FFT: a határon túli Magyar – a Fradi-szélső disszidálása

Ugyan nem volt már Albert Flóri, és nem volt már Varga Zoli, de a hetvenes évek közepén is kitűnő futballcsapata volt a Ferencvárosnak. Olyan közönségkedvencek játszottak zöld-fehérben, mint Géczi István, Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán, Kű Lajos, Pusztai László, Bálint László, Mucha József, és még sorolhatnánk a neveket. Azt gondolhatnánk, a Kádár-rendszer fénykorában az egyik legnagyobb kiváltság volt idehaza Fradi-játékosnak lenni, és ezzel nem is állnánk távol az igazságtól. Ennek nem mond ellen, hogy mégis voltak, akik úgy érezték, tehetségük és szorgalmuk révén többre hivatottak az életben, és noha idehaza mindenük megvolt, a nagyvilágban várja őket az igazi világhírnév, és más színvonalú szakmai és állampolgári lét, meg a magasabb rendű életforma. Ezért hagyta el a Ferencvárost és az országot többek között Kű Lajos 1977-ben, aki aztán így BEK-döntőben szerepelhetett, és így követte őt a magyar futballkánonban utóbb méltatlanul perifériára került, 16-szoros válogatott balszélső, Magyar István is.

Az FTC a 24 éves Magyarral a keretében 1979 augusztusában belgiumi és spanyolországi túrára indult. Bruges-ben Magyar még pályára lépett egy nemzetközi tornán az FC Bruges és a Beerschot ellen, ám amikor a csapat repült át Brüsszelből Spanyolországba, „lekéste a repülőt”, vagyis az akkori szóhasználat szerint disszidált. „Busszal mentünk ki a reptérre, és amikor odaértünk, Mészáros Dodó bácsi (Mészáros József – a szerk.) , a küldöttség vezetője kiosztotta az útleveleket – eleveníti fel az FFT-nek Magyar István. – A hordár kirakta a buszból a csomagokat, de én a sajátomat gyorsan a sor végére raktam, beálltam oda, és amint odaért egy taxi, amelyből kiszállt egy utas, gyorsan leintettem, megkérdeztem, hogy szabad-e, és már ott sem voltam. Csak Murai Laci, a csapattársam és Takács Józsi, a masszőr látta, hogy beszállok a taxiba. Az utóbbi kérdezte is, hová megyek, mondtam neki, hogy jövök rögtön, nem kell izgulni. Utóbb tudtam meg, hogy szegény Mészáros Dodó a repülőgépen magát ostorozta, hogy ha nem adja ide az útlevelet, most nem kellene otthon magyarázkodnia, mire Pusztai Laci megnyugtatta, mondván: »Mondok én magának valamit. Útlevél nélkül is lehet disszidálni!… « Mire Dodó bácsi így válaszolt: »Tényleg? Ezt nem is tudtam.«”

A teljes sztorit elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!

Az FTC a 24 éves Magyarral a keretében 1979 augusztusában belgiumi és spanyolországi túrára indult. Bruges-ben Magyar még pályára lépett egy nemzetközi tornán az FC Bruges és a Beerschot ellen, ám amikor a csapat repült át Brüsszelből Spanyolországba, „lekéste a repülőt”, vagyis az akkori szóhasználat szerint disszidált. „Busszal mentünk ki a reptérre, és amikor odaértünk, Mészáros Dodó bácsi (Mészáros József – a szerk.) , a küldöttség vezetője kiosztotta az útleveleket – eleveníti fel az FFT-nek Magyar István. – A hordár kirakta a buszból a csomagokat, de én a sajátomat gyorsan a sor végére raktam, beálltam oda, és amint odaért egy taxi, amelyből kiszállt egy utas, gyorsan leintettem, megkérdeztem, hogy szabad-e, és már ott sem voltam. Csak Murai Laci, a csapattársam és Takács Józsi, a masszőr látta, hogy beszállok a taxiba. Az utóbbi kérdezte is, hová megyek, mondtam neki, hogy jövök rögtön, nem kell izgulni. Utóbb tudtam meg, hogy szegény Mészáros Dodó a repülőgépen magát ostorozta, hogy ha nem adja ide az útlevelet, most nem kellene otthon magyarázkodnia, mire Pusztai Laci megnyugtatta, mondván: »Mondok én magának valamit. Útlevél nélkül is lehet disszidálni!… « Mire Dodó bácsi így válaszolt: »Tényleg? Ezt nem is tudtam.«”

A teljes sztorit elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!