„Zombori Sándor volt a kedvenc labdarúgóm. Egyszer eljött a nagy nap, és apám kivitt egy kettős rangadóra, ahol is végignéztük az első, számunkra teljesen érdektelen Budapesti Honvéd–MTK-VM mérkőzést – nagyon lassan telt az idő... –, aztán jött a Vasas–Ferencváros. Előredőltem kicsit, megropogtattam a csuklóm, hiszen felfutott a pályára Zombori Sándor – akit a harmadik percben kiállítottak. Úgyhogy elindultunk édesapámmal hazafelé.”
Maros András író mesélte ezt a történetet a Válogatott irodalom című filmetűdben, és bizony sokan voltak így abban az időben: Zombori Sándor miatt jártak Vasas-meccsre. Október 31-én töltötte be 70. életévét a korábbi klasszis játékos, aki visszavonulása után éveken át volt a Nemzeti Sport munkatársa, majd a Sport Televízió szakkommentátora.
Pécsi születésű és nevelésű játékos, édesapja, idősebb Zombori Sándor is NB I-es labdarúgó volt a Pécsi VSK-ban. Ő sulykolta belé, hogy egy nagy játékosnak mindkét lábával jónak kell lennie. Ez is kellett ahhoz, hogy kortársai közül már korán kiemelkedjen. Tizennyolc évesen mutatkozott be a Pécsi Dózsában 1969-ben, hat évig játszott a Mecsekalján, 1975-ben csábította el a Vasas, amellyel két évvel később, 1977-ben megnyerte a klubtörténet legutóbbi bajnoki címét. A bajnoki arannyal záruló idény mind a 34 meccsén pályára lépett, sokszor kimagasló teljesítményt nyújtva.
A Cukrász becenéven is ismert Zombori (angyalföldi csapattársa, Müller Sándor akasztotta rá ezt a nevet, mivel nagyon szerette a süteményeket) fáradhatatlanul robotolt a középpályán, de legalább ilyen híres elképesztő bombagóljairól is. Volt egy hatalmas, távoli gólja a Videoton ellen, az Újpesti Dózsa ellen egy ízben pedig majdnem középkezdésből talált be. A válogatottban – amelyben 26-szor szerepelt – az 1977-es, Bolívia elleni interkontinentális vb-pótselejtezőn lőtt elképesztően nagy gólt.
„A 21. percben Török kitűnő labdát tálalt Zombori elé, aki a balösszekötő helyén húzott kapura, aztán futtából, mintegy 22 méterről a bal felső sarokba bombázott.” – írta a Népsport a 6–0-s magyar győzelemmel végződő meccs tudósításában. „Olyan gólt, mint amilyet Zombori lőtt, még életemben nem láttam” – ezt pedig Miguel Padilla tábornok, a bolíviai küldöttség vezetője mondta. Kár, hogy a tv-nézők nem láthatták, mert a Magyar Televízió rendezője, Mahrer Emil épp nem a játékteret mutatta, és mert így nem volt miből kiválasztani a lassítanivalót, ezt a gólt immár örökre homály fedi. A világbajnokságon is betalált aztán 1978-ban Argentínában, a franciák elleni csoportmeccsen.
Harmincéves kora után kipróbálta a légióséletet is, 1982-ben a francia Montpellier játékosa lett, három éven át, 85 bajnoki mérkőzésen szolgálta a klubot, amelyben például a kameruni Roger Milla is csapattársa volt. Megbecsültségére mi sem jellemzőbb, mint hogy visszavonulása után is a Montpellier alkalmazásában maradhatott.
Zombori Sándor évek óta visszavonultan él. Fiai – egyikük, Zalán szintén Vasas- és válogatott játékos lett – segítségével 2019 nyarán kilátogatott az új Illovszky-stadion megnyitójára és különleges alkalmakkor ott van a Fáy utcában, mint a legutóbbi mérkőzésen is, amikor felköszöntötték, és egy mezzel is megajándékozta volt klubja. Ám többnyire nem mutatkozik a nyilvánosság előtt, felesége gondos ápolása mellett éli az életét.
ZOMBORI SÁNDOR PÁLYAFUTÁSÁNAK EGYIK EMLÉKEZETES PILLANATA: A FRANCIÁK ELLENI 1978-AS VB-CSOPORTMÉRKŐZÉSEN (1–3) SZERZETT GÓLJA