Az 1990-es, 2000-es években a Siófok gyakran kezdte otthon, valamelyik patinás csapat ellen a bajnokságot: nyár, Balaton, telt ház a stadionban, mi kell még? A siófokiak 20 élvonalbeli idényükből 14-szer hazai pályán kezdtek, és a legtöbbször – ötször – a Ferencvárost fogadták. Remek hangulatot és jelentős bevételt hozhattak ezek az idénynyitók, hazai sikert viszont nem: a Siófok egyszer sem tudott győzni 1. fordulós mérkőzésen a Fradi ellen (5 mérkőzés, 1 döntetlen, 4 vereség).
A 2002–2003-as bajnokság első körében a Csank János irányította Siófok újoncként fogadta az előző évadot ezüstérmesként záró, Garami József dirigálta Ferencvárost tízezer néző előtt. A fővárosiak két klasszis támadójuk góljával győztek: a Dunaferrtől szerződtetett Tököli Attila szerezte meg a vezetést, majd Leandro passza után Gera Zoltán döntötte el a mérkőzést – pedig még egy bedobott pénztárgépszalag is nehezítette a dolgát. Ez volt Gera 20. NB I-es gólja – egyben az első egy három és fél hónapos gólcsend után – az összesen 51-ből, amelyet hosszú karrierje alatt a magyar élvonalban szerzett. Gera egyébként élete első NB I-es mérkőzését a Pécsi MFC színeiben pont a Siófok ellen játszotta.
Hogy miként végzett a két klub a bajnokságban? A Ferencváros ezüstérmes lett (a bajnoki címet emlékezetes körülmények között az MTK szerezte meg), a Siófok pedig ötödik, ez volt a Balaton-parti csapat történetének harmadik legjobb élvonalbeli idénye (kétszer végeztek a negyedik helyen a siófokiak). Hogy a Fradi elbukta a bajnokságot, abban jókora szerepe volt a Siófoknak, mely a 24. fordulóban (2–1 otthon), majd a 29.-ben (2–0 idegenben) is legyőzte a zöld-fehéreket. Ez volt a 2002–2003-as bajnokságban a Fradi utolsó két veresége.