„Jó ideje kínlódok ezzel a lágyéksérüléssel, és már annyira rossz volt a helyzet, hogy elkerülhetetlenné vált a műtét. De nem nagy ügy, már túl is vagyok rajta. Az ébredés utáni első kérdésem az volt, mikor edzhetek, mikor játszhatok újra, az orvosok nem is értették” – idézi a norvég média a labdarúgót, aki januárban is járt egy specialistánál Londonban.
Az egyelőre nem tudható, mikor játszhat újra – egyelőre az tűnik valószínűnek, mit kell kihagynia.
„Még bizonytalan a helyzet, de valószínűleg nem léphetek pályára a Leverkusen elleni Európa-liga-nyolcaddöntőn” – véli a játékos (a mérkőzések március 9-én és 16-án lesznek).
Tokmac Nguen nem titkolta, neki is szerepe lehet abban, hogy műtétig fajult a helyzet, hiszen egy ideje már érezte a fájdalmat, de későn szólt róla, mert futballozni akart.
„Nem vagyok panaszkodós típus, végzem a munkám, ameddig bírom. Éreztem, hogy van benne kockázat, de mit tegyek, ha egyszer annyira szeretek futballozni…?! Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy az oldalvonalon kívülről nézzem a meccseket, de most már tudom, bölcsebb lett volna előbb jelezni a fájdalmat. Hogy megbántam-e? Nem, nem, nem! Tisztában vagyok a felelősségemmel, de ilyen az egyéniségem: összeszorított fogakkal is teszem a dolgomat, bízva abban, hogy a fájdalom elmúlik, és minden rendbe jön.”
Tokmac újfent kifejtette, hogy nagyon jól érzi magát Magyarországon, ezért is írt alá új szerződést a nyáron.
„Most úgy gondolom, hogy a karrierem végéig itt maradok. Sokat jelent számomra ez a klub, és a családom is örülne, ha így alakulna. Az eddigi sikerek fényében jó döntés volt itt maradni, jó érzés, ha az ember fontos része egy projektnek – fogalmazott a 29 éves labdarúgó, akit a norvég válogatottbeli szereplésről is kérdeztek. – Egyelőre nem érdemes ezzel foglalkoznom, csak az számít, hogy visszatérve a lehető legjobban teljesítsek a Ferencvárosban.”