NB I: ki látta őket focizni? Ismeretlen arcok az élvonalban

A minap Nebojsa Vignjevics lapunknak adott interjújában egyebek mellett kifejtette, az elmúlt évekhez képest nincs változás a felkészülési időszakban, vagyis ha nem edzést tart, naphosszat a számítógépe előtt ül, nézi a videókat, amelyekkel a számtalan menedzser bombázza az Újpest FC vezetőedzőjét, hogy eladja ügyfelét. Eltekintve az abszurd helyzettől, ne legyenek illúzióink, szinte valamennyi NB I-es klubnál hasonló történik, legfeljebb a tehetősebbek alkalmaznak játékosmegfigyelőket, újkori, divatos megnevezéssel scoutokat.

Ami viszont a jelek szerint óriási gond, hogy egyes menedzserek továbbra is malacperselynek tekintik a magyar bajnokságot, ráadásul vannak, akik előszeretettel szórják el a pénzt használhatatlan futballistákra.

Infografikánk tükrözi azt a folyamatot, amely az elmúlt egy-másfél évben volt tapasztalható a magyar labdarúgásban. Az infra­struktúra – sok környékbeli országhoz képest – irigylésre méltó, az akadémiai rendszer már kinevelt jó néhány élvonalbeli labdarúgót, az anyagi feltételek kiváltságos helyzetbe emelték a klubokat, ezzel szemben továbbra is érkeznek szerencselovagok, akik a minden bizonnyal nem „kispályás” bérezés ellenében koptatják a kispadot.

Az elmúlt napok hírei között többször is olvashattunk arról, hogy a klubok olyan labdarúgóktól váltak meg, akik csupán néhány percet –vagy egyetlen percet sem… – töltöttek a pályán. Vajon mi lehet ennek a hátterében, mi generálja azt, hogy továbbra is minőségi játékra alkalmatlannak tűnő labdarúgók árasztják el a magyar profi futballt?

„Örök vita, hogy a légiósok elveszik a helyet a magyar fiataloktól, illetve hallani az ellenvéleményt, hogy a magyar labdarúgó megfizethetetlen – mondta Szabados Gábor sportközgazdász. – Sajnos ebben van igazság, mert a légiósokra vonatkozó korábbi szabályrendszer már korábban inflálta a hazai labdarúgó értékét. A külföldi játékos ráadásul hajlandó az előnytelenebb feltételeket is vállalni, annak reményében, hogy teljesítményével kiemelkedik a magyar mezőnyből, és továbbállhat valamelyik nyugati bajnokságba. A magyar játékos ellenben itthon futballozik, a többség tisztában van vele, hogy sohasem lesz légiós, tehát most akar jól keresni. Sőt létezik egy harmadik ok is, mégpedig a futballimázs: egy hasonló korú, játéktudású és technikájú magyar és mondjuk egy szerb labdarúgó közül a külföldi klubok biztosan a szerbet választják.”

Ez tehát a gazdasági szakember elmélete, azonban a valóság a magyar élfutball szintjén ennél szikárabb: gyenge képességű, rosszul kiválasztott külföldi játékosok (is) kerülnek klubjainkhoz.

A számok ez ügyben beszédesebbek mindennél: a brazil Anderson Pico az ősszel mindössze nyolc percet kapott a Kisvárdában (ellenben játszott 10 bajnokit a megyei I. osztályban szereplő Kisvárda II-ben, s szerezett 6 gólt… – a szerk.), a francia, volt Liverpool-játékosDavid N'Gog pedig 291-et, s a légiós a Bp. Honvéd NB III-ban szereplő második számú, az akadémián nevelkedő fiatalok alkotta csapatában is játszott 180 percet.

Infografikánk önmagáért beszél, de érdemes kiemelni a debreceni Florentin Bouolit, aki az ősszel egyetlen percet sem játszott a magyar élvonalban, továbbá a szintén Kamerunból érkező két diósgyőri külföldit, Yannick Ndzoumout és Ismaila Ousmant. Előbbi ráadásul hátvéd, és 2019 márciusa óta három (!) bajnokin mutathatta meg tudását, míg utóbbi középpályás – a posztján nagyobb a konkurencia… –, s neki hasonló időszakban csupán 22 perc jutott.

Szembeötlő még az Újpest kongói légiósának teljesítménye, Rosy Lubaki Kinkela 2018 augusztusában került a lila-fehérekhez, s csupán a 2018 novemberében rendezett Kisvárda elleni bajnokin (4–1) játszott – egyetlen percet.

„Ezekben az esetekben a légiós szerződtetése kidobott pénz – mondta a statisztikára reagálva a sportközgazdász. – Szakmai körökben azonban tartja magát az állítás, mely szerint ha öt eladott játékosból kettő megállja a helyét, a menedzser már jól dolgozott. Az említett játékosok ese­tében talán bizonyosságot nyert, hogy az üzleti alapelvek helyett mégiscsak a szakmai döntések a mérvadók, vagyis hiába a sok videonézés és menedzseri ajánlás, az edző a személyes tapasztalatra hagyatkozik.”