FFT: Giovanni Carlos, a magyar futball kabalája

A napokban feldobta a Facebook, hogy születésnapja van, ennek apropóján kerestük elő a FourFourTwo magazin 2010-es riportját, amelyben bemutatjuk a különös sorsú és különleges személyiségű fiút, akit a FourFourTwo elvitt magával a magyar-német válogatott meccs VIP-páholyába és sajtótribünjére is.

Giovanni Carlos valójában Sztojka Arnold, ezen a néven született 1978-ban, és a szülei rögtön állami gondozásba adták.

„Megtalálhatnám az édesanyámat, de ma, harmincegy évesen már nem keresem. Ha eddig nem volt rám kíváncsi, már engem sem érdekel” – így Giovanni, s látszik, hogy a már rutinszerűen kimondott szörnyűséges mondat azért még mindig a szívébe hasít.

Voltak Carlosnak afféle nevelőszülei, akik időnként kihozták az intézetből, meglátogatták, velük tartja a kapcsolatot, ám a sors később is bőven mérte rá a kegyetlen csapásokat. Barátnője, Kriszta, akivel tizennégy évig voltak együtt, fiatalon, 28 évesen meghalt, szívinfarktust kapott. Igazi „keresztszülei”: Nyilasi Tibor, akinek a „vezetéknevét”, a Carlost köszönheti, és Simon Tibor, aki a Giovanni nevet ragasztotta rá.

De a valódi apja után, akit nem is ismert soha, a második apját is elragadta tőle a sors. Simon, a korábbi válogatott ferencvárosi védő, akit 2002 egyik éjszakáján halálra vertek egy budai szórakozóhely előtt, pótapja volt Giovanninak.

Simon, aki a pályán sem gyengéd megoldásairól volt híres, a kívülállók szerint nemegyszer megalázta, terrorizálta hálás fiatal rajongóját, ő azonban egészen másképp emlékszik.

„Ez mind csak poén volt. Tibi mindig kitalált valamit, persze, sokat szórakoztak velem, de jól éreztük magunkat, én is nevettem ezeken a dolgokon. Nem igaz, hogy edzésen kikötözött, és engem kellett eltalálni a labdával. Olyan volt, hogy felmásztam a kerítés tetejére egy labdáért, és mindenki engem próbált eltalálni, hogy lezuhanjak, de nem lett ebből sem baj. Igen, kikötözés is volt, de azt egy vonaton csinálták, meztelenül kifeszítettek a két csomagtartóhoz a fülkében, mintha keresztre lettem volna feszítve. De ez is csak vicc volt.”

Ahogyan az is, amikor az egyik idegenbeli meccsre Simiék a busz csomagtartójában utaztatták Giovannit, és kis híján a mérkőzés alatt is ott felejtették. Az önfeledt szórakozásnak Simon megfizette az árát, gondoskodott Giovanniról, olykor megengedte, hogy beüljön az Audijába, hogy a csapattal aludjon az edzőtáborban, ott lehetett a bulikon, ehetett, ihatott.

Arra a kérdésre, hogy befizette-e őt olykor a lányoknál is, Giovanni szemérmes mosollyal így válaszolt: „volt ilyen eset, jól éltek, igen...”

Mindez azonban csak egy szelete a rendkívül összetett Giovanni Carlos-képnek. A róla szóló cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!