Útravaló – Malonyai Péter jegyzete

Dárdai Palkó Fehérváron. Kétségtelenül hír a javából, azt pedig már a családi háttér javára írhatjuk, hogy első nyilatkozatát azzal kezdte, hogy nyilván az édesapja miatt találkozhat kiemelkedő érdeklődéssel a váltás.

Kétségtelen, Dárdai Pál azok közé tartozik, akinek megingathatatlan a hitele Magyarországon, nem csupán edzőként (pedig úgy sem akárki), hanem családfőként is. Egy-egy famíliáról szóló cikkben az a normális, ha az érdekeltek úgymond mérsékelt habzással számolnak be a hétköznapjaikról. Dárdaiéknál is így volt, ám kisugárzásukra jellemző, hogy így is átjött: nagyon együtt vannak.

Magánemberként teszem hozzá, hogy irigylésre méltóan vagy inkább példaértékűen. Pedig ők, az apa mellett az anya és a három fiú csak teszik dolgukat úgy, hogy mindannyian tudják, mi a szerepük, valós az önértékelésük.

Az álmaik a vágyaik is. A fiúké természetesen az, hogy jegyzett futballisták legyenek, már csak azért is, mert idősebb és ifjabb Dárdai Pál egyaránt bizonyította, hogy a tehetség és a szorgalom együtt nem akármilyen párosítás. Mint a régi családokban, náluk is a legidősebb fiú veszi először kezébe a vándorbotot, hogy Fehérvárra vezetett az útja, külön öröm: sohasem ártott és árt, ha egy Dárdai szerepet kap a magyar futballban.

Palkó végigjárta a szamárlétrát, amíg Bundesliga-futballista lett, hogy a Herthában, az éppen annyira természetes, mint az, hogy 21 esztendősen hétről hétre bizonyítani akar. A klub honlapján sem ő, sem a sportigazgató nem mond semmi mást, mint amikor ilyenkor szoktak, nem is várom tőlük. Ezzel együtt, ha „egy” Dárdai mondja, hogy előbb a tett, aztán a duma, a kijelentés túlnő a közhelyszinten, jelent valamit. Palkót nem ismerem, de a már említett családi háttér miatt komoly fiatalembernek tartom, és nem vitás, elfogult vagyok vele.

Azt pedig csak remélem, hogy a fehérváriak sincsenek ezzel másképpen, különös gondot fordítanak arra, hogy megfelelően és eredménnyel pallérozódjon náluk a gyerek. Mert ugyan – mint mondja – az apja nem befolyásolta, ám egyrészt tanácsot nyilván adott, másrészt beszélget is vele a tapasztalatairól. Ami engem illet, nem mindegy, mit mesél majd.

Végezetül a szememre vethetik, mintha arra buzdítanám a fehérváriakat, hogy kivételezzenek a gyerekkel, ám egyrészt nem lenne illendő, másrészt már hogy lenne nekem befolyásom arra, mi történik házon belül.

Újabb közhely ide vagy oda, azt azért megkockáztatom, hogy a kivétel erősíti a szabályt. Persze szabálya is válogatja.