Nem ritka jelenség a futball világában, hogy egy csapat játékosai megbuktatják az edzőjüket. Megvannak erre a jól bevált praktikák. Ha például egy csapat zsinórban három meccset szándékosan elveszít 6–0-ra, akkor jobb helyeken a trénernek mennie kell. Az is eredményes lehet, ha sikerül a vezérszurkolókat a szakvezető ellen hangolni, akik transzparenseikkel és bekiabálásaikkal lassan, de biztosan kicsinálják.
Nem volt ilyen egyszerű a helyzete csaknem ötven évvel ezelőtt az MTK játékosainak a Kádár-korszak önkényuralma idején, a tekintélyelvű klubvezetők virágkorában. Ezért amikor a kék-fehérek játékosainak egy csoportja meg akarta buktatni Palicskó Tibor vezetőedzőt, egyik fentebb vázolt megoldást sem választották, hanem egy mindmáig rendkívül szokatlan, az akkori viszonyok közepette már-már öngyilkossággal felérő útra léptek: sztrájkoltak. Nem is jártak sikerrel, kis híján bűnbakká váltak, végül nagy mea culpázások után örültek, hogy megúszták ép bőrrel a kalandot.