NB I: A VAR-t még tanulnia kell mindenkinek – Erdős József

– Gratulálok, a Nemzeti Sport rangsorában ön lett az év játékvezetője.
– Na ne! – nevetett Erdős József.

– Mi nem értünk hozzá, vagy szerénykedik?
– Jólesik az elismerés, de azt hiszem, az ember egy idő után helyükön tudja kezelni a minősítéseket. Megtisztelő, ha a sportnapilap munkatársai, akiknek a szakértelmét nem vonom kétségbe, így látták a teljesítményemet, de véleményem szerint több kollégám is jól teljesített ebben az idényben.

– Tehát szerénykedik.
– Dehogy! Néhány kollégám, barátom lényegesen több mérkőzést vezetett nálam, ez egyszerű matematika: minél több meccsed van, annál nagyobb az esélyed, hogy becsúszik egy-egy hiba, amely lerontja az osztályzatodat. Nekem az idén így alakult, ennyi találkozó éppen elég volt ahhoz, hogy a Nemzeti Sportnál versenyben legyek, de sokszor szerencse is kell ahhoz, hogy az ember jól vezessen egy mérkőzést.

– A RangAdó-gálán Bogár Gergő lett a legjobb, Solymosi Péter rekordot döntött, háromszázhuszonnégy NB I-es meccset vezetett, Iványi Zoltán rutinos bíró, míg Káprály Mihály a következő nemzedék ígéretes játékvezetője. Mi az, amit Erdős József tud a legjobban?
– Augusztusban lesz tizenkilenc éve, hogy a Sopron–Siófok meccsen bemutatkoztam az élvonalban, elértem a kétszáz meccses határt, és ennyi idő, ennyi mérkőzés után talán a hibát is jobban tolerálják a játékosok, a kispadon ülők. Tévedés mindig lesz, ezek számát minimalizálni szeretnénk, de senki sem tévedhetetlen. Az MTK–Fehérvár meccsen búcsúzott Kanta József, nagyjából együtt kerültünk az NB I-be, sokszor találkoztunk a pályán, elfogadta, amit ítéltem, én is meghallgattam, ha mondanivalója volt. És itt is tetten érhető a szerencse, amit említettem: a két csapat előre kérte, hogy a mezszáma miatt a tizenkilencedik percben valahogy állítsam meg a játékot, hogy a búcsúzó játékos lejöhessen, és köszönthessék. Az élet megoldotta, mert éppen akkor szerzett gólt a vendégcsapat – millimétereken múlt, hogy lesről vagy sem. Az asszisztens szerint nem, elfogadtam, érzékeltük mi is, nagyon kiélezett a szituáció, izgultunk, amikor utólag visszanéztük a jelenetet. A miénk is csapatmunka: ha a társam rosszul lát valamit, és én hiszek neki, máris leveszik az osztályzatomat, de sokszor az ő észrevétele húz ki a slamasztikából, neki járna a jó osztályzat, amelyet végül én kapok.

– Ezért is izgalmas, hogy jövőre lehet VAR?
– Azért azt még tanulnia kell mindenkinek. A televízióban láttam a közvetítést, amikor a török bajnokságban bevezették, és az első vitatott bedobásnál rohantak a bíróhoz a képernyőt mutogatva... Majd kialakul, mit lehet visszanézni, mit nem. Sok oktatáson vettünk részt, már ültünk a videós kisbuszban meccseken, és teszteltük, mikor kellene közbeavatkozni, mikor nem. A játékvezető nem okvetlenül a futballt nézi egy Bajnokok Ligája-elődöntőn, inkább a játékvezetői szituációkat: szólnék-e, és mit mondanék a kolléga fülére, ha én ülnék a monitorok előtt? Izgalmas kihívás lesz, de mi persze mérkőzést vezetni szeretünk a legjobban, ugyanakkor jó lesz segíteni a kollégáknak. A lényeg azonban nem változik, a meccset a játékvezető vezeti, ő dönt, mindenki más csak segít, javasol, tanácsot adhat. És úgy kell dönteni, mintha nem lenne videó, mintha nem működne a technikai szett, a találkozót akkor is le kell tudni vezetni.