Vitelki: Nem történt tragédia; Vignjevics: Krízishelyzet van Újpesten

DEBRECENI VSC–MEZŐKÖVESD 1–3

VITELKI ZOLTÁN, a DVSC vezetőedzője

– Négy veretlenül megvívott bajnoki után először élt át vereséget a Loki kispadján. Hogyan értékeli a mérkőzést?
– Igen, véget ért a sorozat, de egyáltalán nem gondolom, hogy itt lenne a világvége. Nagyon tanulságos mérkőzés volt. Szerintem nem kezdtünk rosszul, de azt el kell ismerni, hogy kissé pontatlanok voltunk.

– Kívülről úgy tűnt, alakulhatott volna másképp is a találkozó, elég Szécsi Márk ziccerére gondolni, az lehetett a fordulópont?
– Sok fontos pillanata volt a mérkőzésnek, kétségkívül az volt az egyik, amikor már az egyéni képességek döntenek. Szécsi Márk cselezni akart, a kövesdiek kapusa bravúrosan védett, és alighanem másképp alakult volna a mérkőzés, ha mi szerezzük meg a vezetést.

– Mi nem működött ezen a mérkőzésen úgy, mint az előző négy fordulóban?
– Bizonyos szituációkban nem koncentráltunk megfelelően, és a Mezőkövesd könyörtelenül kihasználta ezeket a hibákat. Dicséretesnek tartom viszont, hogy a csapat az utolsó pillanatig megalkuvás nélkül küzdött. Most ennyi volt a csapatunkban, nem örülünk az eredménynek, de talán nem történt tragédia.

KUTTOR ATTILA, a Mezőkövesd vezetőedzője

– Minek köszönhető a magabiztosnak tűnő győzelem?
– Magabiztos? Persze arra készülünk, hogy minden mérkőzés így alakuljon, de mindig csak utólag derül ki, hogy jól sikerült-e... Ha kívülről magabiztosnak tűnik egy győzelem, azért még nagyon is meg kell dolgozni a három pontért. Úgy érzem, megérdemelten nyertünk.

– Mégis, mivel győzték le az ellenfelet? Milyennek látta az előző négy fordulóban a Debrecent?
– Vitelki Zoltán nagyon jó érzékkel nyúlt a kerethez, fiatalos, lendületes, kapura veszélyesen játszó csapatnak láttam eddig a Lokit. A mérkőzés elején, ahogy mondani szokás, volt egy kis adok-kapok, mindkét kapu előtt akadtak kisebb-nagyobb lehetőségek, szerencsére mi jöttünk ki jól ezekből a helyzetekből.

– Aligha véletlen, hogy a mostanában nem stabil kezdő Pillár Róbert fontos gólt szerzett, a csereként beküldött Silye Erik szintén a kapuba talált – több ez, mint véletlen?
– Nem csak tizenegyen vagyunk, mindenkire szükség van, arra is, aki esetleg kevesebb szerephez jut. Ennek is köszönhető, hogy a kispadról beszállók is jó teljesítményre képesek. Természetesen nagyon örülünk, hogy győzni tudtunk.

PUSKÁS AKADÉMIA–KISVÁRDA 3–1

HORNYÁK ZSOLT, a Puskás Akadémia

– A második gól döntötte el a párharcot vagy már korábban is érezte, hogy ezúttal nyer a csapata?
– Köszönöm a játékosok hozzáállását, az első pillanattól kezdve nem volt kétségem, hogy megnyerjük a mérkőzést. Szereztünk három gólt, rengeteg helyzetet alakítottunk ki, két-három találat biztosan bennünk maradt. Harcos csapatjátékkal szereztük meg a három pontot, ilyen futballal van esélyünk arra, hogy az előttünk állók után eredjünk.

– Pakson a kiállítások után nem futballozott elég erőteljesen a Puskás Akadémia. Ezúttal mennyire tetszett a csapat emberelőnyös játéka?
– Való igaz, Pakson kevesebbet vállalkoztunk, nem „bontottuk” meg az ellenfelet úgy, ahogy lehetett volna. Ezúttal viszont jobb szellemben futballoztunk, rengeteg lehetőséget alakítottunk ki az ellenfél kapuja előtt.

– Előző hat hazai bajnokiján nem nyert a csapat. Mekkora értéke van a mostani sikernek?
– Nem számolgattam korábban, de több mérkőzésen is tehetetlennek éreztem magam, hiszen rendre emberhátrányban kellett küzdenünk. Hiába voltunk fölényben a mérkőzéseken, nem jöttek az eredmények, ezúttal feltétlenül pozitívum, hogy megszereztük a három pontot.

BÓDOG TAMÁS, a Kisvárda Mater Good vezetőedzője

– A kiállítás alapjaiban határozta meg a mérkőzés képét. Jól döntött a játékvezető?
– Vereség után nincs jókedve az embernek. Hajtottunk, küzdöttünk, de tíz emberrel nagyon nehéz. Emelt fővel hagyhattuk el a stadiont. Hogy a játékvezető jól döntött-e? Előtte volt egy párharc, amely után eleredt a játékosom orra vére, gondolom, nem a magaslati levegőtől...

– Egyetért azzal, hogy a találkozó kulcspillanata Fernando Viana kihagyott ziccere volt?
– Nyilván ha berúgta volna a helyzetét, akkor vezetünk, de nem szabad elfelejteni, a Puskás Akadémiának is voltak lehetőségei. Nem sokkal a kihagyott lehetőség után emberhátrányba kerültünk, nem tudom, jól döntött-e a játékvezető, de tagadhatatlan, tíz emberrel nagyon nehéz dolgunk volt.

– Talált pozitívumokat csapata játékában?
– Persze hogy találtam! Emberhátrányban keményen küzdöttünk, büszke vagyok a játékosokra. A második félidő elején volt egy nagy lehetőségünk, megpróbáltunk egyenlíteni, és ilyenkor előfordul, hogy hátul túlzottan kinyílik a csapat, és „megfutnak” bennünket.

DIÓSGYŐRI VTK–PAKSI FC 2–0

FECZKÓ TAMÁS, a DVTK vezetőedzője

– Kívülről úgy tűnt, viszonylag sima győzelem született.
– Nem volt olyan egyszerű, mint ahogyan látszott. Az első félidőt uraltuk, az történt a pályán, amit akartunk. Miután a Paks játékrendszert váltott, volt tíz–tizenöt perc megingásunk, de a két gólunk mellett kétszer a gólvonalról mentett az ellenfél, úgyhogy nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna.

– Gól az első félidőben, kitámadó ellenfél, majd kontrából újabb gól a hajrában. Ilyen forgatókönyvet képzelt el?
– Valójában már az első félidőben eldönthettük volna a meccset, és a másodikban is hamarabb megszülethetett volna a második gólunk, amely lezárhatta volna a találkozót. A Debrecen ellen is jól kezdtünk, de kikaptunk. Egy hét alatt rutinosabbak és okosabbak lettünk, beláttuk, nem muszáj annyira rohanni az elején.

– Korábban a Diósgyőrre jellemző volt, hogy képes elszúrni azokat a meccseket, amelyeken esélyes. Az ön érkezésével ez mintha megváltozott volna.
– Örülök, mert azt látom, hogy amikor esélyesek va­gyunk, nem remegnek meg a lábak. Mi is elvártuk ma­gunktól a győzelmet. Ami nagyon pozitív: amelyik játékos pályára lép, kihasználja az időt, ami jut neki. Igazi csapat lettünk.

OSZTERMÁJER GÁBOR, a PAKS vezetőedzője

– Lett volna esély a pontszerzésre?
– Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, nem volt benne, hogy gólt kapunk, ikszes félidőnek tűnt. A szünet után rendszert váltottunk, átvettük az irányítást, ebben benne volt, hogy vagy szerzünk vagy kapunk egy gólt. Utóbbi történt sajnos, így fájó vereséget szenvedtünk. Ettől függetlenül meg kell dicsérnem a csapatot, mert nem futballozott rosszul.

– Böde Dániel és Könyves Norbert hiányát nagyon megérezte a csapat?
– Könyves Norbert a legjobb formában lévő csatárunk, és Böde Dániel is remek játékos, ezt mindenki tudja. Emiatt rendszert kellett váltanunk, pedig a háromcsatáros játék jól működött az előző meccseken. Kényszerből Kulcsár Dávid játszott elöl, holott ő eredetileg jobbhátvéd. Böde Dani a következő meccsre visszatér, de Könyvest sajnos jó ideig nélkülöznünk kell.

– Hogyan lehetett volna több gólhelyzetet teremteni?
– Valóban kevés helyzetünk volt, azokat is elpackáztuk, nem lőjük el a labdát, amikor lehetne. Többször kellett volna tesztelni a hazaiak kapusát. Ebben fejlődnünk kell, racionálisabb döntéseket kell hoznunk a kapu előtt.

ZTE FC–ÚJPEST FC 2–1

MÁRTON Gábor, a ZTE FC vezetőedzője

– Minek köszönhető a győzelem?
– Talán az akaratnak. A szerdai, Lipót elleni Magyar Kupa-meccsen azért veszítettünk, ami miatt most nyertünk. A játékosok nagyon akarták a győzelmet, sokat futottunk, próbáltunk kapura veszélyesen futballozni, és időnként jól is játszottunk. A mostani győzelem teljes mértékben a labdarúgók érdeme, elvégre heti két meccs esetében a frissen kinevezett vezetőedző nem sokat tehet, eddig legfeljebb csak beszélhettünk a futballról.

– A jövőben milyen játékot akar látni a Zalaegerszegtől?
– A korábbi csapataimhoz hasonlóan most is arra törekszem, hogy tudatosan felépített játékot mutassunk. Egyetlen magas csatárunk van, ezért nincs értelme ívelgetni, az egyébként is esetleges futballt jelent. Azt szeretném, hogy lapos passzokkal építkezzünk, és minél kevesebb hibával futballozzunk.

– Nyilván fontos volt, hogy győzelemmel vágjanak neki a Mol Fehérvár, a Mezőkövesd és a Ferencváros elleni bajnokiknak...
– Előbb-utóbb minden csapattal játszanunk kell, nincs értelme a sorsoláson merengeni. Még harminchat pontot lehet szerezni, erre törekszünk. A tabella alapján a Kaposvár kivételével az összes együttes erősebb nálunk, például az Újpest is. Ám ha ezúttal győztünk, miért ne sikerülhetne a ferencvárosiak és a fehérváriak ellen is? Ha nem hiszünk a három pont megszerzésében, nincs értelme kifutni a gyepre.

NEBOJSA VIGNJEVICS, az ÚJPEST FC vezetőedzője

– Mi hiányzott a pontszerzéshez?
– Az első félidőben jól kezdtünk, több gólt is szerezhettünk volna, végül egyet sikerült. Abban az időszakban kézben tartottuk a meccset, ám elegendő volt egyetlen figyelmetlenség, a hazaiak egyenlítettek, és utána nem találtuk a korábbi játékunkat. Próbálkoztunk, de nem ment. A második félidőben mindkét oldalon voltak ígéretes lehetőségek, végül a Zalaegerszeg az egyiket kihasználta, nekünk pedig nem sikerült egyenlíteni. Sajnos a második félidei játékunk nem azt tükrözte, hogy nyerni akarunk.

– Miért omlott össze a játékuk a hazaiak egyenlítése után?
– Mert hiányzik a stabilitás. Nem látom azt a játékost, aki a nehéz pillanatban összefogná a csapatot, motiválná a többieket, támogatná őket és lelket öntene beléjük.

– Télen távozott Feczesin Róbert, hiányzik egy vezéregyéniség, és jelenleg saját stadionjában sem futballozhat a csapat. Újpesti időszakának legnehezebb heteit éli?
– Kár tagadni, krízishelyzet van Újpesten. Ugyanakkor nem akarok kifogásokat keresni, a rendelkezésre álló játékosokkal kell megtalálnunk a kiutat. Egyébként sem először kerülünk nehéz helyzetbe. Egyfelől szerencsés, hogy háromnaponta meccseket játszunk, mert így nincs időnk keseregni a vereségek után, másfelől éppen emiatt nincs időnk kijavítani a hibákat. Egy győzelem talán elegendő lehet, hogy végre kilábaljunk a gödörből.

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI–BP. HONVÉD 0–1

DISZTL LÁSZLÓ, a KAPOSVÁR vezetőedzője

– A mérkőzés előtt nagy volt az elszántság, a félidő elején mégis zavarodottan játszott a csapat. Miért?
– Mi sem értjük. Úgy tűnik, a kapott gól kellett ahhoz, hogy magunkra találjunk. Aki látta a meccset, bizonyíthatja, hogy a Honvéd vezetése után feljavult a játékunk, s az első félidő végére tulajdonképpen egálban voltunk a vendégekkel.

– A másodikban pedig már fölényben is játszottak.
– Hatalmas becsvággyal futballoztak a játékosok, ekkor már többször is a vendégvédelem mögé kerültünk, sőt, helyzeteink is voltak. Sajnos a beadásaink nemigen sikerültek, a legnagyobb gólhelyzetek pedig kimaradtak. Tomás Tujvel kétszer is bravúrral védett, egyszer pedig az üres kapu fölé rúgtuk a labdát.

– Davide Lanzafame az első félidőben szinte azt csinált, amit akart. Mit tettek azért, hogy a második félidőben már ne így legyen?
– Feljebb toltuk a védekezésünket, így kevesebb terület nyílt az olasz légiós előtt. Tulajdonképpen a második félidőben már nem is jelentett különösebb veszélyt, ráadásul erővel is jobban bírtuk, mint a vendégek.

GIUSEPPE SANNINO, a Bp. Honvéd vezetőedzője

– Úgy tűnt, az első félidő elején megnyerik a meccset, a végén mégis izgulhattak. Miért?
– Megvan a magyarázat, de hadd mondjam el, ez volt a Honvéd egyik legszebb meccse. Nehéz pályán, nehéz ellenféllel futballoztunk, és az első félidőben az történt a pályán, amit mi akartunk. Korán megszereztük a vezetést, valóban, a vége kicsit izgalmasabbra sikerült, mert az ellenfél foggal-körömmel harcolt az egyenlítésért, megnehezítve a dolgunkat.

– Davide Lanzafame szabad játéka a hadrendből adódott, vagy inkább a helyzet hozta így?
– A hadrendünkben a rendszer adja a játékos szabadságát. Davide Lanzafame élt ezzel a lehetőséggel, főleg az első félidőben. A szélsőink is remekül játszottak, gyakran alakítottak ki egy az egy, illetve kettő az egy elleni helyzetet. Kár, hogy nem születtek újabb gólok.

– A hajrában Ugrai Rolandot is pályára küldte. Mit gondol, mennyire lehet a csapat segítségére a csatár?
– Már az edzéseken is bizonyította képességeit. Ezúttal ugyan csak hét vagy nyolc percet játszott, de biztos vagyok benne, hogy hasznunkra lesz.