A Ferencváros meg sem állt öt gólig a Paks ellen

NB I
4. FORDULÓ
Ferencváros–Paksi FC 5–0 (Nguen 1., 20., 28., F. Boli 46., 90+2.)
Budapest, Groupama Aréna, 7021 néző. V: Andó-Szabó
Kiállítva: Szélpál (63., Paks)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A sztorit minden futballszurkoló ismeri. Az elmúlt napokban a koronavírus irányított Pakson, több mint egy hete, múlt csütörtökön edzettek utoljára a tolnaiak – s mert az első és a második csapatból is rengeteg játékosnak pozitív lett a tesztje, a klub elhalasztotta volna a mérkőzést, amibe a Ferencváros nem egyezett bele.

Így megtörtént az is, hogy Éger László alkalmi kapusedzőként melegítette be Rácz Gergőt, Osztermájer Gábor vezetőedző pedig már annak is örült, hogy tizenegy labdarúgót a pályára tudott küldeni. Bár nyilvánvaló volt, hogy a Bajnokok Ligájában a Dinamo Zagreb ellen készülő Ferencváros a meccs esélyese (s ha már összeállítási gondok: a találkozó előtt arról lehetett hallani, hogy két negatív teszt hiányában a hazája válogatottjából visszatérő Adnan Kovacevic és Eldar Civic, valamint Myrto Uzuni nem léphet pályára), de arra még Szerhij Rebrov sem számított, hogy ez a találkozó már a 25. másodpercben lényegében eldől.

A Paks kezdett, ám fél perc sem telt el, amikor Tokmac Nguen megszerezte a vezetést a házigazdának. „Válaszképpen” a frusztrált Böde Dániel – aki amúgy vastapsot kapott a ferencvárosi szurkolóktól – jókorát rúgott Abraham Frimpongba.

Nem volt kétséges, hogy innentől a tisztes helytállás, a kiütéses vereség elkerülése a vendégek célja, ám nem múlt el nyomtalanul a több mint egy hét edzés nélkül. Rengeteg volt a pontatlan passz a tolnaiak játékában, így nemcsak arról volt szó, hogy az FTC jobb csapat, hanem arról is, hogy a látogatók jelentősen megkönnyítették a bajnok dolgát ezen az estén. Ha már így alakult, a ferencvárosi játékosok megpróbálták annyira élvezni a mérkőzést, amennyire csak lehet: cseleztek, kényszerítőztek, próbálták minél több akcióval, lövéssel és persze góllal kiszolgálni a közönséget.

Isael már a kapust is kicselezte, de a tizenhetedik születésnapját augusztus végén betöltő Vas Gábor becsúszva menteni tudott. A kimaradt ziccer nem vette el a hazaiak kedvét, és Tokmac Nguen a paksiak sokadik hibáját kihasználva már az első félidőben mesterhármast ért el. Bognár István válaszolhatott volna, már Dibusz Dénest is megkerülte, de ez tényleg nem a Paks napja volt, a védők az utolsó pillanatban menteni tudtak.

A második félidő pontosan úgy kezdődött, ahogy az első, igaz, ekkor egy teljes perc eltelt a ferencvárosi gólig. Innentől végképp csak a gólkülönbség volt kérdéses, a játék képe nem változott: a hazaiak futballoztak, és nemcsak szórakoztak, hanem űzték-hajtották az ellenfelet, letámadtak, nem ismertek elvesztett labdát, míg a paksiak alig várták a hármas sípszót – az azonban még messze volt...

Szélpál Norbert meggondolatlansága miatt (szegény embert az ág is húzza) a második játékrész nagy részét emberhátrányban kellett túlélniük a vendégeknek, akik 4–4–1-es hadrendben próbálták lelassítani a Fradit.

Az előzmények tudatában nem volt meglepő, hogy a meccs így alakult – szakmai értéke nem sok lehetett, hacsak az nem, hogy az FTC „élesben” is edzett egy jót a horvátok elleni összecsapás előtt. A paksiaknak pedig alighanem azt kívánja minden sportkedvelő, hogy mielőbb jussanak túl a krízisen.