„Korábban benne volt a pakliban, hogy afrikai együttesben folytatom, de miután meghiúsult a lehetőség, egyre inkább erősödött bennem a hazatérés érzése – mondta lapunknak a 36 éves játékos. – De csak ideiglenesen, hiszen mindig is az volt a vágyam, hogy légióskodjak. Arról nem beszélnék, hol folytatom. Szeptemberben két hétig a Honvéd második csapatánál edzettem, végül nem kerültem Kispestre – mentem volna, csak nem tartottak rám igényt. Szakmai oka nem lehetett a döntésüknek, mert nincs olyan kaliberű középpályásuk, hogy ne fértem volna be a keretbe. Uruguayban a Penarolnál és a Montevideónál sem tettek fel az első repülőre, hogy irány haza... Jó erőben vagyok, futok, lépcsőzöm és úszom, a meccsterhelés persze hiányzik. Játszani pedig nem felejtettem el, futballéhségem van.”