájához jártam, az utolsó szót is a professzor mondta ki, most már nyugodtan edzhetek.

– És nyugodt? Vagy félti a lábát?
– Néhány szituációban még óvatos vagyok. Harmincegy éves múltam februárban, tisztában vagyok vele, ha most ismét elszakad a szalagom, lehet, hogy vége a pályafutásomnak. Ki tudja, onnan talpra tudnék-e még állni.

– Amikor kiderült, hogy milyen sok időt kell kihagynia, nem esett depresszióba?
– Egy hétig volt lelkileg nagyon nehéz. Korábban nem volt ilyen súlyos sérülésem, ott álltam életem egyik legjobban sikerült idénye után, és járni is alig bírtam. Előtte tele voltam önbizalommal, sorra futottak be az ajánlatok értem, külföldről is kerestek, Magyarországon többek között Fehérváron is szóba kerültem. Ez akkor mind füstbe ment... Odahaza sokat beszélgettem a magyar barátnőmmel, ő is rengeteget segített abban, hogy belássam, ha siránkozom, attól nem lesz jobb. Egyik nap felkeltem, és azt mondtam, mindent beleadok.

– Mivel töltötte a rengeteg szabadidejét?
– Az első két hónapban nem sok mindent tudtam csinálni, moziba is nehéz volt elmenni. A szabadidőm nagy részét a négy fal között töltöttem, pedig nyár volt, mindenki élvezte a jó időt, a bajnokság már zajlott.

– Franciaországban nem is járt azóta?
– Nem. A rehabilitációra összpontosítottam. Mint említettem, a téli szünetben Szerbiába mentem, legutóbb májusban voltam odahaza Franciaországban. De az idény végén biztosan megyek. A családom tagjai Dél-Franciaországba költöztek, egy nagyobb földet vettek, szőlő és állatok is vannak, nagyon várnak haza.

– Metzhez közel, a Sarrebourg nevű kis városban született, ott is nőtt fel. A szülei is délre költöztek?
– Édesanyám sajnos hat éve meghalt, édesapámat pedig nem is ismertem. Ötéves voltam, amikor elhagyott bennünket. Ettől függetlenül csodálatos gyerekkorom volt. Két nővérem van, egy öcsém, sohasem unatkoztunk. Édesanyánk nem csupán kötelességből foglalkozott velünk, örömmel töltötte velünk szinte minden idejét.

– Korábbi beszélgetésünk alkalmával említette, hogy testvérei a kutyáját is magukkal vitték. Nem hozza el Budapestre?
– Szerintem ő már vidéki kutya marad. A nővérem nagyon megszerette, Siba inu fajta, nagyon szép állat. Jó helyre került, rajta kívül van másik három kutya, terelgethetik a lovakat, szaladgálhatnak a szőlősben, élvezhetik a szabadságot. Amikor legutóbb ott jártam, már meg sem akart ismerni. De azért a testvérem gyakran küld képeket róla, legalább így láthatom.

– Kiszőkített haját miért változtatta meg?
– Elég volt belőle. A barátnőm is azt mondta, legyen most már inkább természetes színű. Láttam, hogy sok játékos váltott az NB I-ben hasonlóra, Dzsudzsák Balázs is kiszőkült, neki például kifejezetten jól áll. Rendes srác, ha találkozunk, jót beszélgetünk.

– Vasárnap ismét összefutnak a Megyeri úton.
– Fontos meccs vár ránk a Debrecen ellen. Talán kedvez nekünk, hogy a debreceniek hét közben pályára léptek a Magyar Kupában, kevesebb idejük lesz felkészülni a bajnokira. Egyelőre a tabella kilencedik helyén állunk, de több mint tíz mérkőzés van még hátra a bajnokságból, a célunk egyértelmű, csatlakozni a középmezőnyhöz. Nem hátra, hanem előre nézni!

– Elvárja önmagától a gólt az idényben?
– Persze. Nagyon szeretnék újra gólt szerezni. De el kell fogadni, időre van szükségem, amíg visszanyerem a formámat.

– Érzi a nyomást? A klubnál és a szurkolók is sokat remélnek öntől.
– Alig három-négy hónap telt el a sérülésemet követően, a szurkolók gyakran állítottak meg az utcán és kérdezték, mikor térek már vissza. Bízom magamban, tudom, mire vagyok képes, de nekik is meg kell érteniük, türelmesnek kell lenni velem. Újra meg kell szoknom a csapattársakat. Az előző idényben könnyű helyzetben voltam, Budu Zivzivadzéval, Giorgi Beridzével és Nikola Mitroviccsal ragyogóan megértettük egymást. Azért próbálok ezúttal is megfelelni az elvárásnak.

– Az új német csatár, Heinz Mörschel milyen játékos?
– Jó igazolásnak tűnik. Néhány edzés alapján mondhatom, biztosan segítségünkre lesz. A német futballiskolát képviseli, érti a játékot, tudja, merre kell mozogni. No meg ott van a görög srác is, Jorgosz
Andzulasz, aki Csongvai Áron távozása miatt érkezett hozzánk. Mind a ketten nagy hasznunkra lesznek.

– És ön hol lehet hasznára a csapatnak?
– Eleinte a kispadról szállok majd be, és a jobb oldal helyett alighanem csúcsékként szerepelek. Ez a poszt kevésbé fárasztó, nem kell állandóan fel-le rohangálni. Az erőállapotom még nem tökéletes, de ennyi kihagyás után ez talán érthető.

– Január végén új szerződést írt alá a klubbal. Miért döntött így?
– Roderick Duchatelet rendkívül korrekt volt velem. Jól érzem magam Újpesten, minden adva van a jó munkához, hamar megegyeztünk. Az elnök a felépülésemmel kapcsolatban is mindenre rábólintott, azt mondta, csak gyógyuljak meg minél hamarabb, a szerbiai rehabilitációm költségét is ő állta. Szerette volna, hogy maradjak, talán jelzésértékű a megtartásom, lám, jó játékosok is maradnak Újpesten.

– Hogy tervezi? Meddig játszik Magyarországon?
– Ki tudja. Nagyszerűen érzem magam Újpesten, Budapest gyönyörű, a barátnőm magyar. Jó lenne egyszer hazaköltözni Franciaországba, talán kipróbálnám a vidéki életet, de ez még odébb van.