Muszbek Mihály: Rózsaszín szemüveg nélkül is látható a magyar futball fejlődése

Megállt az idő a budai étteremben...

A vendégtérben ugyanúgy ventillátor berregett, mint egy vagy két évvel ezelőtt, a pult mögött pedig fáradhatatlanul kattogott a kávégép. Odakint hőségtől izzott a nemrég felújított flaszter – odabent újra égető (futball)kérdések kerültek terítékre. Muszbek Mihály változatlan lelkesedéssel készült Sportgazdasági nagyító című elemzésének ismertetésére.

Ez volt immár a tizedik alkalom, hogy a sportközgazdász jobbító szándéktól vezérelve belevetette magát a magyar futball átfogó értékelésébe, s a kilencedik, hogy nagyközönség előtt összegzett. Szemléltetésképp megint csak előszedte jól ismert kézi nagyítóját és elnyűtt labdáját – ezek nélkülözhetetlen kellékei a rendszeresen nyárra időzített beszámolóinak.

Volt, hogy Muszbek Mihály Kis Grófo slágerével (Mert a nézését meg a járását...), máskor egy szemléltető képpel, vicces hasonlattal, vagy egy címeres mez felmutatásával kezdte az előadását.

Ezúttal új mottót választott tanulmányának, amely a legendás Sir Alex Fergusontól származik: „A fociban néha fel kell tartanod a kezedet, és be kell vallanod, hogy igen, ők jobbak nálunk.” A sportközgazdász elismerte, derűsebb idézetet is választhatott volna, ám labdarúgásunknak továbbra is fontos lenne, hogy tanuljon a kétségkívül jobbaktól.

„Örömmel adom közre ezt a tanulmányt – mondta bevezetésképpen. – Felidéztem ugyanis a legutóbbi tíz elemzés adatait, és ez a második olyan időszak – a 2018–2019-es idényt, valamint a 2018-as üzleti évet véve –, amely reményt keltő a magyar labdarúgás tekintetében. A mögöttünk hagyott idény a sportág elmúlt évtizedének egyik legjobb évadteljesítményét hozta. Nem kellett rózsaszín szemüveget feltenni ahhoz, hogy lássuk, futballunk jó irányt vett. Ennek a jó iránynak mérhető sportszakmai eredményei vannak, más területeken pedig erőteljes fejlődés várható. Ez igenis eredmény.”

A válogatott Eb-selejtezős szereplése bizakodásra ad okot (ráadásul egy év alatt majdnem megduplázódott a nemzeti csapat keretének becsült piaci értéke, 35.65 millióról 71.45 millió euróra), ugyanígy dicséretes az U17-es korosztályos válogatott brazíliai vb-re jutása, továbbá a fehérváriak tavalyi Európa-liga-menetelése is.

A magyar labdarúgásnak azonban – Muszbek Mihály szerint – utat kell választania. Döntse el, mi a fontos: a válogatott eredményessége, a klubcsapatok nemzetközi kupaeredményessége, vagy a játékosnevelésből fakadó gazdasági eredményesség?

„Ez három lehetőség. Vannak országok, amelyek ezeket kiválóan tudják vegyíteni, s vannak olyanok, amelyek egy-egy út mellett foglalnak állást. A magyar labdarúgás szövegében az utánpótlást, tetteiben a kupaeredményességet emeli ki. Sajnos az adatok azt mutatják, az utánpótlás-nevelés hatékonysága elmarad a remélttől. Továbbra is azt mondom, az útkeresés jegyében ki kellene végre mondani, mi élvez elsőbbséget, mert úgy tűnik, nem tudjuk ötvözni a kettőt.”

A sportszakmai és -gazdasági területen tett barangolás rámutat, dicséretes, amit a válogatott elért, szereplése szakmai és szurkolói körökben is elismerést váltott ki. Az alapoknál viszont továbbra is bajok vannak, az utánpótlásképzésünk drága, korosztályos válogatottjaink – az U17-es csapattól eltekintve – nem tudtak jelentős eredményeket felmutatni.

Ami a klubjainkat illeti: NB I-es csapataink átlagéletkora emelkedett (25.7 évről 26-ra), s a külföldiek aránya is gyarapodott (28.1 százalékról 33-ra). Pedig a nemzetközi összevetés azt mutatja, az utánpótlás-nevelésben és játékosexportálásban erős nemzetek (holland, svéd, finn, horvát) első osztályának átlagéletkora alacsonyabb (mintegy 24 év).

A sportközgazdász elmondta: az OTP Bank Liga nézőszáma tizenhárom százalékkal nőtt a 2018–2019-es idényben, átlagban 3281 szurkoló nézte az élvonalbeli mérkőzéseket, s a drukkerek negyven százaléka a Ferencváros hazai mérkőzéseire járt. A találkozókat átlagban 211 ezren nézték meg a televízióban, ezt kedvezőnek tartja Muszbek Mihály. A hazai jegyárképzésről azonban rossz véleménnyel van: nem tartja jó iránynak, hogy egyes klubok néhány száz forintos belépőket kínálnak.

„Hangsúlyozni szeretném, hogy aminek nincs ára, annak nincs értéke – így a sportközgazdász. – Nem lehet egy doboz sör áráért kétszer tizenegy játékost edzőstől, pályástul fenntartani. Ez a bűne annak a sportfinanszírozásnak, amely azt mondja, hogy a közpénz kiszorítja a piaci pénzt. A közpénznek a piacépítést kell szolgálnia.”