Vírusként terjedt el a magyar futballban a szlogen: a magyar edző nem jó, külföldi tudás kell az előrelépéshez. Holott hosszasan lehetne sorolni, hány magyar edzővel javult fel egy csapat játéka, miután átvette a szakmai munka irányítását egy határokon túlró érkező szakembertől, és persze fordított eset is volt, nem is kevés: külföldi szakember hozta fel a magyarral szenvedő alakulatot. A kifejezés persze éppen annyira igaz, mint legtöbb esetben az általánosító kijelentések (Minden magyar edző rossz, minden külföldi jó?! Na, ne már...), ezért is kellene helyén kezelni. Okosabb lenne talán a szakvezetőket is a teljesítményük alapján megítélni. Az állampolgárságtól, születési helytől függetlenül vannak jó és rossz, alkalmas és alkalmatlan szakvezetők.
Vegyük csak a nemrég véget ért idényt. Márton Gábornak egy fél tavasz elegendő volt, hogy a Mol Fehérvár FC rábízza a bajnoki címre törő csapatát, a spanyol Fernando Fernández távozása után Feczkó Tamással lódult meg a Diósgyőri VTK (hogy aztán visszaessen), de ha csak e két szakembert vesszük, talán elmondható: nálunk is találni rátermett edzőket. Márton Gábor válogatott játékos volt, Feczkó Tamás pedig a megyei osztályokból indulva építette fel karrierjét – hozzájuk csatlakozhat Boér Gábor.
Az 1982-es születésű vezetőedző szokatlanul fiatalon kap bizonyítási lehetőséget az élvonalban, és ez már önmagában jó hír lehet. Róla korábban is lehetett hallani, hogy – korából adódóan is – kitűnően ért a nála nem sokkal ifjabb labdarúgók nyelvén, miközben folyamatosan külföldre jár, hogy továbbképezze magát. Boér Gábort megelőzte a híre, miután az alacsony költségvetés miatt az NB II-es átlag alattinak mondott békéscsabai kerettel is elérte a dobogót, az MTK Budapest és a Vasas is szerződtette volna. Végül Győrbe került, ahol némileg meglepő módon akkor búcsúztak el tőle, amikor az ETO legyőzte a listavezető, simán feljutó MTK-t és a Haladást. Nyilasi Tibor 35 évesen ülhetett le a Ferencváros kispadjára 1990-ben, hogy aztán az Újpesten aratott 5–0-s győzelemmel örökre emlékezetessé tegye edzői bemutatkozását. De „Nyíl” a klub legendás játékosa volt, senkit sem lephetett meg a kinevezése. Boér Gábor az új edzőgeneráció képviselője, és máris nagy terhet vesz a vállára. Meg kell mutatnia, hogy a magyar edzők is képesek minőségi munkára.