Nem ment odahaza a Vasasnak, kikapott a Debrecentől

NB I
14. FORDULÓ
Vasas FC–Debreceni VSC 0–3 (Dzsudzsák 10., Szécsi 17., Do. Babunszki 38.)
Budapest, Illovszky Rudolf Stadion, 2654 néző. V: Vad II

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Régen nem látott támadó felfogásban, három csatárral kezdte a mérkőzést a házigazda Vasas, a debrecenieket igencsak jól ismerő Kondás Elemér Holender Filipet, Novothny Somát és Radó Andrást is a kezdőcsapatba jelölte. Otigba Kenneth sérülés miatt hiányzott, őt az eredetileg középpályás, de idén már többször is belső védőnek beugró Hidi Patrik igyekezett pótolni a Vasas védelmének tengelyében. A DVSC felállásában inkább csak az jelentett kisebb meglepetést, hogy Dzsudzsák Balázs ezúttal nem védekező középpályás volt, hanem feljebb játszott, a csatár mögött. Persze akármelyik poszton szerepel is, a szögleteket és a szabadrúgásokat ő végzi el, és a 10. percben utóbbiból hatalmas gólt szerzett, pályafutása legszebb napjait idéző mozdulattal csavarta a labdát 25 méterről a bal felső sarokba.

Ez megadta a mérkőzés alaphangját, az angyalföldieknek támadniuk kellett – három csatárral már addig is illett volna. Ehelyett nem hagyta levegőhöz jutni a piros-kékeket a Debrecen, támadott tovább, a Vasas nem tudott kijönni a szorításból. S a 17. percben érkezett is a második Loki-gól Szécsi Márk révén. Beadni, fejelni is engedték a vendégeket, érthetetlenül indiszponáltak voltak a hazaiak. Nem sokkal később Dzsudzsák Balázs csaknem újabb gólt szerzett. A teljes összeomlás jeleit mutatta a Vasas már a mérkőzés negyedénél, a védelem szellős volt, a középpályán elmaradtak a labdaszerzések, a támadókhoz alig-alig jutott labda. Nehéz volt elképzelni, hogyan tudna „visszajönni” ebbe a meccsbe az újonccsapat. Az első életjelet csak a 33. percben adták a hazaiak, amikor Hidi Patrik bal oldali beadása után Novothny Soma fejelni tudott, kevéssel mellé.

Hiába...

A félidő hajrájában megint debreceni gól született – három-négy hazai védő lelkes asszisztálása mellett. Nem csoda, hogy a Vasas-játékosok a szurkolóik hangos pfújolása mellett vonultak be a szünetben az öltözőbe.

Kettőt is cserélt a szünetben Kondás Elemér, egy védő (Baráth Botond) és egy középpályás (Hinora Kristóf) állt be, talán úgy gondolta a szakvezető, hogy túlságosan is támadó szellemű volt a csapata, vagy ha úgy tetszik, túl sok csatára állt elöl feleslegesen... A lényeg, hogy három belső védős rendszerre állt át az együttes, és ezzel aktívabban, lendületesebben is kezdte a második játékrészt a Vasas, ám az átütőerő nem lett nagyobb. Úgy tetszett, a Loki megelégszik a háromgólos vezetéssel, a Vasasban pedig nincs elég erő a feltámadáshoz. A játék áttevődött az ellenfél térfelére, de a felállt és betömörülő védelem logikusan még nagyobb kihívások elé állította a hazaiakat.

Nem volt izgalom a mérkőzés hajrájában, a Vasas meddő mezőnyfölényben játszott, számottevő gólhelyzetet nem tudott kialakítani, a Debrecen pedig várta, hogy leperegjen a hátralévő idő. Ezt egyébként a Vasas játékosairól és szurkolóiról is el tudjuk képzelni, teljesen esélytelen volt, hogy pontszerzési reményeket tápláljon a házigazda. Ezen a meccsen nagyon nagy különbség volt a két együttes között, még ha nem is akkora, mint Kondás Elemér edzői pályafutásának első NB I-es mérkőzésén 2011 áprilisában, amikor 5–1-re nyert a Fáy utcában a Loki. Csak ő akkor a másik kispadon ült...

GÓLVIDEÓK ITT!