– Készül az ünneplésre, elvégre vasárnap a háromszázadik élvonalbeli bajnokija következik edzőként?
– Meglep, mert tudomásom szerint december elején a Gyirmót ellen volt a háromszázadik – válaszolta lapunknak Supka Attila, a Mezőkövesd Zsóry vezetőedzője. – Azóta lejátszottunk már három mérkőzést, valahol elcsúszott négy bajnoki a statisztikában.
– Békéscsabán kétezernégy májusában az utolsó négy fordulóban a vezetőség felmentette a munkavégzés alól.
– Jogtalanul, amely után éveken keresztül tartott a pereskedés, de ennyi év távlatából elfogadom, hogy azon a négy mérkőzésen már Németh Zoltán pályaedző felelt a szakmai munkáért. Sikerült összevesznem Darko Canadiccsal, a klub délszláv tulajdonosával, aki erőltette, hogy az általa favorizált játékosok lépjenek pályára. Közöltem vele, amíg nem rendezi a játékosokkal, a szakmai stábbal és a klubbal szemben fennálló milliós tartozásokat, nincs miről beszélnünk. Zavaros időszak volt, de nemcsak a békéscsabai, hanem néhány másik NB I-es csapat életében is.
– Csak hat hónapig maradt munka nélkül, aztán edzői pályafutása legeredményesebb másfél éve következett.
– Bajnokságot nyerni minden szinten nehéz, büszkeséggel tölt el, hogy kaptam egy esélyt Debrecenben. Korábban három évig futballoztam a klubnál, akik akkor labdaszedő srácok voltak, kétezernégyben a játékosaim lettek. Tökéletes volt az összhang közöttünk, a Loki mindig is a szívem csücske volt, az is marad. A klub történetének első aranyérmét szereztük meg kétezerötben, szintén felejthetetlen emlék a Hajduk Split kiejtése a Bajnokok Ligája selejtezőjében, amiként a vereségek ellenére a Manchester United elleni párharc is. A következő idényben ugyancsak az első helyen végeztünk, és közben két Szuperkupát is nyertünk.
– Akkor mégis miért mondott le? A második bajnoki címét megszerző Loki csupán kétszer kapott ki a bajnokságban, a következő idényt pedig egy-egy győzelemmel és döntetlennel kezdte, a macedón Rabotnicski ellen elveszített Bl-selejtező-párharc után mégis felállt.
– Hirtelen felindulásból rossz döntést hoztam, ezt azóta is bánom. A Rabotnicski ellen hazai pályán egy egyes döntetlent játszottunk, majd Szkopjéban négy egyre kikaptunk, Szima Gábor tulajdonos pedig azt találta mondani, hogy a magyar edzők nemzetközi szinten nem képesek eredményt elérni. Mind a ketten konok emberek vagyunk, voltunk, sértésnek vettem a kijelentést, lemondtam. Sajnálom, mert megszerezhettem volna a harmadik aranyérmemet is a Lokival, a Ferencvárost ugyanis az MLSZ a másodosztályba száműzte, egyetlen rivális sem vette fel a versenyt a Debrecennel – végül a cseh Miroslav Beránekkel meg is nyerte a bajnokságot.
– Kárpótolta, hogy ugyanabban az idényben a Honvéddal Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett?
– Képtelenség összehasonlítani a két eredményt, mert a másik nekem kedves klub a Honvéd, az anyaegyesületem, amelynél George F. Hemingway tulajdonossal háromszor is dolgozhattam. A kupagyőzelmet követő idényben tíz forduló után öt pont előnnyel vezettük a bajnokságot a Debrecen előtt, aztán egyre érdekesebb eredményeket értünk el, a legfurábbat az utolsó Tatabánya ellen. Vezettünk három egyre, mégis sikerült kikapni négy háromra. Még akkor sem akartam elhinni, hogy néhány játékosom részt vett a fogadási csalásban, amikor méregdrága autókkal kezdtek edzésre járni. Megköszöntem a lehetőséget, és inkább távoztam.
– Tett egy tízmérkőzéses kitérőt Zalaegerszegre…
– Az is rossz döntés volt, a tulajdonos felvázolt mindenféle jót, de semmi sem valósult meg az ígéretből, úgyhogy négy hónappal később közös megegyezéssel felbontottuk a szerződésemet.
– Hozott még rossz döntést?
– Persze, kétezertizenkettő nyarán, amikor a második Honvéd-időszak után a Pécshez szerződtem. A feleségemmel mindent megbeszélünk otthon, hallgatnom kellett volna a női megérzésére, mert a zalaegerszegi és a pécsi szerződés előtt is mondta, hogy nem szabad elvállalnom a munkát. Neki lett igaza.
– Konoksága mellett vehemens edző hírében állt.
– Ó, hát az fiatalabb, pályakezdő koromban volt. Sokat nem gondolkodtam, amikor a játékvezető döntéseit minősítettem, vagy felfokozott idegállapotban nyilatkoztam a mérkőzések után. És igen, kaptam néhány eltiltást a szövetségtől, de idővel lehiggadtam. A Honvédnál töltött harmadik időszakban volt a fordulópont, amikor kétezertizenkilenc tavaszán a Videoton ellen nem kaptunk meg egy tizenegyest, pedig Juhász Roland egyértelműen buktatta David N’Gogot, ráadásul az utolsó percben Huszti Szabolcs fejjel megszerezte a mérkőzés egyetlen gólját. Mondtam néhány keresetlen szót az öltözőfolyosón, ahol olyan emberek is provokáltak, akiknek ott semmi keresnivalójuk sem lett volna, és akiket azóta sem láttam. A veszekedés persze bekerült a játékvezetői jelentésbe, a fegyelmi bizottság három mérkőzésre eltiltott. Akkor megfogadtam, változtatnom kell, mert nem sok értelme van az edzői pályafutásomnak, ha eltiltanak a munkavégzéstől.
– Ezek szerint edzőként hosszú időre tervez még?
– Nézze, szeptemberben hatvanéves leszek, de jól érzem magam. Mezőkövesden a szakmai stáb a tapasztaltabb korosztályt képviseli, de mindannyian szeretünk fiatal játékosokkal dolgozni. Az edzéseken megkövetelem, hogy hatvan, hetven vagy kilencven percen keresztül koncentráljanak, utána lehet velük hülyéskedni. Időnként az edzésen is elejtek egy-egy poént, bár nem vagyok biztos benne, hogy mindig értik is a favicceimet. Mondjuk, még nem szóltak, hogy fejezzem be, mert nem vagyok vicces.
NÉVJEGY –SUPKA ATTILA