Ha akad labdarúgó, aki elmondhatja magáról, hogy meglehetősen emlékezetes idény van mögötte, az Géresi Krisztián.
A támadó, akinek június 14-én lesz a 27. születésnapja, a 6. fordulóban lépett pályára először a bajnokságban: a Mol Fehérvár FC akkori vezetőedzőjétől, Márton Gábortól tíz perc játéklehetőséget kapott az Újpest FC (5–1) elleni mérkőzésen, ám az is rengeteget jelentett neki, hiszen csaknem három év elteltével játszott ismét az NB I-ben. Ősszel még négy találkozón cserélték be, majd az első tavaszi fordulóban is kapott tizenegy percet (5–1-es siker a Szusza Ferenc Stadionban), ám mert több játéklehetőségre vágyott, a Puskás Akadémiához került kölcsönbe. Az első bajnokiján három pontot érő gólt szerzett (1–0 az MTK Budapest otthonában), s azonnal fontos láncszeme lett a felcsúti együttesnek, amit az is mutat, március 28-án, San Marino (3–0) ellen bemutatkozott a válogatottban is.
„Nemcsak a magunk mögött hagyott bajnoki évről mondhatom el, hogy emlékezetes volt, hanem tulajdonképpen az egész eddigi pályafutásomról is – mondta lapunknak Géresi Krisztián, aki hosszú ideig a derekával bajlódott, majd lágyéksérvvel műtötték, így sokáig esélye sem volt futballozni. – Több mint két és fél évvel a sérülésem után kezdtem újra játszani, amikor tavaly augusztusban pályára léptem az ír Bohemian FC ellen végül tizenegyesekkel megnyert Európa-liga-mérkőzésen, éppen ezer nappal voltunk az előző tétmeccsem után. Székesfehérváron nem kaptam annyi lehetőséget, amennyit szerettem volna, ezért arra kértem a vezetőket, adjanak kölcsön. Szerencsére Kovács Zoltán sportigazgató nyitott volt az elképzelésre, és bár az első tavaszi fordulóban még a Vidiben játszottam, jött a Puskás Akadémia megkeresése, és egy pillanatig sem gondolkodtam. Tudtam, hová kerülök, sok játékost ismertem a keretből, ráadásul azonnal lehetőséget kaptam, éreztem, Hornyák Zsolt vezetőedző bízik bennem. Jó tavaszt futottunk, a szakmai stáb megtalálta az egyensúlyt az akadémisták és a légiósok között, nagy siker, hogy ezüstérmesek lettünk az NB I-ben. Mindig a legjobbra törekszem, de azt hiszem, elfogadtam volna, ha valaki azt mondja, fontos gólokat szerzek majd, s többször ott leszek a kezdő tizenegyben. Tudtam, milyen állapotban vagyok, hogy fel kell építenem magam, mert erőben, állóképességben van lemaradásom – így amikor kezdtem, a hatvanadik-hetvenedik percre rendre elfogytam.”
Géresi Krisztián önkritikusan látja a helyzetét, ugyanakkor az is igaz, nem mindennapi utat járt be. Az 56. élvonalbeli bajnokiját 2017. december 2-án játszotta (3–1-es vereség a Mol Fehérvárral a Ferencváros vendégeként), az ötvenhetediket 2020. október 4-én (5–1 az Újpest ellen), azóta viszont már válogatottnak vallhatja magát, ráadásul van egy bajnoki ezüstérme is. Ha abból indulunk ki, hogy a San Marino elleni találkozót március 28-án játszotta az együttes, reménykedhetett benne, Marco Rossi szövetségi kapitány az ő nevét is említi majd május 6-án, amikor bő keretet hirdet az Európa-bajnokságra, ehelyett…
„Éppen a kerethirdetés napján sérültem meg, így az utolsó fordulóban már nem is léphettem pályára – folytatta. – Edzésen letapadt a lábam, bicsaklott egyet a térdem, nagyon megijedtem, hogy esetleg elszakadt a keresztszalagom. Szerencsére kiderült, a szalagok épek, a porccal is minden rendben, de csontödémát kaptam, és hajszálrepedés keletkezett a sípcsontomban. Egy hetet pihentem – persze kezeléseket akkor is kaptam –, azóta Purger Szilárd rehabilitációs edző felügyelete mellett napi három órát készülök. A futás még várat magára, időre van szükség, hogy teljesen rendbe jöjjek. A válogatottság? Tavasszal nem számítottam arra, hogy felkeltem Marco Rossi figyelmét, ő azonban hitt a képességeimben, remek visszajelzés volt, hogy jó játékosnak tart. Most az a fontos, hogy felépüljek, bízom benne, az új idényben alapember lehetek Felcsúton, szeretnék minden meccsen jó játékkal, gólokkal segíteni. Remélem, megmarad az a csapatmunka, ami tavasszal jellemzett bennünket, de a magam részéről többet akarok beletenni a közösbe.”