Nem volt fölösleges légiós: Doll csúcsra járatta idehaza a Fradit!

Azt az idényt, amelyben bajnok lett a Ferencváros, noha keretének az értéke kisebb volt, mint a nagy ellenlábas Videotoné, és nem sokkal nagyobb, mint a harmadik Debrecené.

Thomas Doll csapatából eggyel kevesebben távoztak, mint az előző idényben, azaz 21-en, Somáliáért 2.4 millió eurót fizetett a Toulouse, David Mateosért 200 ezer eurót az Orlando City, Stanley Aborah, Stjepan Kukuruzovic és Jack Tuijp érdemei el nem ismerése mellett távozott, Benjamin Lauth és Philipp Bönig visszavonult. Érkezett ellenben 400 ezer euróért Radó András, de nem ő lett a nagy fogás, hanema picit olcsóbban kölcsönjáték után megvett Cristian Ramírez és az ingyen érkező Stanislav Sesták. Florian Trinks nem sokáig maradt – mai fejjel nehéz elhinni, de akkor csak két új légióssal erősített a Fradi!

Sesták 66-szoros szlovák válogatott, a Fradiban 38 mérkőzésen 16 kanadai pontot termelt, mégsem marasztalták, talán mert akkor a harmincon már bőven túl járt.

„A bajnokikon csak csereként kaptam lehetőséget, és megmondta az edző, hogy a padra nem kellek neki. Így leültünk, és megállapodtunk a szerződésem felbontásáról. Nem bosszant a dolog, tavaly mindent megnyertünk, amit lehetett, bajnokok és kupagyőztesek lettünk. Nincs miért haragudnom a Fradira” – nyilatkozta később igen korrekten a szlovák.

Dollnak éppen a német légiósokkal nem volt szerencséje, a Greuther Fürthtől érkező Trinks végigjárta a korosztályos válogatottakat, de a Fradiban másfél évet sem élt meg, öt gól és három gólpassz után távoznia kellett. A korosztályos Európa-bajnok középpályásnak is az idény közben mondtak fel, ő ezt nem értette, de utána már csak a német harmadosztályban futballozhatott, és ott sem sokáig.

Sesták a második lett a házi góllövőlistán Böde Dániel mögött, feleannyi, tíz góllal, Roland Lamah 23 kanadai pontig jutott, Ramírez 10-ig. Legalább harminchét mérkőzés kaptak a Lamah, Michal Nalepa, Ramírez, Emir Dilaver négyes tagjai, emeljük ki a 35 éves középpályást, Vladan Csukicsot, aki mindig hasznosan ténykedett, ha pályára lépett; de legfőképpen azt a tényt, hogy ha leszámítjuk a pár mérkőzésig jutó, idény közben eladott Somália, Mateos kettőst, akkor kiderül: nem volt fölöslegesen leigazolt légiósa a Fradinak, csakis olyan maradt meg a keretben, aki rendszeresen pályára lépett, ha máshogyan nem, csereként! A legkevesebbszer Trinks szerepelt a légiósok közül, de ő is 14 mérkőzést kapott.

Messze lemaradt a bajnoktól az Asmir Suljic (őt félmillió euróért vették meg az Újpesttől), Braniszlav Danilovics, Loic Nego, Alhassane Soumah alkotta sorral erősítő, a Tomás Tujvel, Filip Pajovics kapuskettőst kölcsönadó Videoton. Nego jó vételnek bizonyult, a szerb U21-es válogatott kapus, Danilovics a kezdőbe érkezett, de a régiek közül kikopott a Rémi Maréval, Kees Luijckx duó, Suljic és Mirko Ivanovszki csalódást okozott. A legtöbb mérkőzésen az idényben a rutinos portugál szélsőmindenes, Filipe Oliveira szerepelt, 39-en (a bajnok rekordere Lamah volt ebben a kategóriában, 45 fellépéssel), nem sokkal maradt el tőle a magyar állampolgárságot később megkapó Paulo Vinícius, nem ment ellenben a korábban a Hajduk Splitben is megforduló horvát középpályásnak, Dinko Treboticnak, a Juventustól (!) érkező támadónak, Alhassane Soumahnak (16 mérkőzésen egyetlen gól) és a középpályás Pajacnak sem, pedig utóbbi később megjárta a Cagliarit, a Genoát, az Empolit és a Beneventót is, jelenleg pedig a Brescia játékosa. Az ő testvére, Igor egyébként nagyon tehetséges játékvezető, a nemzetközi keretnek is a tagja már.

Burcsa Győző a francia Bernard Casonit hozta a kispadra, a francia játékosként a Marseille-jel felült Európa trónjára, de a Vidivel látványosan nem boldogult. A Bajnokok Ligájában már a nagynevű The New Saints ellen is csak döcögősen jutott tovább a csapat, a BATE Boriszov végállomást jelentett, a bajnokság ötödik fordulójáig a Vasas, a Honvéd, a Haladás és a Ferencváros is megverte őket. Casoni azóta Ázsiában és Afrikában dolgozik, utóda Fehérváron Pető Tamás, majd Horváth Ferenc lett, de távlatilag külföldi mesterben gondolkodtak. Kivételes módon Burcsa sportigazgatópár nappal hamarabb vette a kalapját, vagy inkább Burcsának pár nappal hamarabb kellett vennie a kalapját, mint Casoninak.

Debrecenben meg kell elégedniük a szurkolóknak a harmadik hellyel, ennek elérésében az Alekszandar Jovanovics, Bozidar Radosevic, Dusan Brkovics trió kapott főszerepet, az idényben ők léptek csak pályára negyvennél többször, de emeljük ki a veterán Ibrahima Sidibé nyolc gólját, illetve a szinte már el is feledett holland támadó, Geoffrey Castillion nyolc kanadai pontját.

A horvát kapusnak, Radosevicnek nem ostromolták az eget az osztályzatai, de az idény végén 200 ezer eurót adott érte egy iráni csapat, azóta is ott keresi a kenyerét – testvére, Josip egyszeres válogatott, volt a Napoli tagja is. Novemberben leigazolták a már egy ideje munkanélküli Adamo Coulibalyt, de már nem ment az egykori kedvencnek, kilenc mérkőzésen egyetlen gólt sem szerzett, gólpasszt is csak egyet adott, a Magyar Kupában, a Szeged ellen. Coulibaly mellett Sidibének is ez lett a búcsúidénye a DVSC-ben, utóbbi ma a DEAC tagja.

Az előző idényben pár légióssal dobogós lett az MTK, most az egyik leggyengébb kerettel a negyedik helyen végzett, az egyszeres cseh válogatott Marek Strestíkkel és a háromszoros montenegrói válogatott Darko Nikaccsal a csatársorban (a cseh legénynek ment jobban, 14 kanadai pontig hasított, de a házi gólkirály természetesen Torghelle Sándor lett; az asszisztkirály pedig Strestík és a felépült Myke Ramos holtversenyben).

Ismét jól szerepelt a Haladás, a belga testvérpárral, Stef és Thomas Wilsszel a védelemben, a szezon egyik meglepetésemberével, az ausztrál válogatott támadóval, David Williamsszel, aki igazából a következő idényben fog majd kibontakozni – és azzal a Szasa Popinnal, aki eladta magát a Szegednek, a Zalaegerszegnek, a Haladásnak, a Soproni VSE-nek és a Lombard Pápának is, és az évek hosszú sora alatt a Pápában három, a Haliban és Sopronban egy-egy, a Zetében nulla gólt ért el. Jelenleg, 31 esztendősen a 17. profi klubját szolgálja...

Nagy vándor az argentin születésű, de olasz U-válogatott légiós, Leandro Martínez is, aki 2013 elején került a Cremonesétől az NB I-be, „a középszerű légiósok paradicsomába”, a Honvéd, az ETO és az MTK mellett szolgálta a Haladást is, de igazán csak Kispesten ment neki. Már 31 éves, az olasz negyedosztályban játszogat, ám Popinhoz képest valóságos gólgép volt!

Külön kérdéskör Kovács Lóránt, aki erdélyi magyar, de játszott a román címeres mezben még ifjúsági korosztályban. Aki nem olvasta volna a sorozat első részét: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, de éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. De: azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban, hiszen ők önként döntöttek egy másik nemzeti csapat mellett. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például a Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőttválogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

Kovács, az „erdélyi Xavi” magyarnak vallja magát, de a felnőtt magyar válogatott igen messze került tőle, később megfordult Újpesten, manapság a Sepsi tagja. Érdekes, hogy anno nagyon közel állt a Debrecenhez, a sajtó 30 ezer eurós átigazolási díjról írt akkor – végül mégis Szombathelyen kötött ki.

A szezon meglepetéscsapata a Puskás Akadémia lett, amely az élvonal negyedik legerősebb keretével kiesett, talán túl sokáig bíztak az illetékesek abban, hogy a játékosként világszínvonalon teljesítő bal oldali mindenes, Robert Jarni a kispadon is csodát tesz. Nem így történt. A szerb jobbhátvéd, Branko Pauljevics és a horvát tengely, a Renato Kelic, Stipe Bacelic-Grgic páros volt csak alaptag, Filip Pajovics, Kleinheisler mostani eszéki csapattársa, Dmitro Ljopa, Ivan Herceg és Castillion kiegészítő embernek számított. A szlovák U21-es válogatott Karol Mészáros és az ukrán, de magyar származású, magyar útlevéllel is rendelkező szélső, Vjacseszlav Csurko jól teljesített, előbbit elvitte fél év után 100 ezer euróért a Loki, utóbbit visszarendelte a Sahtar Doneck, de 2018-ban felvetődött, hogy magyar válogatott lehet a korábbi sokszoros ukrán U-válogatott legény.

Pár jó légióssal a fedélzeten búcsúzott a Békéscsaba, nem segített a spanyol U20-as válogatott, a Betisben 40 mérkőzést játszó Ezequiel Calvente sem. Újpesten nem vált be a német-magyar Robert Feik, alias Feik Róbert, pedig közvetlenül a német hatodosztályból jött, ellenben Enisz Bardi játékjoga ma 15 millió eurót ér, ám a Levantének, a lila-fehérek 1.5 millió euróért adják majd el; Mbaye Diagnéért 13 millió eurót fizetett a Galatasaray, de annak a Kasimpasának, amely ingyen igazolta le. Ugyanis a Juventustól 1.15 millióért megvett szenegálit az Újpest 1.9 millióért adta el Kínába, alig 16 mérkőzés, de 13 gól és két gólpassz után.

Marko Dmitrovics tízmillió eurót ér, ő nemsokára a Sevilla kapusa lesz, róla korábban írtunk már, de nem emelkedett ki a magyar mezőnyből Falaye Sacko, aki ma már a mali válogatott és a Vitória Guimaraes tagja. A kivásárlási ára 50 millió euró, érzésünk szerint ez alkuképes.

Nagy reményekkel érkezett a kis Hazard, Kylian, de hamar kiderült, úgy jártunk vele, mint a kis Cantonával és a kis Verónnal... A Vasas német légiósa, az U21-es válogatott Christian Müller sem remekelt, pár hónapig volt csak Budapesten, pedig a pályán előtte összeállt a „legendás” Vojo Ubiparip, Jevgenij Pavlov, Iliasz Ignatidisz csatártrió!

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

A TIZENÖT LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS

Ivan Rados (horvát, Diósgyőr, 4.7), Ezequiel Calvente (spanyol, Békéscsaba, 4.3), Stanislav Sesták (szlovák, Ferencváros, 4.3), Djordje Kamber (bosnyák, Honvéd, 4.3), Roland Lamah (belga, Ferencváros, 4.2), Cristian Ramírez (ecuadori, Ferencváros, 4.2), Braniszlav Danilovics (szerb, Videoton, 4.1), Stef Wils (belga, Haladás, 4.1), Michal Nalepa (lengyel, Ferencváros, 4.1), Asmir Suljic (bosnyák, Újpest, Videoton, 4), Filipe Oliveira (portugál, Videoton, 4), Jonathan Heris (belga, Újpest, 4), Loic Nego (francia, Videoton, 4), Fábio Guarú (brazil, Békéscsaba, 3.9), Emir Dilaver (osztrák, Ferencváros, 3.9)

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ NSO OLVASÓI ALAPJÁN

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA

Ivan Rados (horvát, Diósgyőr, 4.7) – Jonathan Heris (belga, Újpest, 4), Michal Nalepa (lengyel, Ferencváros, 4.1), Stef Wils (belga, Haladás, 4.1), Cristian Ramírez (ecuadori, Ferencváros, 4.2) – Filipe Oliveira (portugál, Videoton, 4), Djordje Kamber (bosnyák, Honvéd, 4.3), Asmir Suljic (bosnyák, Újpest, Videoton, 4) – Stanislav Sesták (szlovák, Ferencváros, 4.3), Ezequiel Calvente (spanyol, Békéscsaba, 4.3), Roland Lamah (belga, Ferencváros, 4.2)

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK

Ferencváros: Emir Dilaver (osztrák), Michal Nalepa (lengyel), David Mateos (spanyol), Cristian Ramírez (ecuadori), Vladan Csukics (szerb), Somália (brazil), Florian Trinks (német), Stanislav Sesták (szlovák), Roland Lamah (belga)
Videoton: Braniszlav Danilovics, Filip Pajovics (szerbek), Stopira (zöld-foki-szigeteki), Kees Luijckx (holland), Rémi Maréval (martinique-i), Loic Nego (francia), Álvaro Brachi (spanyol), Dinko Trebotic, Marko Pajac (horvátok), Asmir Suljic (bosnyák), Filipe Oliveira (portugál), Mirko Ivanovszki (macedón), Alhassane Soumah (guineai), Szufian Csakla (marokkói), Arturo Álvarez (salvadori)
Debrecen: Bozidar Radosevic (horvát), Alekszandar Jovanovics, Dusan Brkovics, Nenad Novakovics (szerbek), Igor Morozov (észt), Ognjen Djelmic (bosnyák), Rene Mihelic (szlovén), Geoffrey Castillion (holland), Adamo Coulibaly (francia), Ibrahima Sidibé (szenegáli)
MTK: Federico Groppioni (olasz), Mato Grgic (horvát), Dragan Vukmir (szerb), Khaly Thiam (szenegáli), Marek Strestík (cseh), Myke Bouard Ramos (brazil), Darko Nikacs (montenegrói)
Haladás: Thomas Wils, Stef Wils (belgák), Ante Batarelo (horvát), Raffaele Alcibiade, Tommaso Rocchi, Leandro Martínez (olaszok), David Williams (ausztrál), Szasa Popin (szerb), Kovács Lóránt (román)
Újpest: Jonathan Heris, Kylian Hazard (belgák), Bojan Szankovics, Mihailo Perovics (montenegróiak), Souleymane Diarra (mali), Asmir Suljic (bosnyák), Enisz Bardi, Viktor Angelov (macedónok), Nemanja Andrics (szerb), Mbaye Diagne (szenegáli), Szandro Cvejba (orosz), Jannisz Afukszenidisz (görög), Falaye Sacko (mali), Robert Feik (német)
Paks: –
Budapest Honvéd: Djordje Kamber (bosnyák), Dusan Vasziljevics, Alekszandar Ignjatovics (szerbek), Ivan Lovric (horvát), Patrick Ikenne-King (nigériai), Dan Constantinescu, Raul Palmes (románok), Souleymane Youla (guineai), Kadima Kabangu (Kongói DK-beli), Aníbal Godoy (panamai), Marko Vidovics (montenegrói), Jesús Meza (venezuelai), Ayub Daud (szomáliai)
Diósgyőr: Ivan Rados (horvát), Manjrekar James (kanadai), Lazar Marjanovics, Miroszlav Grumics, Drazsen Okuka, Milos Krsztics (szerbek), Senad Husic (bosnyák), Georges Griffiths (elefántcsontparti), Kim Ho Jong (dél-koreai)
Vasas: Kire Risztevszki (macedón), Vojo Ubiparip, Milos Adamovics, Tomiszlav Pajovics (szerbek), Danijel Romic (horvát), Marko Vukaszovics (montenegrói), Christian Müller (német), Jevgenij Pavlov (ukrán), Iliasz Ignatidisz (görög)
Puskás Akadémia: Filip Pajovics, Branko Pauljevics (szerbek), Renato Kelic, Ivan Herceg, Marko Dinjar, Stipe Bacelic-Grgic (horvátok), Dmitro Ljopa, Vjacseszlav Csurko (ukránok), Geoffrey Castillion (holland), Karol Mészáros (szlovák)
Békéscsaba: Szlavko Damjanovics, Vukasin Polekszics (montenegróiak), Lubos Ilizi (szlovák), Fábio Guarú (brazil), Svedjuk Alex (ukrán), Thomas Piermayr (osztrák), Ezequiel Calvente (spanyol), Bratiszlav Punosevac (szerb), Nathan Eccleston (angol), Matus Paukner (szlovák), Georgi Korudzsiev (bolgár), Thomas Prasler (német)

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
Zoran Szpisljak (szerb, Békéscsaba)
Marco Rossi (olasz, Honvéd)
Michael Oenning (német, Vasas, 20-33. forduló)
Nebojsa Vignjevics (szerb, Újpest)
Robert Jarni (horvát, 1-30. forduló)
Thomas Doll (német, Ferencváros)
Bernard Casoni (francia, Videoton, 1-5. forduló)

Sokforintos kérdés lenne: ki az az aktív labdarúgó, aki megfordult az NB I-ben, több klubban is, és jelenleg is a Juventus futballistája? Ki nem találnák önök sem: a harmincesztendős, a Honvédban és a Haladásban is felbukkanó Raffaele Alcibiade a megoldás, a védelmi mindenes ugyanis 2018 óta, párhetes megszakítással a Juventus tartalékcsapatának a tagja.

Az NB I volt spílereinek nem volt szerencséje a Liverpoollal, és fordítva, példa ez utóbbira a még mindig csak harmincéves Nathan Eccleston, aki nagy tehetségként indult, volt korosztályos válogatott is, és 2009 végén az Arsenal ellen mutatkozhatott be a Poolban. Békéscsabára már a Kilmarnocktól érkezett, az illuminátusok-rajongó csatár hat mérkőzésen egy gólig jutott. Ha már Csaba: felbukkant a csapatban egy „régi ismerős”, a Sopronhoz még 2006-ban, alig 18 esztendősen aláíró bolgár karmester, Georgi Korudzsiev, de sok sót ő sem evett meg, és fiatalon vissza is vonult. Eccleston egyenesen Magyarországon búcsúzott el a profi futballtól.