William Gallas üzenete a magyar fiataloknak: Higgyetek magatokban!

– Megtalálta a magyar William Gallast Zalaegerszegen?
– Még nem – nyilatkozta a korábbi 83-szoros francia válogatott, világbajnoki ezüst­érmes (2006) hátvéd, aki manapság a ZTE FC utánpótlásedzője. – Mindenkinek más a személyisége, mindenki egyedi. Találtam kifejezetten jó védőket, keményen dolgozunk, próbálom kihozni belőlük a maximumot. Ha keményen edzenek és elhiszik magukról, hogy elérhetik a céljaikat, akkor sikerülhet. A srácok között vannak olyanok, akikben minden adottság megvan ahhoz, hogy elismert profi játékosok legyenek.

– Mégis, hány olyan fiatal van, akiben látja ezt a karrierívet?
– Egyelőre három vagy négy. Azért vagyok kemény velük, mert azt akarom, hogy az ő érdekükben minden tökéletesen menjen az edzéseken. Amikor a játékos kimegy tréningezni, tudnia kell, hogy mit miért csinál, értenie kell az edző szándékait, s tisztában kell lennie azzal, hogy mit vár el tőled. Ez a siker titka.

– Jó egy éve dolgozik a ZTE-nél utánpótlásedzőként, összességében milyen volt az első éve?
– Nagyon értékes tapasztalatokat szereztem, jó élményekkel gazdagodtam Zalaegerszegen. Befogadott a klub, a kollégák és a játékosok is, elégedett vagyok, jó úton járunk.

– Az egy év alatt változott a véleménye a magyar fiatalokról?
– Valamelyest változott. Azt továbbra is tartom, hogy a maiakból – sajnos – hiányzik a hit, az, hogy elhiggyék, igenis profi játékosokká válhatnak. Fejben kell változniuk, bízniuk kell magukban. Ez amúgy nemcsak a magyar játékosokra igaz, hanem a horvátokra, a franciákra vagy az angolokra is. Ha egy fiatal játékos megkérdez, azt mondom neki, ne hagyd, hogy bárki is azt mondja, ez lehetetlen. És elhiheti mindenki, tudom, mit beszélek. Amikor tizenhárom éves voltam, a tanárom kinevetett, amikor azt mondtam, profi labdarúgó akarok lenni – mégis sikerült, mert végig hittem benne. Nos, ezt üzenem a fiataloknak: higgyenek magukban! Persze emellett az iskolában és az edzéseken is keményen kell dolgozniuk.

– Mi a véleménye a huszonkét éves Mocsi Attiláról, akit Marco Rossi szövetségi kapitány behívott
a németek és az olaszok elleni Nemzetek Ligája-keretbe?
– Remek játékos. Amikor először láttam játszani, éreztem, megvan benne az a potenciál, hogy szintet lépjen. Nagy öröm, hogy behívták a válogatottba, de most azon kell dolgoznia, hogy ott is maradjon a keretben. Ha sikerül, a következő lépés a kezdőcsapatba kerülés kiharcolása lesz. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, ám így kell gondolkodnia. Nem ismerem annyira közelről, ám úgy látom, folyamatosan tanulni és fejlődni akar. És ha már itt tartunk: sokat köszönhet a klub Végh Gábor elnöknek, például amikor Mocsi Attila megérkezett a ZTE-hez, azt mondta nekem, ez a fiú előbb-utóbb meghívót kap a válogatottba. Igaza lett. Látszik, hogy vannak még olyan sportvezetők, akik értenek is a futballhoz. És a vezetőedzőnket, Ricardo Monizt is meg kell dicsérnem, tapasztalt szakember, lehetőséget ad a fiataloknak, úgyhogy ő is részese Attila előrelépésének.

Ricardo Moniz stílusára vevők a játékosok

– Ha már szóba került a Zalaegerszeg vezetőedzője: Ricardo Moniz a nyáron érkezett, és vele, úgy tűnik, jó úton indult el a ZTE. Szokott beszélni vele?
– Egyszer beszélgettünk hosszabban, amióta a klubnál dolgozik. Amúgy van közös múltunk, amikor a Chelsea-nél játszottam, ő a Tottenhamnél dolgozott, és persze arról az időszakról is nosztalgiáztunk. Természetesen szóba került a felnőttcsapat is, elmondta az elképzeléseit és a céljait, tetszik, ahogy a futballról gondolkodik. Ez a koncepció új a játékosoknak, ám úgy tűnik, sikeres lehet. Ugyanakkor a profi keret ügyeibe nem ütöm bele az orrom, nekem az a feladatom, hogy a ZTE-nél a fiatalokat segítsem. Ha bárki kikéri a véleményem, szívesen elmondom, de anélkül, hogy megkérdeznének, nem formálok véleményt. Ricardo Moniz még a múlt héten kikérte a véleményemet az egyik játékosáról, akkor örömmel elmondtam, mit gondolok. Tetszik a futballfilozófiája, az, ahogy kommunikál a játékosokkal, látom a szemében a labdarúgás iránti szenvedélyt, az érkezésével új szemlélet is érkezett a magyar futballba. A célja az első négybe kerülés a bajnokság végén, s úgy érzem, erre jó esély van. Kiváló munkát végez Zalaegerszegen.

– Nyilván a francia futballt is figyeli, megkerülhetetlen kérdés, mi a véleménye Kylian Mbappéról. Sokáig úgy tűnt, honfitársa a Real Madridba igazol, ám végül a Paris Saint-Germainben maradt. Jó döntés volt?
– Kylian Mbappénak van egy határozott célja, amit mindenáron el akar érni: Bajnokok Ligáját akar nyerni a Paris Saint-Germain­nel. Erre jó esélye is van, hiszen erősebb a csapat, mint az előző évadban. Lionel Messi elmúlt idénye nem volt zökkenőmentes, új országba érkezett, új volt a közeg és a csapat, be kellett illeszkednie, Neymar pedig sokat volt sérült. Most úgy néz ki, hogy mindhárman kitűnő formában vannak, jól megértik egymást. Ráadásul Sergio Ramos felépült a sérüléséből, bekerült a csapatba, ő is nagy erősítés. Nagyon erős most a PSG, jó esélye van BL-t nyerni, márpedig ez a győzelem a párizsi születésű Kylian Mabappénak kifejezetten lényeges.

– A másik francia játékos, Karim Benzema a Real Madridnál fantasztikus idényen van túl, az Aranylabda legfőbb várományosa. Mit gondol, megkapja októberben a díjat?
– Egyértelmű, hogy neki kell nyernie! Mindenki látta, hogy harmincnégy évesen mit tett le az asztalra az előző idényben. Élete formájában futballozott, végig hitt magában és a Real Madridban. Mindenki – magamat is beleértve – azt gondolta a BL egyenes kieséses szakaszának összes párharcában, hogy a Real Madrid nem jut a következő körbe. A játékosok azonban végig hittek benne, hogy sikerül, Karim Benzema kapitányként fontos gólokat szerzett és gólpasszokat adott. Ám nemcsak a BL-ben, hanem a La Ligában is nagyszerűen futballozott: a Real Madriddal megnyerte mindkét sorozatot, ráadásul mindkettőben gólkirály lett – nem kérdés, hogy neki kell kapnia az Aranylabdát.

Őrült világbajnokság lesz Katarban!

– Közeledik a katari világbajnokság rajtja, a futballtörténelemben először fordul elő, hogy nem nyáron rendezik a tornát. Korábban két világbajnokságon is részt vett a francia válogatott tagjaként, mi a véleménye, jó döntés volt a novemberi-decemberi időpont?
– Nehéz kérdés... A kluboknál meg vannak rémülve a téli rendezéstől, mert nem tudják, hogy a játékosok milyen állapotban térnek vissza, mennyire lesznek fáradtak, ráadásul az idényből még sok lesz hátra. Katarban az év végén is nagy a meleg, légkondicionált stadionokban játszanak a csapatok, őszintén szólva azt sem tudom, hogy jó torna lesz-e... A futballisták fáradtan érkeznek Katarba, hiszen sok meccset játszanak november végéig. Még csak most kezdődött az idény, ám a rengeteg mérkőzés miatt sokan már most sem frissek. Például a francia válogatottnál nagyon sok sérült van, de ez nem csak nálunk jelent problémát.

– Ha már Franciaország... Kétezertizennyolcban megnyerte a vb-t – képes lehet megvédeni a címét?
– Nehéz lesz. Kérdés, a sérültek felépülnek-e a vb-re, és ha igen, milyen állapotban lesznek. Mostanában nem is szerepel jól az együttes, túl sok a probléma a csapat körül. Az esélyesek között van persze, ám ebben a pillanatban nem mondanám nagy meggyőződéssel, hogy Franciaország megnyeri a világbajnokságot.

– Kik a legnagyobb esélyesek?
– Brazília, Argentína és Franciaország, aztán ott van Hollandia, amely erősnek tűnik.

– És ön ott lesz a világbajnokságon?
– Még nem döntöttem el. Elég őrült vb-nek tűnik. Nem tudom, hány szurkoló utazik az eseményre, Katar kis ország, szigorú törvényekkel, sok a kérdőjel a torna körül, s nem tudom, mi a jobb, kiutazni, vagy inkább a televízióban nézni az eseményeket.

Az Olaszország elleni meccsen túl sok volt az érzelem

– A francia válogatott a Nemzetek Ligájában pocsék eredményeket ért el, hat mérkőzésből csupán egyet nyert meg két döntetlen és három vereség mellett, sőt az utolsó játéknapon még ki is eshetett volna a B-ligába. Mi történt a vb-címvédővel?
– Sok rutinos hátvédünk sérült, helyettük fiatalok kaptak lehetőséget, ám úgy látszik, még nem állnak készen a feladatra. Néha azt gondolják, hogy ők már topon vannak, mert a klubjukban folyamatosan játszanak, de a válogatott más szint. A hátvédeknek sokkal több tapasztalatra van szükségük ahhoz, hogy ilyen szinten megállják a helyüket. És a francia válogatottra is igaz a tétel: ha nyerni akar, hátul kell erősnek lennie. Márpedig a nemzeti csapat most nem erős hátul, és ez nagy probléma. A szövetségi kapitány, Didier Deschamps sokat változtatott a védelemben a Nemzetek Ligájában, nekem úgy tűnik, ő sem tudja, melyik a legjobb összeállítás. Néha négy, máskor három védővel játszott a csapat, nincs meg az ideális szerkezet, a játékosok sem magabiztosak, ami nagy probléma.

– A magyar válogatott viszont parádésan szerepelt a Nemzetek Ligájában: kétszer legyőzte Angliát, négy pontot szerzett Németország ellen, s az utolsó, Olaszország elleni mérkőzés előtt esélye volt a négyes döntőbe kerülésre.
– Őszinte leszek: szomorú vagyok. Már egy ideje Magyarországon élek, követem a válogatott szereplését, szurkolok is neki, és tudom, nem volt könnyű eljutni erre a szintre, sok időbe telt, de folyamatosan fejlődött a csapat, egyetlen mérkőzés választotta el a Nemzetek Ligája négyes döntőjétől, ráadásul hazai pályán, fantasztikus szurkolók támogatásával lehetett volna megoldani a fel­adatot. Angliát kétszer legyőzte, Németország ellen négy pontot szerzett Marco Rossi gárdája – az olaszok ellen lehetett volna feltenni az i-re a pontot. Tudom, a legtöbb szurkoló így is elégedett a csapat teljesítményével – na de mi a legfontosabb? A végkifejlet! A világ júniusban majd a négyes döntőben részt vevő csapatokra figyel, Magyarországra – sajnos – nem. Jobban kellett volna Olaszország ellen koncentrálni. Ezért mondtam a beszélgetés elején, hogy a legjobb futballistáknak mindig hinniük kell magukban! Nekem úgy tűnt, a válogatott tagjai nem hitték el, hogy valóban bejuthatnak a négyes döntőbe. Tisztelem Szalai Ádámot, sokat tett a válogatottért, de azt nem értettem, miért a németek elleni mérkőzés előtt jelentette be, hogy az olaszok ellen lép pályára utoljára a válogatottban. S ha sikerül bejutni a négyes döntőbe, azt kihagyta volna? Rossz volt az időzítés. Érzelmes volt az olaszok elleni találkozó, ám ez nem feltétlenül jó, ugyanis a sportolónak ilyen lelkiállapotban nehéz jól teljesítenie. Minden csapatban vannak a többieknél jobb képességűek, akiknek az ilyen meghatározó meccseken vezérré kell válniuk, meg kell mutatniuk, mi emeli őket az átlag fölé. Nos, ezt most nem láttam. A franciáknál ott van Kylian Mbappé, az angoloknál Bukayo Saka vagy a norvégoknál Erling Haaland. Mindannyian fiatalok, ám képesek a nagy meccseken villogni. A magyar válogatottban meg itt van Szoboszlai Dominik, aki kiváló képességű futballista, és éppen az ilyen fontos mérkőzéseken kell vezérré válnia. A futballista sohasem tudhatja, mi lesz vele holnap, minden lehetőséget ki kell használni a karrierje során. Magyarország nagy lehetőséget kapott, de sajnos a legfontosabb akadályt nem tudta átugrani... Ezért is üzenem azt a magyar futballistáknak, hogy higgyenek magukban, mert akkor érhetnek el igazán nagy eredményeket.