Paks: Váratlanul ért a döntés – Tököli Szivics kinevezéséről

– Nem érzi furcsán magát?
– De, tulajdonképpen igen, azonban számítottam rá, hogy ilyen helyzetbe kerülhetek – felelte Tököli Attila, aki a 2018–2019-es idényben a Paksi FC NB III-as csapatát irányította. – Felesleges szépíteni, a magunk mögött hagyott bajnoki esztendő nem úgy sikerült, ahogy szerettem, szerettük volna, az ember nyilván nem arra készül, hogy kiesik a csapatával.

– Azt korábban sem titkolta, egyszer szeretné vezetőedzőként is kipróbálni magát, mégis, sokan meglepődtek, amikor tavaly nyáron kiderült, négy és fél év után – ami száznegyvenkét bajnoki meccset takar – nem Csertői Aurél segítőjeként dolgozik tovább az NB I-ben, hanem a klub második csapatának lesz az edzője.
– A mai napig nem tudom pontosan, miért alakult így, de nem is akarok már ezzel foglalkozni. Kaptam némi időt, hogy átgondoljam, elvállalom-e az NB III-at, én pedig úgy voltam, igen, szeretnék önállóan dolgozni. Aztán hamar megtapasztaltam, fiókcsapatot irányítani nagyon nem egyszerű feladat. Nincs állandó keret, sokszor az utolsó pillanatban tudod meg, ki jön „visszajátszani”, aki pedig egész héten veled készül, annak esetleg azt kell mondanod, nem kap lehetőséget. Meglehet, előzetesen beszélnem kellett volna olyan kollégával, aki korábban volt már hasonló helyzetben. A végkifejlet egyértelműen negatív lett, de ettől még sokat lehetett ebből az évből tanulni.

– Miként élte meg, amikor az NB III-ban tíz bajnokin keresztül maradt nyeretlen a csapata?
– Rettenetesen nehezen, ugyanakkor már a másik oldalon állok, és nyilván nem úgy reagálok, mint annak idején labdarúgóként. Tudom, nekem mire volt szükségem, hogy teljesíteni tudjak, és igyekeztem a tapasztalataimat megosztani a futballistákkal. Sokat beszélgettem velük, megpróbáltam levenni a terhet a vállukról, önbizalmat adni nekik. Azért látni kell, az előző évi csapatból alig maradt valaki, sok fiatal kerül be a keretbe, a rutin nagyon hiányzott a társaságból.

– Az NB I-es csapatból „visszajátszók” nem tudtak segíteni?
– Ami a hozzáállásukat illeti, igazán rossz tapasztalatom nem volt, a teljesítmény már egy másik történet. Ezeknek a játékosoknak NB I-es szerződésük van, arra készülnek, hogy hétvégén az első osztályban futballoznak, aztán azzal szembesülnek, hogy néhány percet játszottak ugyan, de másnap két osztállyal lejjebb is pályára kell lépniük. Tisztában vannak vele, ott is teljesíteni kell, de tudat alatt ott van bennük, ez csak a harmadik liga, majd megoldjuk valahogyan. Meccs közben már nehéz átállítani a fejeket, ha nem vagy ott „ezerrel”, jön a pofára esés!

– A Paks II harminc meccsen csupán huszonhét gólt szerzett, 2002-ben, amikor másodszor lett gólkirály, egymaga huszonnyolcszor talált be – nem lehet, hogy még játszania kellene?
– Bennem ez nem tudatosult, viszont többen is mondták, jobban járnánk, ha még futballoznék. Azért hülyén nézett volna ki, ha negyvenhárom évesen megcsináltatom az igazolásomat, nem is tettem, inkább az edzéseken próbáltam a meglátásaimmal segíteni. Sajnos a mérkőzéseken ebből nem sok minden köszönt vissza.

– Az NB III-as együttes idénye egyértelműen kudarc, de az első csapatnak is rezgett a léc. Meglepte, hogy elköszöntek Csertői Auréltól és Tomiszlav Szivics lett a vezetőedző?
– Váratlanul ért a döntés, de nem nekem kell eldöntenem, hogy egy ilyen lépést mikor érdemes „meghúzni”. Ami Szivics kinevezését illeti: miután beszéltem néhány emberrel, nem lepett meg, hogy ez a forgatókönyv valósult meg, ugyanakkor az idő adja meg a választ arra, jó vagy rossz döntés született-e. Biztos vagyok benne, új impulzust ad a csapatnak, remélem, ez az eredményekben is visszaköszön.

– Akkor biztosan, ha Böde Dániel sorozatban lövi a gólokat…
– Dani az utóbbi évek egyik leggólerősebb futballistája, bármelyik magyar klubban meghatározó személyiség lehetne. A csapatnak óriási szüksége volt egy ilyen habitusú emberre, nekem egyértelműen az jön le a nyilatkozataiból, még vannak céljai a labdarúgásban. Két-három jó év még biztosan van benne.

– Néha eszébe jut, hogy tizenkilenc évvel ezelőtt mekkora őrület volt a riválisait megfelelő stadion hiányában Győrben fogadó Dunaferr körül?
– Azt nem lehet elfelejteni! 1997-ben még a második vonalban szereplő Dunaújvároshoz igazoltam, ellenfelünk volt az Egervári Sándor által irányított Érdi VSE is, három évvel később pedig Sanyi bácsival a kispadon már Bajnokok Ligája-selejtezőn nyertünk Splitben, és közel jártunk ahhoz, hogy a Rosenborg ellen kiharcoljuk a csoportkörbe jutást.

– A horvát és a norvég bajnok ellen is mind a két meccsen betalált, mi több, a folytatásban a Feyenoord otthonában is gólt lőtt az UEFA-kupában. Hat nemzetközi találkozón öt gól, igazán vállalható mutató…
– Most mondjam azt, hogy az NB III-as csapatban Nagy Richárd négy találattal lett házi gólkirály?

– Arra már van válasz, hogy a következő idényben is a Paks második csapatát irányítja?
– Lejárt a klubbal kötött szerződésem. Ahogy tudom, a megyei bajnokságban nem indul el a „tarcsi”. Egy biztos, olyan vagyok, mint mindig is voltam, továbbra is nyerni akarok. Edzőként képzelem el a jövőm, jó volna olyan csapatnál dolgozni, amelynél vannak értelmes célok, akár utánpótlás-együttesről beszélünk, akár felnőttcsapatról.