Nem rúgott labdába hosszú ideje a kétszeres NB I-es gólkirály, a DVSC korábbi francia támadója, Adamo Coulibaly, akinek óriási fordulatot vett az élete. Míg évekig góljaival, lendületes futballjával szerzett örömöt a szurkolóknak, manapság az üzleti életben próbál helytállni. A bázist Párizs és környéke jelenti, ám amióta végleg felhagyott a labdarúgással, elmondása szerint olyan mozgalmas az élete, mint talán még soha.
„Nem unatkozom, az biztos! – felelte lapunknak Adamo Coulibaly, aki a DVSC futballisájaként 2012-ben és 2013-ban is gólkirályi címet ünnepelt. – Franciaország és Afrika között ingázom, most éppen Elefántcsontparton vagyok, Abidjanban. Szerencséje van, hogy sikerült utolérnie. Egyik találkozóról megyek a másikra, most is éppen autóban ülök. Karrierem befejezése után sokat tűnődtem, merre vegyem az irányt, mivel foglalkozzak. Felvetődött bennem, hogy edzőként dolgozzak, ám végül adódott egy új lehetőség, amit megragadtam, és messzire sodródtam a futballtól. Afrikában építek házakat. Dupla öröm ez nekem: egyfelől segíthetek az itt élő embereknek szép otthonokhoz jutni, másfelől a saját megélhetésemet is biztosítom.”
| Állampolgársága: francia Kora: 40 éves Posztja: csatár NB I-es mérkőzései: 117 NB I-es góljai: 65 |
A negyvenesztendős Coulibaly végleg felhagyott a labdarúgással, ahogy mondta, legalább egy éve labdába sem rúgott. A futball nem hiányzik neki, ám a gólokkal járó euforikus érzés, a győztes meccsek utáni közös ünneplések annál inkább. Három hete Debrecenben is járt, meglátogatta a régi barátokat, Dzsudzsák Balázzsal a mai napig jó kapcsolatot ápol, ilyenkor szóba kerülnek a régi szép idők.
„Imádtam Debrecenben futballozni – folytatta a csatár, aki 2012-ben húsz, 2013-ban tizennyolc találattal lett gólkirály az NB I-ben. – Fantasztikus éveket töltöttem a városban, sokszor nem tudtam úgy végigsétálni a főtéren, hogy ne állítottak volna meg a szurkolók. Gratuláltak, érdeklődtek, és rendre azt kérdezték, hány gólt tervezek az adott idényre. A Bajnokok Ligája-szereplést megvalósult álomként éltem meg, a Fiorentinának lőtt első gólomat sosem felejtem el – még most is álomszerűen hat, hogy eredményes voltam a BL csoportkörében. A Lyon elleni meccsek nekem azért voltak különlegesek, mert szülőhazám egyik legjobb csapata ellen játszhattam, a családom kint is volt a franciaországi mérkőzésen. Debrecenben rengeteg barátot szereztem, Varga József és a többiek a mai napig közel állnak hozzám. Sohasem felejtem el a bajnoki és gólkirályi címek utáni ünnepléseket. A stoplisokat, amelyekben gólkirály lettem, odahaza őrzöm Franciaországban. Tudom, nem voltam egyszerű eset, a vezetőedzőknek olykor meggyűlt velem a bajuk, de ilyen voltam, erős a karakterem. Ugyanakkor mindenki tudta, ha a pályán vagyok, mindent megteszek a sikerért, a győzelemért.”
Adamo Coulibaly pályafutását illetően örök téma volt, hogy a Lokihoz érkezése előtt targoncavezetőként dolgozott a párizsi Peugeot-gyárban, és gyakorlatilag a semmiből vált ismert labdarúgóvá Magyarországon. A csatár karrierje is furcsán ért véget.
„Harmincöt éves voltam, amikor a Lokitól végleg eljöttem, sokáig vártam, hogy befusson a megfelelő ajánlat, ám semmi sem sikerült. Végül Belgiumban az amatőr, ötödosztályú RFC Tilleur együtteséhez írtam alá. Az egyik haverom szólt, menjek oda, és miután pénzt is kaptam érte, úgy döntöttem, vállalom a belga ötödosztályt, nem derogál nekem. Végül Franciaországban, a Noisy-Le-Grand FC nevű kiscsapatból vonultam végleg vissza. Ennyi volt a karrierem, de nem bánom, hogy így alakult. Ki gondolta volna, amikor a gyárban dolgoztam, hogy nem sokkal később kétszeres gólkirály leszek Magyarországon?!”
