Honvéd: vissza a mélyből – NS-értékelés, 6. rész

„Lanzafame... Lovric... Gazdag... Moutari... Újra Gazdag, szép csel, Gazdag, még eggyel tovább, nagy játék, Gazdag... Micsoda gólt lőtt a Honvéd! Azt a mindenségit! Gazdag a gólszerző! Hát ez futballélményekben gazdag délután így.”

Hajdú B. István az elmúlt évtizedekben látott már ezt-azt a futballpályákon, nekünk volt szerencsénk hallgatni, miként kommentálja a legnagyobb sztárok legszebb mozdulatait, ezért ha ő azt mondja egy gólra, hogy az szép volt, akkor higgyünk neki! Márpedig a kiváló riporter november másodikán a Puskás Akadémia–Bp. Honvéd mérkőzés 72. percében, miután Gazdag Dániel a felcsútiak kapujába talált, megállapította: „Szép volt!”

Ha mindehhez hozzábiggyesztjük, hogy a kispestiek számára ez volt az ősz fénypontja, aligha tévedünk. A 2019–2020-as idénynek új edző, Giuseppe Sannino irányításával vágtak neki, akinek a névjegye több érdekességgel is szolgált. Bizakodással tölthette el a piros-feketék játékosait és drukkereit, hogy a szakember korábban ült a Watford, a Palermo és a Catania kispadján is, az viszont ugyanakkor kissé ijesztően hangzott, hogy az említett csapatokon kívül irányított még tizenhatot – 23 év alatt...

Az új seprű mindenesetre jól sepert az elején, a Honvéd az Európa-liga első selejtezőkörében a Zalgiris Vilniuson jutott túl, a második fordulóban a Craiovával szemben viszont tizenegyesrúgások okozták a vesztét (a többit e helyütt hagyjuk, ha már van „Árnyék” rovatunk...). Három nappal a lelkeket (is) megviselő kiesés után a kispestiek Diósgyőrben indították a bajnokságot, 2–1-es vereséggel. Azt még rá lehetett fogni a kupabúcsúra, ám a miskolci fiaskót további három követte – csak azért nem álltak az utolsó helyen a negyedik játéknapot követően, mert a gólkülönbségük kevésbé rossz volt a Kaposvárénál.

Érezhették a vezetők is, hogy ez kevés lesz, az átigazolási időszak hajrájában ők is belehúztak, így a Ferencvárosból egy év után visszatérő Davide Lanzafamével, valamint Vadócz Krisztiánnal, Tomás Tujvellel és Naser Alijivel erősítették meg az addig gyengélkedő, súlyos sérülésekkel is sújtott csapatot. S volt még egy jó húzásuk: négy vereség ide, pontnélküliség oda, nem váltak meg Giuseppe Sanninótól (akihez a hírek szerint a futballisták is ragaszkodtak).

Az ötödik fordulóban aztán fordult a kocka, Nagy Gergőék az Újpest vendégeként 3–2-re nyertek. A hatodikban kikaptak a Fehérvártól, ám utána produkáltak egy páratlannak nevezhető szériát: hét meccsen nem találtak legyőzőre. Ráadásul a hétből hatot megnyertek, aminek következtében a 13. kör után sokkal közelebb voltak a dobogóhoz, mint a kieséshez. Habár a játékuk nem volt mindig lenyűgöző, tudjuk, ha valamit nem kell magyarázni a labdarúgásban, az a győzelem. Miután Tomás Tujvel elfoglalta helyét a kapuban, a védekezés összeállt, jellemző, hogy a szóban forgó hét mérkőzésen mindössze három gólt kapott a Honvéd.

Az őszi szezon utolsó három meccsén viszont hármat is, ami két döntetlen mellett egy vereséget eredményezett. Az Újpest elleni záró találkozó után így felemás fél évre koccinthattak a kispestiek – ahhoz képest, hogy milyen mélyen voltak, szépen visszakapaszkodtak, így reménykedhetnek abban, hogy az idény végére teljesítik a célkitűzést, vagyis nemzetközi kupaindulásra jogosító helyen végeznek.

Ha „önbizalomfröccsre” van szükségük, elég megnézniük Gazdag Dániel gólját.

FÉNY ÉS ÁRNYÉK

MINIINTERJÚ GAZDAG DÁNIELLEL

– Négy forduló után négy vereséggel állt a Honvéd. Nem félt attól, hogy baj lesz?
– Csalódott voltam a gyenge rajt miatt, de attól nem tartottam, hogy megragadunk a tabella alján. Biztos voltam benne, előbb-utóbb megindulunk felfelé, mert ennek a csapatnak nem a kiesés elkerüléséért, hanem a dobogóért kell harcolnia. Más kérdés, hogy mivel négyszer kikaptunk, tizenkét pontot hagytunk kárba veszni, amivel megnehezítettük a helyzetünket.

– Mikor érezte, hogy egyenesbe kerültek?
– Amikor idegenben megvertük az Újpestet az ötödik játéknapon. A nagy rivális elleni siker kirántott minket a gödörből. Bár azt követően a Fehérvár nyert ellenünk, azon a meccsen nem érdemeltünk vereséget. Utána hét meccset vívtunk meg veretlenül, aminek köszönhetően felkapaszkodtunk az élboly mögé. Amit sajnálok, az a szériát megszakító kisvárdai vereség, azon a mérkőzésen nem ment nekünk a játék. Mindent összevetve reálisnak mondható a hatodik helyezésünk, ahhoz képest, ahogyan számunkra kezdődött az idény, nem panaszkodhatunk.

– Vajon juthatnak ennél feljebb is a tavasszal?
– Persze. A célunk az, hogy legalább a harmadik helyre odaérjünk. Ehhez én is hozzá akarom tenni a magamét, mert az ősszel nem tudtam segíteni a csapatot annyira, amennyire szerettem volna. Előbb a bokámmal, majd a térdemmel, végül a vállammal bajlódtam, ilyen balszerencsés még sohasem voltam eddigi karrierem során.

A következő részben az edzőváltáson áteső Kisvárda vártnál jobb őszi szereplését vesszük górcső alá.