„A footballjáték mai napság hazánkban úgyszólván minden sport fölött dominál”

Felgyorsultak az események 1901-ben az éledező, egyre népszerűbb futballban Magyarországon. Január 19-én megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége, február 4-én pedig kiírták az első bajnokságot, ahogy mondták, angol mintára. Semmi rendkívüli: a küzdelem naptári éves, a győztes csapat két pontot kap, döntetlenért egy jár, az idény kétfordulós, minden csapat kétszer játszik a többivel. A jelentkező csapatokat az első kiírásban besorolták az első és a másodosztályba, feltehetően addigi múltjuk, érdemeik alapján.

Február 17-én rajtolt a bajnokság, a BTC a Budapesti Sport Club (BSC) ellen játszott a Millenárison, 15 órai kezdettel. „A matchet a nagy hideg miatt csak közepes számú közönség nézte végig, az olcsó hely azonban meglehetősen megtelt”   – írta a Sport-Világ. A BTC egyértelmű esélyes volt, így meglepetés volt, hogy „a támadások meglehetősen váltakoznak, és miután a védelem mindkét oldalon jól működik, a támadások hosszú ideig eredménytelenek maradtak”. A hosszú idő a 29. percig tartott, akkor ugyanis      „Minder Rayhoz adja a labdát, a ki azt élesen lövi a kapuba” . Ez a magyar futball első bajnoki gólja, Ray Ferenc pedig az első gólszerző.

Szünetben tehát 1:0, a vége pedig 4:0, a második félidő rögtön meghozta az első mesterhármast – Róka János jóvoltából. És kijárt az ováció Buda Istvánnak is, aki két gólt is előkészített. Budát  „a századforduló Orthja”    címmel tüntette ki a későbbi szakirodalom,  „mindkét lábbal kitűnően kezelte a labdát, pompásan cselezett és nagy erővel, pontosan lőtt”  – áll Antal Zoltán és Hoffer József Alberttől Zsákig   című korszakos könyvében.

Ezután nem volt megállás, a BTC hengerelt, valamennyi mérkőzését megnyerve lett bajnok. A fontos meccsek közül kettőt érdemes kiemelni. Az őszi szezonban a FTC ellen (1600 néző!) úgy nyert a csapat 2:3-ról 5:3-ra, hogy „olyas valamit produkál, melyhez hasonlót még eddig semmiféle csapattól nem tapasztaltunk”   – így a Sport-Világ arról, hogy „az utolsó hat percz alatt a már kimerülni kezdő Ferenczvárosiak térfelében szakadatlan ostrom alá fogja ellenfelének kapuját” . Nyolc perc az a hat, hiszen Hajós Alfréd (80.), Minder Frigyes (86.) és Manno Miltiades (88.) jóvoltából ennyi idő alatt lett 2:3-ból 5:3.

A másik említendő mérkőzés a végül második Magyar Úszó Egyesület elleni, jellemző, hogy itt is 1500 néző volt kíváncsi a rangadóra, s az is, hogy 7:0 lett a vége. „A footballjátékért lelkesedő sportemberek ezrei töltötték meg a pályát körülvevő nézőteret, hogy tanúi legyenek azon mérkőzésnek, mely nemcsak a bajnokságot volt hivatva eldönteni, hanem azt is, hogy melyikre illik a legjobb magyar csapat elnevezés”    – írta a Sport-Világ.

A lap – sportújsághoz illően – vállalkozott a bajnokság értékelésére is. Érdemes idézni, mert minden benne van: „A szövetség által kiírt első osztályú bajnokságot a Budapesti Torna-Club I. csapata nyerte meg, mely nemcsak kvalitásánál, hanem hazai footballsportunk megalapítása és terjesztése körül szerzett nagy érdemeinél fogva is predesztinálva volt az első bajnokság győzelmére. Míg belföldi csapatok ellen mindannyiszor fölényes sikerrel vette fel a küzdelmet, idegen, specziel pedig osztrák és cseh csapatokkal szemben mindannyiszor vereséggel végződött küzdelme. A kudarczok azonban okulást szereztek neki és örömmel látjuk elenyészni a csapat szelleméből az egoizmust, s az elbizakodottságot, mely sokszor okozója lőn a legsúlyosabb vereségeknek.”

Érdemes itt is rögzíteni, hogy kik vívták ki a BTC bajnoki címét, kell-e mondani, hogy a Sport-Világ a forrás.

Bádonyi Gyula   (19 éves):  „Feltűnt nyugodt és biztos védéseivel, (...) tehetségének bizonyítéka azon körülmény, hogy tavaly a Richmond Football Club ellen összeállított szövetségi válogatott csapatnak ő volt a goalkeepere.”

Buda István    (18): „A BTC csapatában a labdatechnikának ő a legnagyobb mestere, s ahhoz, hogy a kontinens legkiválóbb footballjátékosai sorába tartozzék, csak lassúsága szolgál akadály gyanánt. Egyike azon keveseknek, kit nem a goalszomj, hanem a csapat együttes sikere sarkal.”

Cservenka Sándor   (21): „A BTC II. csapatának jelenleg egyik főerősségét képezi.”

Fey Viktor  (18): „Balfedezet a legjobb posztja.”

Guttmann Hajós Alfréd   (24): „Neve, mint Európa, Ausztria stb. úszóbajnoka, s mint olympiai győztes mindenütt ismeretes. A BTC footballcsapatának az alapítás óta tagja. (...) Főleg gyorsasága, jó helyezkedése révén hasznos játszója a csapatnak, melyben a balösszekötő szerepét szokta viselni.”

Harsády József   (24):  „Kiválott csapatában gyorsaságával s ügyes rúgásaival, (...) csakhamar Magyarország legkiválóbb backje lett. (...) Legszebb formát 1901 évi tavaszán tartott bajnoki mérkőzéseken mutatta.”

Lucius Károly  (27): „A csapatnak leggyorsabb játszója. Szinte minden poszton játszott, de a legjobb jobbfedezetként. 1901-ben többnyire balhátvéd volt.”

Manno Miltiades   (22): „A legjobb magyar centerforward, gyors és erős játékos, kitűnően helyezkedik, jól lő. A BTC csapatában ez idő szerint ő az egyedüli, ki a csatársor jobb szárnyának játékát a bal szárnyéval a legjobban képes összhangba hozni. (...) A játék erősebb lendületének forcírozására rendesen ő adja meg az impulzust, s az ellenfél védelmén való gyors keresztültörésével csatártársait energikusabb támadásra sarkalja.”

Minder Frigyes  (22): „A forwards sorban Budának pendantja a baloldalon, azzal a különbséggel, hogy nálánál sokkal gyorsabb lábú.”

Ordódy Béla   (22): „Az I. csapatnak legjobb játékosa, s nemcsak Magyarország, hanem talán az egész kontinens legjobb centerhalfja. Az I. csapatnak jelenleg ő a kapitánya.”

Róka János   (22): „Az angol flegma megtestesülését látjuk az ő játékában, mely mentes minden egoizmustól s a mindenképpen feltűnni kívánó szándéktól. (...) A fortélyoknak, cselezéseknek, s a labdatechnikának mestere.”

Skrabák István  (19): „A labdatechnikában és a kapura lövésekben elsőrangú. Ám lassan indul és lassan fut.”

Wagner Rudolf   (31): „A bécsi Cricketereknek tagjaként játszott az elmúlt év őszéig, s mint annak kapitánya egyletét úgyszólván naggyá tette. Legszívesebben, mint fedezet szerepel, a minőségben épp oly kiválót tud produkálni, mint hátvéd. (...) Harsádyval együtt oly kiváló hátvédeket képviselnek, hogy párjuk nemcsak Magyarországon, de talán külföldön is alig akad. Wagner játékmodora a legjobban megfelel az angol backek elszánt és gyors elhatározású védelmének.”

Rapos Gyula   (19): „Egyik legjobb játszója a második csapatnak. Ha első csapatban játszik, rendesen a goalban van a helye.”

Stobbe Kálmán  (18): „Mint kapuvéd számos ízben adta tanújelét képességeinek, de Bádonyi feltűnésével a goalkeeperségnek búcsút mondott, s a hátvéd legerősebb támaszát képezi jelenleg a II. csapat védelmének.”

A felsorolásból hiányzik Ray Ferenc (26), aki a tavaszi szezon után átlépett a MUE-ba, de megérdemli a kiemelést, s nem csupán azért, mert övé az első magyar bajnoki gól. A források az első magyar virtuózként jelölik, mondják, ő cselezett először tudatosan a magyarok közül. Játszott még Klebersberg Géza (32) is, aki Kassán a Kassai AC, itthon pedig a Postás megalapításában is közreműködött a 20. század első éveiben.

Érdemeiket sokáig lehet taglalni, ám a lényeget itt is a Sport-Világ fogalmazza meg évértékelésében:  „A footballjáték mai napság hazánkban úgyszólván minden sport fölött dominál.”