Az 1987–1988-as NB I-es idény finoman fogalmazva sem kezdődött jól a bajnoki címvédő MTK-VM-nek. Az még csak-csak rendben volt, hogy Verebes József együttese 1–1-es döntetlent játszott idegenben a Videotonnal, de az első hazai mérkőzésen a legszebb éveit élő Tatabányai Bányász valósággal átgázolt a fővárosi kék-fehéreken, 6–1-re győzött.
Ez az idény volt az utolsó teljes évad, amikor az utóbb legendássá váló Kiprich József, Plotár Gyula, Vincze István csatártrió „termelte” a Bányász góljait: mindhárom támadó az első tízben zárt a góllövőlistán, Plotár és Kiprich 14-14, Vincze 11 gólt ért el. Vincze 1988-ban igazolt külföldre (az olasz Leccébe szerződött), Kiprich 1989-ben (és vált közönségkedvenccé a holland Feyenoordban), Plotár pedig Görögországban lett légiós (az Arisznak mondott igent, ugyancsak 1989-ben).
A trió mindhárom tagja hozzátette a magáét az MTK kiütéséhez: Vincze háromszor, Kiprich kétszer, Plotár egyszer köszönt be. Vincze első találata ritka szép, „világklasszishoz méltó” megmozdulás, tökéletes helyzetfelismeréssel és technikával végrehajtva – a balszélső 9-es osztályzatot kapott lapunktól, de ez sem volt elég a mezőny legjobbja címhez, mert Kiprich teljesítményét (2 gól, 3 gólpassz) 10-esre értékelték a tudósítók. Ő az egyetlen Tatabánya-játékos, aki a Nemzeti Sporttól tízes osztályzatot kapott egy NB I-es mérkőzésen. A Tatabánya a 2. helyen zárta az idényt, ezzel beállította legjobb eredményét a magyar élvonalban (1980–1981), az MTK a 6. helyen végzett.