Fehérvár: Rendkívül csalódott vagyok  – Kovács Zoltán

Önkritikus és őszinte nyilatkozatot adott a Mol Csapatnak Kovács Zoltán, a bajnoki bronzérmes és Magyar Kupa-döntős Mol Fehérvár sportigazgatója. A korábbi támadó a Ferencvárossal szembeni 22 pontos hátrányról, az edzőváltásról, valamint a nemzetközi kupaszereplésről is beszélt.

„Nincs ezen mit szépíteni, rendkívül csalódott vagyok    – mondta Kovács Zoltán a molcsapat.hu oldalnak adott interjúban.  –    Szakmai és emberi hibák egész sora tette tönkre ezt az idényt, és a végén hiába volt a kezünkben az esély, hogy megmentsük az évadot a Magyar Kupa-győzelemmel, még ez sem sikerült. Nem lesz meglepő, amit mondok: a Vidinél senki nem lehet elégedett az idei munkájával, akár a szurkolók, akár a vezetőség, akár saját magunk elvárásait nézem, csalódást okoztunk... Utólag azt mondom, a legnagyobb gondunk az volt, hogy nem tudtuk pótolni a rutinos játékosokat. Ha egy csapatból olyan futballisták távoznak, mint Juhász Roland, Huszti Szabolcs és Paulo Vinícius, akkor kulcsfontosságú, hogy az öltözőben és a pályán is legyen olyanok, akik vállalják a felelősséget, és előlépnek. Kellenek a vezérek, nélkülük lehetetlen eredményt elérni. Szeretném, ha a csapat belügye maradna, kiktől vártuk volna, hogy átvegyék a sze­nátorok szerepét a pályán és az öltözőben, de mindenki láthatta, hogy nem tudtuk megoldani a feladatot. Ez nem edzőkérdés, ezt egy közösségnek meg kell oldania saját magának, de sajnos nem történt meg.”

A csapat Márton Gábor vezetőedző irányításával kezdte az idényt, az Európa-liga első selejtezőkörében tizenegyesekkel búcsúztatta a Bohemianst, a következő körben idegenben győzte le a Hibernianst (1–0), majd a harmadik fordulóban ismét tizenegyesekkel jutott túl a francia élvonalban szereplő Reimsen. A rájátszásban a Standard Liege viszont már túl nagy falatnak bizonyult.

„Öt év alatt négyszer jutottunk el a csoportkör küszöbéig, ebből egyszer a Bajnokok Ligájában, egyszer pedig be is jutottunk az Európa-liga csoportkörébe   – folytatta Kovács Zoltán. –    Ez kimondottan jó teljesítmény, és ha mindenhol úgy szerepelünk, mint az El-ben, egy szavam sem lenne... A kiesés persze csalódás volt, mert nagyon be akartunk jutni a csoportkörbe, de a Liege ellen nem mi voltunk az esélyesek, bravúr lett volna a továbbjutás. Ráadásul ekkor már erősen benne voltunk az idényben, és látszott, hogy súlyos gondokkal küzd a csapat. Elég sok gólt szereztünk, csakhogy a vártnál sokkal többet kaptunk, és a Fradi kezdte növelni a távolságot.”

Márton Gábor a 21. fordulót követően, az MTK elleni 2–1-es verség után távozott, amikor a harmadik helyen álló együttes hátránya tizenhét pont volt a listavezető Ferencvárossal szemben.

„Úgy gondoltuk, tavaszra összeállhat a csapat, és bíztunk benne, hogy nem úszott el minden. Tartom, az alapgondolatunk jó volt, mert kezdeményező támadófutball játszottunk, és joggal bíztunk benne, hogy idővel összeállunk... Azt akartuk, hogy a játékosok és az edző is érezze a bizalmat a nehéz helyzetben, hátha ettől megindulunk. Ehelyett azonban olyan spirálba kerültünk, hogy már valóban tarthatatlan volt a helyzet, egy idő után már nem látszott a kiút, ezért változtatnunk kellett.”

A távozó szakvezető utódja megbízott vezetőedzőként Szalai Tamás lett, majd április 1-jétől Szabics Imre állt munkába, akivel a Magyar Kupa döntőjében első trófeáját is megszerezhette volna a csapattal, ám a finálét a kétszer tizenöt perces hosszabbítást követően 1–0-ra az Újpest nyerte meg.

„Egyetértek Szabics Imrével, szerintem is egyértelműen sikeresnek mondható az az időszak, amit vele töltött el a csapat, ám a kupadöntő miatt természetesen nagy hiányérzetünk van. Az első félidőben jobban játszottunk, de a szünet után érvényesült a Murphy-szabály: ami elromolhat, az el is romlik. Számomra nem a játékvezetői ítéletek, vagy egy-egy játékhelyzet a legfontosabb téma, mert ha őszinte akarok lenni, nem úgy játszottunk a döntőben, ahogy elvártuk magunktól. Ez lehetett azért is, mert óriási nyomás volt rajtunk, és a játékosok nem bírták el a terhet, összeroppantak, és nem tudtak úgy teljesíteni, ahogy illett volna.”