„Olaszország az az ország, ahol labdarúgóként leginkább érzed a nyomást, kőkemény teljesítménykényszer van – mondta a 28 éves kapus, aki öt évet töltött az akkor másodosztályú Reggina kötelékében, s videónkban arról is beszél, hogy kezdetben milyen nehézségekkel kellett szembenéznie az idegen közegben. – Amikor kint van a meccsen húszezer ember, utána megvárnak, vagy megállítanak az utcán, az nyilván nagyon jó élmény volt. De előfordult olyan is, hogy hazatelefonáltam a feleségemnek, hogy megkérdezzem, várnak-e otthon a szurkolók vagy haza tudok menni? Hajnali kettőig nem tudtuk elhagyni a stadiont, de szakadt félbe edzés is, megjelentek a pályán, kérdőre vontak. Vagy eljöttek a szállodához, ahol aludtunk, lehívtak, körbeálltak, és azt mondták, ha nem nyerünk, akkor nem tudunk majd közlekedni a városban. Megvan a jó és rossz oldala is ennek a temperamentumosságnak.”
Székesfehérváron ennél sokkal nyugodtabb az élete, a immár három éve kirobbanthatatlan a Mol Fehérvár kapujából. Az eddigi legjobb idényének a 2017–2018-as évadot tartja, amikor a fehérváriak megnyerték a bajnokságot, ráadásul 2018. január 11-én megszületett kisfia, Zalán.
„Eléggé kialvatlan éjszakáim voltak abban a hónapban, tizenhárom mérkőzésen mégis csak négy gólt kaptunk. Ami nyilván nem csak az én érdemem, de én is hozzátettem a magamét. Olyan érzelmi pluszt adott, hogy a kialvatlanság sem volt negatív hatással a teljesítményemre. A nyugodt családi háttér egyébként is elengedhetetlen a kiegyensúlyozott teljesítményhez.”
Ezt pedig felesége, Nóra és a labdával szintén jó barátságban lévő Zalán biztosítja. A Sportkrém fotózására is elkísérték a családfőt, akiről a pénteki Nemzeti Sport mellékletében még többet olvashatnak.
Zalai szamba – Judi Ádám jegyzete
