NB I: „A futball a hibák játéka” – Cruyff-filozófia Kisvárdán

Johan Cruyfftól tanulta a legtöbbet (Fotó: Árvai Károly)

– Hogyan telnek egy portugál edző hétköznapjai Kisvárdán?
– Munkával… – felelte lapunknak Joao Janeiro, akinek irányításával a várdaiak az első fordulóban a Ferencvárost győzték le 2–1-re, a másodikban az újonc Gyirmótot ugyancsak 2–1-re. – Sokan kérdezik, Nyíregyházáról járok-e át, de nem, itt élek Kisvárdán.

– A családja nem is költözött Magyarországra?
– Nem. A feleségem és a kislányom otthon maradt Portugáliában. Lassan kezdődik az iskola, így jobbnak láttuk, ha odahaza maradnak. Ha kérhetem, ne beszéljünk a családomról, nehéz téma ez nekem. Csaknem három hónapja nem láttam őket.

– A munkába menekül? Ezért tartott vasárnap délután is edzést a csapatnak?
– Ennek szakmai okai voltak. Legutóbb pénteken játszottunk, és a következő fordulóban is pénteken lépünk pályára az MTK otthonában. Így épül fel a programunk.

– Alighanem jó hangulatban telnek a tréningek, hiszen két mérkőzés, két győzelem a csapat mérlege. Így képzelte a bemutatkozását?
– Nagyjából a hatszázadik profi mérkőzésen dolgoztam ilyen vagy olyan formában, szóval a magam részéről egyáltalán nem bemutatkozásként fogtam fel az első NB I-es mérkőzésemet.

– A hat pont azért több, mint álom, nem?
– Akkor is győzelemre készíteném fel a csapatomat, ha a Real Madrid ellen játszana. Papíron a Ferencváros otthonában sem volt sok esélyünk, mégis összejött a siker. Szerintem a meccs előtti időszak határozza meg, mi történik a mérkőzésen: a fontos részletek nyolcvan százaléka akkor dől el! A meglepetésekre is fel kell készülnünk, hogy csak egy példát említsek, a Gyirmót ellen tíz emberrel kellett futballoznunk. A kiállítás pillanatában a taktika, a stratégia megváltozott, de erre is fel voltunk készülve. Nálam az edzések lényegét az adja, hogy lecsökkentsük azoknak a szituációknak a számát, amelyek váratlanul érhetnek bennünket. A futball a hibák játéka, az nyer, aki kevesebbet követ el!

– Az Athletic Bilbaónál kezdte a karrierjét, játékosmegfigyelőként dolgozott. Akkor még nem foglalkoztatta az edzős­ködés?
– Szerettem volna magam több mindenben kipróbálni. Következő lépcsőfokként a portugál CF Belenensesnél voltam segédedző, nem kis sikerként az Európa-ligába jutottunk, majd az Estorilnál dolgoztam elemzőként és ellenfél-megfigyelőként.

– Honnan ered a futballszeretete?
– Édesapámtól. Profi játékos volt, igaz, nem mostanában, hiszen lassan nyolcvanesztendős. Én is a labdarúgást választottam, a portugál harmadosztályig jutottam, de be kellett látnom, nem én vagyok a világ legjobb játékosa. Szerettem tanulni, úgy gondoltam, ha valamiben nem vagyok jó, megpróbálok másban a legjobbá válni.

– Hol és kitől tanulta a legtöbbet?
– Amszterdamban. Johan Cruyff volt az egyik állandó előadónk, érezte rajtam, hogy szinte mindent tudni akarok, így egészen közel kerültünk egymáshoz. Emlékszem, zárásként állandóan azt hajtogatta: „Uraim, támadni, támadni és támadni!”

– Bárkivel szívesen beszél a futballról?
– Sohasem lehet tudni, kitől tanul valami újat az ember. Meghallgatom az illetőt, ki tudja, lehet, hogy valami újat, okosat mond. Nekem fontos, hogy Kisvárdán kis csapatként is tartsuk meg az egyéniségünket. Játsszunk bátran, támadjunk, élvezzük a futballt!

– Az elmúlt idényben Supka Attila vezetésével az ötödik helyen végzett az NB I-ben a várdai csapat. Túl lehet ezt szárnyalni?
– Ígérgetni nem akarok. Az ötödik hely csodás eredmény volt, le a kalappal a szakmai stáb és a csapat előtt, de… A nyáron nagy változások voltak az öltözőben, sok játékost eladott a klub, másoktól megvált. Edzőként projektekben gondolkodom, Kisvárdán is hosszú távú céljaim vannak.