Cristiano Ronaldo orvosa műtötte meg a forduló NB I-es visszatérőjét

A FORDULÓ VISSZATÉRŐJE – BÓDI ÁDÁM

A Bódi Ádám műtétjét végző orvos rendelőjének falán Cristiano Ronaldo és Xabi Alonso meze is ott díszeleg.

Ha nem hagyott volna ki majd' fél évet, nyilván nem negyedóra jutott volna neki – de Bódi Ádám, a DVSC szélsője annak is örült, hogy ennyi ideig a pályán lehetett a ZTE FC elleni győztes bajnokin (2–0).

„Remek, hogy öt hónap után újra pályára léphettem, lelkileg érthetően megviselt ez az időszak, hiszen korábban maximum másfél hónapot hagytam ki sérülés miatt – mondta lapunknak a debreceniek 29 éves futballistája, aki a zalaegerszegi bajnoki előtt a június végi DVTK elleni felkészülési mérkőzésen játszott legutóbb. – Már régóta fájt a bokám, de a diósgyőriek elleni edzőmeccsen kaptam egy rúgást rá, és onnantól olyan fájdalmakkal küzdöttem, hogy elkerülhetetlenné vált a műtét. Megkérdeztem három fizioterapeutát, hogy kiket ajánlanának, kivel műttessem meg magam. Egyikük a holland Niek van Dijkot ajánlotta, sőt a másik két szakember listájának első helyén is a holland boka- és térdspecialista szerepelt. Azt hittem, sok időt vesz igénybe felvenni vele a kapcsolatot, de nem így történt, néhány nap alatt sikerült. Először kiutaztam Madridba konzultációra, majd augusztus tizenhetedikén meg is műtött, a beavatkozás negyven percig tartott, altatásban. Érdekes, de semmilyen fájdalmat nem éreztem a műtét után, kérdeztem is az asszisztenst, hogy ez normális-e, és azt válaszolta, ennél az orvosnál igen, hiszen olyan »finom« keze van, olyan szépen dolgozik, hogy nem tesz kárt az adott testrészben. De a madridi sztárok is bízhatnak benne, hiszen a Santiago Bernabéu Stadion melletti rendelőben többek között Cristiano Ronaldo és Xabi Alonso meze is ott díszeleg a falon, a portugál sztár köszönetet is írt a mezre, háláját kifejezve, hogy gyorsan felépült. Kétségtelen, az én sérülésemre is hat-nyolc hónapos kihagyást jósoltak, de így csupán három és fél hónapig nem játszhattam. Már november közepén edzésbe álltam – nagyon kellett, hogy a mankós időszak után újra a társakkal gyakorolhattam. Mert bár rengeteget köszönhetek Dankó Mihálynak, a Debrecen masszőrének és fizioterapeutájának, rossz érzés volt megélni, hogy amikor a srácok mentek ki a pályára edzeni vagy bajnokit játszani, én még különmunkát végeztem.”

Adva van a kérdés, a ZTE FC ellen hogyan érezte magát a pályán, elvégre a majd' féléves kihagyás soknak számít.

„Kíváncsi voltam, hogyan reagál a testem – mondta Bódi Ádám. – Remek érzés volt, hogy semmi gondot nem tapasztaltam, a bokám is remekül »működött«. Nem izgultam, sőt önbizalommal telve, magabiztosan játszottam le a szűk húsz percet, a játék is jól ment, sok labdával kerestek a társak. Nagyon kellett a siker, hiszen ha megnyerjük az idei két hátralévő bajnokinkat a Honvéd és a Kaposvár ellen, akkor felzárkózhatunk az élmezőnyhöz. Végre segíthetek a csapatnak!”

A FORDULÓ SÚLYOS SÉRÜLÉSE – GAZDAG DÁNIEL

Eldőlt, hogy kedden operálják meg Gazdag Dánielt, a Budapest Honvéd középpályását. Mint beszámoltunk róla, a kispesti játékos a Kisvárda Master Good elleni bajnokin (0–2) sérült meg, lapunk hétfői számában így nyilatkozott az esetről: „Emlékszem, a hazaiak játékosával, Hugo Secóval harcoltunk a labdáért, a földre kerültünk, miközben a kisvárdai »befogta« a kezem, húzott le magával, nem tudtam kiszabadítani magamat, így a bal vállamra estem.”

A diagnózis szerint a 23 éves kulcsember válla nem tört el, viszont két szalag is elszakadt. Ha a beavatkozás sikeres lesz kedden, a futballista januárban elkezdheti a felkészülést a csapattal. Az biztos, hogy a hátralévő három mérkőzést az évben, így a Monor elleni Magyar Kupa-összecsapást, valamint a Debrecen és az Újpest elleni bajnokit kénytelen kihagyni. Mint kiderült, a sérülést okozó Hugo Seco már szombat este bocsánatot kért a középpályástól a közösségi oldalán keresztül, a kispesti azonban nem látta a neki küldött üzenetet, azóta viszont elolvasta, így az ügyet lezártnak tekintik a felek.

Győzelmet érő gólt lőtt, eltalálta a kapufát, a játékvezető pedig egy szabályos góltól fosztotta meg. Franck Boli alaposan kitett magáért a vasárnapi, Kaposvár elleni mérkőzésen, 2–2-es állásnál, a 75. percben lőtt mesterien a bal alsó sarokba. A csatár a tizenhatos előterében két csellel tisztára játszotta magát, majd tüzelt. Naná, hogy fülig érő szájjal ünnepelt; egyfelől a bajnoki versenyfutás szempontjából is fontos gól volt, másfelől kifejezetten szép egyéni alakítást követően született.

„Csak arra emlékszem, hogy a labda hozzám került, én pedig felnéztem, és megnéztem, hol van a kapu – mondta az elefántcsontparti csatár. – Onnantól ösztönösen cselekedtem: kerestem a lövőhelyzetet, kicseleztem két védőt, majd eltekertem a labdát. Nem volt egyszerű mozdulat, de amikor ellőttem a labdát, éreztem, hogy jó helyre megy. Nagyon örültem a gólnak, azt hiszem, ez a gólörömömből is leszűrhető volt.”

A gól előtti passzt ki mástól, mint legjobb barátjától, Tokmac Nguentől kapta. A két támadó Norvégiából ismeri egymást, csapattársak eddig sosem voltak, ám ellenfélként többször játszottak egymás ellen. Ahogy telik az idő, úgy éreznek egyre jobban rá egymásra a pályán, és ennek nagy hasznát veszi a Ferencváros.

„Nagyon szeretek vele egy csapatban játszani – folytatta Franck Boli. – Mindig fent van a feje, átlátja a pályát, és mindig tudja, hova kell passzolni.”

Ha nagyobb szerencséje van, az újonc ellen mesterhármast is szerezhetett volna. Gólja mellett kapufája is volt, a játékvezető, Bogár Gergő pedig szabályos góltól fosztotta meg.

„Meglepődtem, amikor a bíró mutatta, hogy les volt. Biztos voltam benne, hogy nem voltam lesen, figyeltem, hogy végig a labda vonala mögött maradjak, le is lassítottam, nehogy túl hamar érjek a kapu elé. Az esetet azóta nem néztem vissza, ám több barátom is hívott, hogy látták az összefoglalót, és legalább egy méterrel hátrébb voltam a labdánál.”

Lapunk hétfői címlapjáról is a labdáért harcoló elefántcsontparti futballista köszönt vissza „Franck Boli eldöntötte” szalagcímmel. A játékos nevetve mesélte: egyelőre képtelen megbirkózni a magyar nyelvvel, bármennyire is figyeli magyar csapattársai beszélgetéseit, egy-egy kifejezésen kívül semmit sem ért belőle. Éppen ezért a magyar újságokat sem lapozza. Az más kérdés, hogy hétfőn ebéd után a lakásához közeli egyik kávézó asztalán viszontlátta önmagát.

„Láttam, hogy az újság első oldalán én szerepeltem, jó érzés ez egy labdarúgónak. De sajnos a cikket nem tudtam elolvasni, nem értenék belőle egy szót sem” – nevetett a futballista.

Franck Boli a nyáron igazolt át Magyarországra, az azóta eltelt négy hónapban többször is elmondta, időre van szüksége ahhoz, hogy régi önmaga legyen. Vajon kijelenthetjük, hogy mostanra rátalált régi önmagára?

„Talán igen, mondhatjuk – válaszolta a felvetésre. – Egyre jobban érzem magam a klubnál, és ahogy egyre jobb formába lendülök, úgy merem egyre inkább önmagamat adni. Az önbizalmam minden egyes góllal növekszik.”

Azt a játékos is elismerte, hogy a Rákóczi elleni vasárnapi találkozó meglehetősen nehéz volt, a talaj sem volt ideális, az ellenfél pedig szívósan küzdött, alaposan megnehezítette a dolgukat. A legfontosabb azonban a három pont volt, hiszen ahogy Franck Boli is fogalmazott, ahhoz, hogy újra bajnok legyen a klub, ezeket a „szenvedős” kilencven perceket is hozni kell. A Ferencváros játékosai vasárnap este hazabuszoztak Kaposvárról Budapestre, ám szerdán már Békéscsabán van jelenésük: a Magyar Kupában a Kórház utcában lépnek pályára.

A FORDULÓ KIÁLLÍTÁSA – SZOLNOKI ROLAND

Nagyszerűen kezdte a Mezőkövesd Zsóry elleni rangadót a Puskás Akadémia – Ezekiel Henty góljával már a 6. percben megszerezte a vezetést –, Szolnoki Roland azonban a 29. percben megkapta második sárga lapját, így több mint egy órát emberhátrányban volt kénytelen játszani. A felcsútiak csapatkapitánya rögtön a mérkőzés elején tekintélyt parancsolóan csúszott be Silye Eriknek, joggal villant a sárga, így azt is írhatnánk, figyelmeztetéssel a „tarsolyában” talán körültekintőbben kellett volna futballoznia.

„Természetesen tudtam, hogy van már sárga lapom, de a becsúszásomnál azt éreztem, hogy el tudom kanalazni a labdát – mondta lapunknak Szolnoki Roland. – A játékvezető lefújta a megmozdulásomat, de akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy néhány pillanattal később kiállít. Néhány másodperc eltelt, mire a zsebéhez nyúlt – alighanem az asszisztense »súgott« neki –, és abban a pillanatban nagyon rosszul éreztem magam. Tisztában voltam vele, nincs értelme reklamálni, az ítéletét úgysem változtatja meg, de mondtam neki, hogy szerintem nem találtam el az ellenfél játékosát. Sokszor előfordult már velem, hogy rögtön a mérkőzés elején sárga lapot kaptam: ilyenkor az ember fokozottan próbál figyelni, sajnálom, hogy nehéz helyzetbe hoztam a csapatot. A srácok így is nagyot küzdöttek, csúsztak-másztak, hogy megszerezzük a három pontot. Egy nullás vezetésnél, a második félidő elején volt két olyan kontránk, amelyből növelhettük volna az előnyünket – és ha akkor sikerül betalálni, biztosan nyerünk.”

Várható volt, hogy a kiállítást követően az emberelőnyben játszó Mezőkövesd Zsóry akarata érvényesül, ám a borsodi klub hiába játszott mezőnyfölényben, inkább csak távoli lövéssel veszélyeztetett, helyzetet nemigen tudott kialakítani. Már-már úgy tűnt, a hazaiak küzdőszelleme három pontot ér, ám egyetlen figyelmetlenség elegendő volt ahhoz, hogy a vendégegyüttes 1–1-es döntetlenre mentse a párharcot.

„Nem tudok örülni a döntetlennek, ezt a meccset emberhátrányban is meg lehetett volna nyerni – folytatta Szolnoki Roland. – Tíz emberrel persze a védekezésre kellett fektetni a hangsúlyt, de nekünk nem ez a játékunk. Az nyilván pozitívum, hogy a Mezőkövesd még így sem talált fogást rajtunk, bosszantó, hogy tulajdonképpen a semmiből tudott egyenlíteni. A mérkőzés után csak ültem az öltözőben, és néztem magam elé, bosszantott a kiállításom, és hogy a nagy küzdelem ellenére elmaradt a győzelem.”

A FORDULÓ ÖRÖME – KOVÁCS ISTVÁN

Hogy Joan Carrillo győzelemmel térhessen vissza a Mol Fehérvár kispadjára, azért igen sokat tett Kovács István: a 27 éves középpályása góllal és gólpasszal járult hozzá ahhoz, hogy csapata 3–1-re nyerjen a Diósgyőr vendégeként.

Kovács István nemcsak jó teljesítményével szokta felhívni magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy rendszerint korrekt módon, az ellenfelet tisztelve nyilatkozik. Nem volt ez másként most sem, sőt a klubhonlapon még a múlt héten leváltott Marko Nikolicsról is beszélt.

„Mindenekelőtt hadd kezdjem azzal, hogy megköszönöm Marko Nikolicsnak és stábjának a munkát, amelyet az elmúlt csaknem két és fél évben a klubnál végzett. Szép sikereket éltünk meg együtt, sajnálom, hogy mi, játékosok az utóbbi időszakban már nem tudtunk annyit segíteni a jó eredmények elérésében. Joan Carrillót jól ismerem, volt szerencsém dolgozni vele, amikor először Fehérváron ténykedett, örülök, hogy visszatért. Mint ahogyan örülök annak is, hogy győzelemmel tettük emlékezetessé az első meccsét. A három egyes végeredmény csalóka, egyáltalán nem volt könnyű dolgunk a DVTK otthonában. Az első félidőben még nem volt gond a játékunkkal, amit szerettünk volna megvalósítani, javarészt sikerült, viszont a hajrában kaptunk egy elkerülhető gólt, amire még a szünet előtt tudtunk válaszolni. Boldoggá tett, hogy én lőttem azt a gólt, ám ennél is fontosabb, hogy előnnyel várhattuk a második játékrészt. A Diósgyőr jól futballozott a folytatásban, sokszor érvényre juttatta az akaratát – a jövőben nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ellenfél jobban teljesítsen nálunk. Ha az ehhez hasonló mérkőzéseken pontokat veszítünk, az sokba kerülhet... Szerencsére ezúttal nem így történt, a harmadik góllal le is zártuk a találkozót. Csapatként játszottunk, csapatként küzdöttünk – csapatként nyertünk.”

A statisztikák szerint a 2012 februárjában Szombathelyről Székesfehérvárra átigazoló középpályás a 191. NB I-es mérkőzésén lépett pályára a Vidiben, a 21. bajnoki gólja mellett a 21. gólpasszát jegyezte. Ezek után minden lehet Kovács István, csak babonás nem...

„Az elvégzett munkában hiszek, semmi másban. Joan Carrillo egy hete vette át a csapatot, némi időre természetesen szükségünk van ahhoz, hogy teljes mértékben elsajátítsuk, amit szeretne velünk játszatni. A téli felkészülés erre remek alkalmat kínál, de addig sem fér bele, hogy pontokat hullajtsunk, hiszen a célunk nem változott: a bajnoki címre törünk!”