Kisvárda: befogadta a csapatot az NB I – NS-értékelés, 7. rész

Nekünk tetszik az NB I, ezért maradunk.

Ezt a szöveget írták ki egy nagy transzparensre a kisvárdai vezérszurkolók az előző bajnokság utolsó meccsén, amikor a Mezőkövesd Zsóry 2–1-es hazai legyőzésével biztossá vált, hogy az élvonal abszolút újonca kivívta a bennmaradást.

Az első idényben az volt a szabolcsi klub célja, hogy megvesse a lábát a legmagasabb osztályban, és miután sikerült, a másodikban már számottevő tényező kívánt lenni. Egyelőre jó úton halad, hiszen a téli szünetet a hetedik helyen töltheti – középcsapatként. Míg az előző idényben sokan gyanakodva tekintettek a kisvárdaiakra, alkalmanként – főleg az elején – NB I-es tagságuk létjogosultságát is megkérdőjelezve, mára egyértelműen el- és befogadták.

A nyári szünetben nem kis meglepetést jelentett, hogy a csapatot az előző idényben sikeresen élvonalban tartó Dajka László vezetőedzőt Miriuta Lászlóra cserélték. A tavalyival ellentétben az idei rajt kifejezetten jól sikerült a csapatnak, az első négy fordulóban a Paksot (1–0), a Honvédot (3–1) és az Újpestet (2–0) is legyőzte. A vezetőedző azonban folyamatosan igyekezett tompítani a hurráhangulatot, mondván: már a bajnokság elején is, amikor eltiltás- és sérüléshullámról még szó sem lehetett, csak 14-15 játékost tudott nevezni a meccsekre. A szakvezető figyelmeztetett: ha nem bővítik a keretet, ebben az idényben is a kiesés ellen kell küzdenie a csapatnak.

Jött is a törvényszerű visszaesés, a következő négy bajnokiján csupán egy pontot gyűjtött a csapat. Igaz, sokszor kifejezetten balszerencsés volt, vagy önmagát hibáztathatta. A címvédő Ferencváros otthonában példás fegyelmezettséggel védekezve csaknem pontot mentett (1–0-ra győzött a Fradi Leandro 86. percben szerzett góljával), a ZTE FC ellen pedig úgy veszített el odahaza két pontot (3–3), hogy tíz perccel a vége előtt még vezetett, és kettős emberelőnyben volt, ám összehozott egy buta büntetőt, amelyet az újonc értékesített.

Ez volt az utolsó meccse a kispadon Miriuta Lászlónak, aki közös megegyezéssel, szép szavak kíséretében távozott, de a zuhanyhíradó szerint nem szakmai okok miatt kellett elköszönnie. A kispadra visszakerült Dajka László – igaz, bevallottan is csak névleges vezetőként, a valódi edzői munkát Kocsis János végezte, végzi.

Mindenesetre az ősz második felében meglehetősen rapszodikussá vált a gárda játéka, ahogy ez a középcsapatoknál már gyakori. Győzelemre általában vereség, vereségre győzelem érkezett, megspékelve egy-egy kósza döntetlennel. Ez jelen pillanatban elegendő a középmezőnyhöz. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a Kisvárda eredményessége ki van szolgáltatva az NB I egyik legjobb játékosává váló Gheorghe Grozav formájának, s ha a technikás román támadó távozna, esetleg megsérül, a szabolcsi együttes nyomban potenciális kiesőjelöltté válhat.

A téli szünet előtt a Kisvárda-szurkolók szája ízét kissé elronthatta, hogy a csapat két vereséggel zárta az őszt. Igaz, az Újpest (0–1), valamint a Mol Fehérvár (0–2) volt az ellenfél, ellenük belefér a vereség – csakhogy Kisvárdán immár megnőtt az étvágy.

FÉNY ÉS ÁRNYÉK

MINIINTERJÚ DAJKA LÁSZLÓVAL

– Hogyan értékeli a csapat őszi szereplését, különös tekintettel arra az időszakra, amikor már ön irányított?
– Ha azt nézzük, hogy húsz pontunk van, nem lehetünk elégedetlenek, bár a magam részéről szívesen hozzátettem volna még kettőt-hármat. A játékunk felemás volt, hektikus, néha nagyon jó, máskor nagyon nem. Csak a tavasz adhat választ arra, hogy jó úton járunk-e.

– Mit tekint az őszi szezon legnagyobb pozitívumának és negatívumának?
– Óriási pozitívumnak tartom, hogy nem volt olyan mérkőzés, amelyen ne tettünk volna meg minden tőlünk telhetőt a siker elérése érdekében, beleértve a hétközi munkát és a hétvégi mérkőzésen tapasztalható hozzáállást is. Negatívumként könyvelem el, hogy még mindig nincs meg a saját játékunk, még mindig keressük önmagunkat. A keresés közben fájóan sok pontot veszítünk el.

– Milyen tavaszi folytatásra számít? Van-e konkrét céljuk?
– Még nem tudom, milyen változások lesznek a télen a keretben, abban bízom, hogy tudunk két-három új játékossal erősödni. A támadójátékunkban és főképp a támadásaink befejezésében javulnunk kell. Ha nem sikerül, akkor minden egyes pontért meg kell küzdenünk, és nagyon éles versenyre kényszerülünk. Még nem fenyeget minket a kiesés veszélye, de ebben a tizenkét csapatos rendszerben két-három vereséggel máris bajba kerülhetünk.

A következő részben a Debrecen szereplését, valamint Herczeg András távozásának hátterét boncolgatjuk.