A nemzetközi kupák 1972–1973-as sorozata korántsem hozott sikert a honi együtteseknek: ugyan a lila-fehérek történetük során 1972 után másodszor jutottak a BEK legjobb nyolc csapata közé, a KEK-ben az FTC-t a nyolcaddöntőben verte ki a Sparta Praha, a Bp. Honvédra az UEFA-kupában a 16-ba kerülésért a bolgár Beroe Sztara Zagora csapta rá az ajtót. A Salgótarjáni BTC még korábban búcsúzott.
A Juventus elleni első találkozó előtt az Újpest idegenben 2–1-re legyőzte a Salgótarjánt, igaz, a Népsport megjegyezte, hogy a Juve helyszínen lévő másodedzője, Francesco Grosso elégedett lehet a látottakkal… Az olasz bajnok edzője, Cestmír Vycpálek 2–0-s hazai győzelmet remélt Torinóban. Az újpestiek nem voltak optimisták, de borúlátók sem, Juhász Péter 2–1-es magyar sikerben bízott, Noskó Ernő és Dunai II Antal fordított eredményt várt, Tóth András 0–0-t tippelt, Zámbó Sándor szokásos stílusában ennyit mondott: „Én kimaradok ebből a buliból…”
Szerencsére a meccsen nem maradt ki belőle, de ez a 0–0 után szinte mindenkiről elmondható, talán csak a csatárok hibáztathatók, hogy a második félidőben adódó létszámfölényes lehetőségeket nem használták ki, inkább tartották a labdát. A Népsport szerint: „A Dózsa jobb csapat, mint a Juventus, s örömmel írjuk le, korszerűbb futballt játszik.”A Képes Sport kiemelte: „Horváth és Kolár egészen nagyvonalú játékot nyújtott.”A Gazzetta dello Sport nem kertelt: „Budapesten kevés lehetőség lesz a továbbjutásra! ” A Tuttosport többek között így értékelt: „Zoff megmentette csapatát a vereségtől ragyogó kifutásaival.”
A visszavágó előtt az újpesti reményeket erősítette a Dózsa 4–1-es pécsi bajnoki győzelme. A lila-fehéreknek olyannyira jól ment, hogy csupán négy játékos kapott 6-os osztályzatot, a többiek magasabbat, a három gólt szerző Nagy László 9-est. Az értékelés végén nem véletlenül állt: „Az Újpesti Dózsának a szerdai BEK-mérkőzés előtt jól jött ez a találkozó, s a látottak alapján nyugodtan tekinthet a Juventus elleni összecsapás elé.”
A Megyeri úti mérkőzés előtt napokkal előbb elfogyott minden jegy, felvetődött, hogy a lilák a Népstadionban játszanak, de aztán a klub azért döntött a Dózsa-stadion mellett, hogy hűséges szurkolói miatt nem költözik – a valódi érv az lehetett, hogy a futballistákat nem akarták kiszakítani megszokott környezetükből.
A sajtótájékoztatón Kovács Imre hangsúlyozta: „Most úgy érzem, sokkal könnyebb a helyzetünk, mint tavaly ilyenkor, hiszen szerencsésen túljutottunk egy számunkra esélytelen mérkőzésen. Közelebb kerültünk a célhoz. Ez annak köszönhető, hogy a játékosoknak megváltozott a gondolkodásmódja és a hozzáállása, sokkal fegyelmezettebben készülnek, mint korábban. Technikailag, erőnlétileg felvesszük a versenyt ellenfelünkkel, nálunk is több a klasszis szintet megközelítő játékos, egészséges önbizalommal készülünk, s ami a legfontosabb, megtanultunk győzni, van sikerélményünk.” Az edző, dicsérve az ellenfelet, hozzátette, az első meccs óta eltelt két hét alatt a bajnokságban csapata 13 gólt szerzett, „ők viszont hadilábon állnak a góllövéssel” .
Dunai II Antal, aki Torinóban megsérült, felhívta a figyelmet az olasz védők szigorú játékára, Bene pedig a visszavágót megelőző edzésen hagyta ki a hátvédek–csatárok mérkőzést, mert nem akart kockáztatni. Bene egyértelmű volt: „Ha a Celticet meg tudtuk verni, akkor őket is legyőzzük!”A Népsport rámutatott, hogy a magyar bajnok mellett szól a torinói 0–0 adta önbizalom és a gyorsabb játék, míg az ellenfél a kevésbé esélyes nyugalmával és a magas szintű olasz védekezés tudományával léphet pályára. A Juve biztos volt abban, idegenben szerez gólt, Haller 1–1-et jósolt akárcsak Vycpálek: „Úgy érzem, az első gólt mi rúgjuk, így van reményünk az 1–1-es döntetlenre.”Érdekes ezzel szembe állítani a mieink tippjeit. Zámbó: „Továbbjutunk.”Fazekas: „Két góllal nyerünk.”Juhász Péter: „2–0 lesz!”Nagy László: „1–0-ra győzünk.”Harsányi László: „Ici-pici gólos győzelem.”Dunai III Ede: „Egy góllal jobbak vagyunk.”
Nem mondható, hogy túlzott önbizalom áradt volna a fiúkból, de nem telt el negyedóra, s 2–0-ra vezettek! A 40. másodpercben (!) Tóth András szenzációs labdáját Bene lőtte Zoff kapujának bal alsó sarkába, majd a gólpasszt adó ballábas középpályás a tizenhatos vonaláról káprázatos – jobblábas – lövéssel növelte az előnyt. Akkora volt az öröm, hogy az eksztázisban a sajátjai csaknem letépték a mezt Tóthról…
A nem mindennapi kezdés láttán még Kádár János, az MSZMP KB helyszínen szurkoló első titkára is tapsolt.
Jól játszott az Újpest, a vendégek inkább csak szabálytalankodtak, Pietro Anastasi Szentmihályi Antalba és Juhászba is belerúgott, mégis megúszta egy sárga lappal. Aztán már a játékkal is foglalkozott: a Fabio Capellótól kapott labdát José Altafini fejére varázsolta, aki szépített. A második félidőben újra Anastasi: betört a tizenhatoson belülre, lövése Kolárról ismét elé pattant, s fejjel egyenlített (2–2). Ez lett a végeredmény, az idegenben szerzett gólok döntöttek – a Juve javára
A Népsport szomorúan összegzett: „Sajnos nem sikerült befejezni a művet, nem sikerült kihasználni a torinói lépéselőnyt, de még ennek a mérkőzésnek a nagyszerű rajtját sem.”A lap azért dicsért is: „Tóth a Dózsa legjobb embere volt! Az első gól pompás helyzetfelismeréséből született, a másikat pedig ő maga szerezte. Rengeteget volt játékban, igyekezett építeni, bár ez nehéz volt ezen a napon, mert a csatárok rendkívül keveset mozogtak.”
Az újpestiek letörtsége a nyilatkozatokban tükröződött. Bene szerint: „Ezt a mérkőzést meg kellett volna nyernünk! (…) Mind a két gól elkerülhető lett volna.”Szentmihályi: „Kezünkben volt a nagy lehetőség! Sajnos elidegeskedtük.”Juhász: „Kétgólos előny birtokában biztos voltam, hogy a legjobb négy között vagyunk. Sajnos, saját dugánkba dőltünk, mert nyíltan támadtunk, és kevés gondot fordítottunk a védekezésre.”Zámbó: „Saját magunkat vertük meg! 2–0 után nem lett volna szabad így játszanunk.” Harsányi: „Álmomban se jöjjön elő ez a kilencven perc! Mindkét gólt könnyedén háríthattuk volna, sajnos kétszer is rövidzárlatot kaptunk.”
Olasz oldalon óriási volt az öröm. Anastasi: „Életemben nem voltam ilyen boldog gólszerzés után, mint amikor a fejesem nyomán a labda Szentmihályi kapujában kötött ki.”Giampiero Boniperti, a klub elnöke: „Mindent Zoffnak köszönhetünk! Nagyszerűen védett, gólnak látszó lövéseket is ártalmatlanná tett. 2–0 után nem hittem a továbbjutásban, mégis sikerült kiharcolnunk a legjobb négy közé kerülést.”
A Népsport Kovács Imre elképzeléseit szembesítette a látottakkal, eszerint „nem a taktikai tervben volt a hiba”. Az Ú. Dózsa játékosai „nem mindenben tartották be a taktikai utasításokat, (…) főleg Kolár és Juhász játszott fegyelmezetlenül”. Az első kapott gól után „képtelenek voltak mit kezdeni az eredménnyel. Ahelyett, hogy okosan futballoztak volna, kapkodóvá vált a játékuk.”Az olaszok rájőve, hogy az első negyedóra alapján a magyarokat játékban nem verik meg, erőszakos stílusra álltak át, s az olasz iskola minden rafinériáját felvonultatták. Az olasz újságok csodának tartották a Juventus fegyvertényét.
Befejezésül engedjenek meg egy megjegyzést: a helyszínen látva a mérkőzést én még manapság is annak tartom – minden törvényszerűség figyelembevételével együtt.
Juventus–Újpesti Dózsa 0–0 1973. március 7., Torino, BEK-negyeddöntő, 1. mérkőzés Újpesti Dózsa–Juventus 2–2 (2–1) |