Tzatziki – Somogyi Zsolt jegyzete

Régen éreztem ilyet: felvillanyoz egy magyar játékos teljesítménye. És nemcsak azért, mert gólt lő, gólpasszt ad – olyat sokat látni. Hanem mert Ugrai Roland sztorija élesen rávilágít arra, mitől beteg még mindig a magyar futball és mitől lehetne jobb... Várom a Honvéd meccseit, főleg miatta. A kupadöntő óta érzem ezt: felszabadultan, könnyedén játszik, vállalkozik, cselez, olyan kreativitás jellemzi, amely a legnagyobb kincs a mai labdarúgásban.

Szögletei, oldalszabadrúgásai rendre veszélyesek. Hiába áll vele szemben két vagy három védő, viszi rájuk a labdát, próbál átmenni rajtuk, miközben mintha mindenkitől az óvatos, biztos hátrafelé küldött, futballellenes passzt követelnék meg az edzők. A Honvéd támadója könnyed, de nem könnyelmű, laza, de nem felelőtlen – a kupadöntő, a Debrecen, majd a Mezőkövesd újbóli, péntek esti legyőzése, a Mol Fehérvár elleni labdaszerzése, lövőcsele, léc alá lőtt labdája mind azt mutatja: más Ugrai Roland tért haza Görögországból, ahol az Atromitosz légiósa volt, mint akit velünk előtte láttatni akartak.

A feta sajt, az Akropolisz lenne az oka?

Aligha, mert előtte a DVTK kereten kívül helyezte őt, és nem vitatom a klub döntését: a szélső akkor biztosan rossz mentalitással edzett, játszott, nyegle volt, kezelhetetlen, aki csak árthat a futballklubnak. Ma azt látjuk, nem bűnbak, hanem hatalmas érték, akiért súlyos tízmilliókat kaszálhat, aki tudja kezelni – Kispesten ezek szerint megtalálták hozzá a kulcsot. Ezernyi ígéretes játékost ismerünk, aki válogatott szinten teljesíthetett volna, ha nem írják le tinédzserként, karrierje elején, nem sütik rá a „nehéz eset” bélyeget. Mi uniformizált, parancskövető labdarúgókat nevelünk, akik az iskolában is csendben vannak, az öltözőben végképp nem kérdeznek – mintha nem tudnánk vagy csak nem szeretnénk különbséget tenni összeférhetetlen és önálló karakter között. Messzire kanyarodtunk Ugrai Rolandtól, aki kiegyensúlyozott, láthatóan boldog (hálás kispesti drukkerek csókolhatnak kezet a barátnőjének), és ez a felszabadultság szárnyakat ad neki: a pályán önmagát, saját egyéniségét adhatja, ami kiemelkedő produkciót eredményez.

No megyek, eszem is egy görögös gyrost: feta sajt, tzatziki, jöhet minden.