ZTE: hiányzó hatékonyság – NS-értékelés, 11. rész

 

Ha egy újonccsapat – hosszú évek NB II-es szereplése után – feljut, és az év végi ünnepek idején, a bajnokság téli szünetében kiesési helyen áll, nem igazán meglepetés. S mégis, a ZTE FC ősze nagyon sok érdekességet hozott. A kék-fehérek hét, a másodosztályban eltöltött idényt követően visszakerültek a legmagasabb osztályba, 2019-et dicsőséges esztendőként emlegetik majd az ország nyugati felében. Ami fontos lehet: Dobos Barna együttese a Kaposvári Rákóczi elleni hazai (2–0), majd a Puskás Akadémia elleni felcsúti sikerével (1–0) tapad az előtte lévőkre: kieső helyen telel, kevesebb győzelme miatt szorul a Paksi FC mögé, két ponttal van a Debreceni VSC és a Diósgyőri VTK, hárommal a Kisvárda mögött. Tehát egészen közel vannak egymáshoz a riválisok.

Szakember legyen a talpán, aki most megmondja, melyiket előzi meg a ZTE FC, ha végül megkapaszkodik az élvonalban.

A rutintalanság már kezdetben tapasztalható volt: kétszer is úgy kapott ki a zalai együttes, hogy könnyen nyerhetett volna is. A nyitányon Mezőkövesden lépett fel, s azóta tudjuk, a borsodi együttes mindenkinek nehéz ellenfél – de akkor nem úgy tűnt, hogy a bajnoki dobogóra esélyes oktatja az újoncot. Mi több, a ZTE FC ordító helyzeteket hagyott ki, csak magát okolhatta, hogy pont nélkül maradt (0–1). A Fradi kupakötelezettsége miatt a hazai, vélhetően telt házas visszatérés – ismét NB I-es bajnoki Zalaegerszegen! – elmaradt, majd egy különös meccs következett Debrecenben. Barczi Dávid fülbevalója miatt emberhátrányban kezdett a ZTE (a térfélcsere után a játékosnak el kellett hagynia a pályát), a zűrzavar pedig kapkodást és egy szöglet után kapott gólt hozott, ám a vendégek nem futballoztak rosszul. Nikola Mitrovics, a csapat tapasztalt középpályása tizenegyest rontott, így 3–2-es vereség lett a vége. Hat pont helyett nulla, nem a legígéretesebb kezdet, de a mutatott játék okot adott a bizakodásra. Kaposváron 4–0-ra győzött a csapat, majd a Puskás Akadémia ellen megszerezte első hazai pontját is, ráadásul ezen a meccsen új játékos húzta magára a kék-fehér szerelést: a 26-szoros válogatott Stieber Zoltán az Egyesült Államokból, Washingtonból, a D. C. Unitedtől tért haza, és Sallói István sportigazgató hívását fogadta el. Nála érdemes megállni egy kicsit: rengeteg mozdulata árulkodik arról, hogy technikai érzéke, passzai, játékolvasása révén messze kiemelkedik a mezőnyből, mégis, mintha egyelőre nem tudott volna annyit segíteni csapatának, mint amennyit ő is elvárt volna magától. Jó felkészülés után azonban minden esélye megvan rá, hogy a tavasszal igazán húzóember legyen.

Szinte az egész ősszel ez volt a téma: jól futballozik a ZTE, sok helyzete van, mégsem tud győzni, ezért nem is léphet előre a tabellán. Remek példa volt erre a Ferencváros ellen elhalasztott meccs: sok hazai helyzet, 1–0-s előny, majd a 88. és a 92. percben kapott gólok miatt maradt a búslakodás (1–2).

Két győzelem, négy döntetlen, hét vereség után jött az őszt záró, az értékelés elején említett két bajnoki, azokon hat pontot szerezve sokkal jobb szájízzel mehettek pihenőre a zalai játékosok.

A cél egyértelmű: el kell kerülni a kiesést. A látottak alapján nem vitás, hogy el lehet kerülni, de ehhez hatékonyabb és gyorsabb futballra van szükség. Gólhelyzet van elegendő, a kapott gólok száma alapján a védekezés (néhány hibától eltekintve) működik – a ZTE nem ijedt újoncként szerepelt. És leginkább saját magán múlik, hogy a következő idényt melyik ligában kezdheti.