MTK: „Amíg a kövér nő énekel, nincs vége az operának”

DVTK–MOL VIDI 2–1

FERNANDO FERNÁNDEZ, a DVTK vezetőedzője

– A fehérváriak elleni, majd egy évvel ezelőtti győzelem a bentmaradást jelentette. Mire lehet elég a mostani siker?
– Egyelőre arra, hogy életben tartsa a reményeinket. Hatalmas elismerés jár ezért a játékosoknak, hiszen nagyon jó erőből álló Vidit vertek meg tudatos, fegyelmezett futballal, de azért ezúttal a szerencse is velünk volt.

– Mennyire voltak bekalkulálva a taktikába a távoli lövések?
– Florent Hasani és Márkvárt Dávid sem ma talált először messziről az ellenfél kapujába. Ezen a meccsen teljesen mindegy volt, hogyan születik a győztes találat, tőlem akár a kapusunk, Antal Botond is rúghatott volna gólt – az a fontos, hogy legyőztük a Vidit.

– Két forduló van hátra. Mit gondol, kiharcolhatják a bennmaradást?
– A sorsunk a saját kezünkben maradt, aminek azért örülhetünk, mert reményt ad a hajrára. Sőt, ha a következő meccsen nyerünk a Honvéd ellen, az eredmények alakulásának köszönhetően egy fordulóval a bajnokság vége előtt megmenekülhetünk.

MARKO NIKOLICS, a Mol Vidi vezetőedzője

– Szinte tapintható a két csapat közötti tudásbeli különbség, mégsem a jobbik együttes nyert. Miért?
– Mert az elején ajándékoztunk egy gólt a hazaiaknak, s bár a második félidei játékunkban már nem találtam kivetnivalót, mert kombinatívan, veszélyesen futballoztunk, az újabb távoli lövés a vesztünket okozta. Tulajdonképpen két lövésből két gólt szerzett az ellenfél.

– Láthattuk, Stopira és Elek Ákos nem tudta pótolni a hiányzó Juhász Rolandot és Viníciust.
– Kényszerűségből futballoztak belső védőként, hiszen Juhász Rolandnak egy vírus támadta meg a szemét, Vinícius pedig eltiltás miatt nem futballozhatott. Hiba lenne azonban a vereséget a nyakukba varrni, a helyzeteink megvoltak, sajnos kimaradtak.

– Úgy tűnt, mintha takarékoskodtak volna az erejükkel.
– Rosszul látta, a két említett labdarúgón kívül Huszti Szabolcs és Marko Scsepovics sem teljesen egészséges, ezért az elején csak a kispadon kaptak helyet. Még egyszer hangsúlyozom, a hozzáállásra nem lehet panaszom.

PUSKÁS AKADÉMIA–BP. HONVÉD 2–2

KOMJÁTI ANDRÁS, a Puskás Akadémia vezetőedzője:

– Két góllal vezettek, mégsem nyertek – milyen lelkiállapotban van?
– Nem vagyok boldog... És nemcsak a mi mérkőzésünk miatt, hanem azért sem, mert az összes többi eredmény a mi szempontunkból kedvezőtlenül alakult. Ezúttal az első félidőben jól futballoztunk, egészen addig, amíg a Honvéd nem szerzett gólt, és érezni lehetett, hogy ez zavart okozott nálunk. Ez pedig döntően kihatott a mérkőzés alakulására.

– Megajándékozták az ellenfelet egy góllal, de rögtön jött a szünet, amikor lehetett volna rendezni a sorokat.
– A probléma az volt, hogy sokkal mélyebben védekeztünk, mint korábban, hagytuk kibontakozni az ellenfelet, nem mentünk bele a párharcokba úgy, mint az első félidőben, emiatt lett egészen más a játék képe. Ugyanakkor így is volt két-három lehetőségünk, hogy megszerezzük a harmadik gólt, ám sajnos nem sikerült.

– Mire lehet elég ez az egy pont?
– Természetesen azért dolgozunk, hogy elérjük a célunkat, nyilvánvalóan jobb lett volna, három pontot szerezni ezen a mérkőzésen, főleg kettő nulla után. Az utolsó pillanatig küzdeni kell, mert nagyon szoros a mezőny, éppen ezért bosszantó, hogy ilyen előny után csak döntetlent tudtunk elérni.

SUPKA ATTILA, a Bp. Honvéd vezetőedzője:

– Egy ideig úgy tűnt, ebből sima vereség lesz!
– Nem vitás, hogy nagyon rossz felfogásban kezdtük a mérkőzést, nem volt tempója a futballunknak, több egyéni hiba akadályozta a játékunkat, így egyértelműen váltanunk kellett a szünetben.

– Két játékosát is lehozta az első félidőt követően. Ez önkritika, hogy nem volt jó a kezdőcsapat összeállítása?
– Annak is lehet nevezni, de csaknem ugyanez a csapat győzte le a Ferencvárost. Most azonban Eke Uzoma nem játszott jól, a tizenegyes előtt rossz döntéseket hozott, a védekező középpályás pedig ugyan jól szűrt, de a támadójátékhoz sokkal többet kellett volna azon a poszton nyújtani, ezért módosítottunk. Ez meg is látszott a játékunkon, a második félidőben már a mi akaratunk érvényesült, és ha néhány nagy helyzetben a játékosok a csapat érdekeit nézik nyerhettünk is volna.

– Ez érdekes: kinek az érdekeit nézték a játékosai?
– Nos, ebbe inkább ne menjünk bele... Több olyan ziccerünk volt, amelynél az egyszerű passz után a társ az üres kapuval került volna szembe, s akkor, maradjunk abban, hogy rossz döntéseket hoztak a labdarúgók. Kétgólos hátrányból felálltunk, vagyis az egyik szemünk nevet, de megnyerhettük volna ezt a mérkőzést, ezért a másik szemünk sír, bosszúsak vagyunk, hogy nem szereztük meg a győzelmet.

MTK–MEZŐKÖVESD 0–1

LUCSÁNSZKY TAMÁS, az MTK vezetőedzője

– Megint nem volt átütőerő a csapatában.
– Az első félidőben jól kezdtünk, de a kapu előtt határozatlanok és körülményes voltunk. Nem tudtunk betalálni, a kapott gól után görcsössé is vált a játékunk. Próbáltuk erőltetni a támadásokat, váltogattuk a hadrendeket is, de erőfeszítéseink megint nem értek pontot.

– Ez volt sorozatban az ötödik veresége a csapatnak, amely a kiesés szélére sodródott. Hogyan lehet kimászni ebből a gödörből?
– Továbbra is optimista vagyok, mást nem is tehetek. Valóban gödörben vagyunk, a pontelőnyünk elfogyott, de még mindig a saját kezünkben a sorsunk. Visszafelé nem tudok és nem is érdemes nézegetni, arra koncentrálunk, hogy a következő két mérkőzésünket megnyerjük, és akkor benn maradunk. Ahogyan az amerikai mondás tartja: amíg a kövér nő énekel, nincs vége az operának.

– Sok szurkoló a távozását követelte a lefújáskor.
– Olyan nincs, hogy én kiszálljak, az nekem nem lehetőség. Keményen dolgozunk, a játékosok és én is. Most nem jönnek az eredmények, ezt tudomásul kell venni sajnos. De nem fogok megfutamodni.

KUTTOR ATTILA, a Mezőkövesd vezetőedzője

– Matematikailag is biztossá vált a bennmaradásuk, elérték a célt.
– Így van, nagyon örülünk neki. Győzelmünk megérdemelt, jól futballoztunk.

– Ilyen forgatókönyvet képzelt el a meccs előtt: az elején megfogják az MTK akcióit, aztán egyre több ellentámadás után szép lassan átveszik a mérkőzés irányítását?
– Nagyjából, de azért az első öt percben is volt két nagy lehetőségünk a gólszerzésre, nem bántam volna, ha már akkor előnyt szerzünk. A gólunk után nagyot változott a játék képe, folyamatosan lelki és mezőnyfölénybe kerültünk. A fölényünk a helyzetek számában is megmutatkozott. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nem tudtuk hamarabb lezárni a meccset egy újabb góllal.

– Közvetlenül a gól előtt be akarta küldeni Iszlai Bencét, de meggondolta magát. Elárulja, mi lett volna a váltás célja, és miért nem volt rá szükség mégsem?
– Biztonságosabbá akartam tenni a játékunkat, úgy ítéltem meg, Bence segíthet ebben, de aztán úgy láttam, az a védekezési formáció, amely a pályán van, még működőképes. Talán akkor is így döntöttem volna, ha nincs a gól.

DVSC–KISVÁRDA 1–3

HERCZEG ANDRÁS, a DVSC vezetőedzője:

– Miért nem sikerült megtartani az előnyüket?
– Rosszul kezeltük a helyzetet, amikor pedig egyenlített a Kisvárda, megzavarodtunk. Minden vélt vagy valós sérelem után menni kell tovább, mi nem ezt tettük. Az érzelmek néha elragadták a játékosokat, és ez – úgy tűnik – kissé rányomta a bélyegét is a produkciónkra. Az összpontosítással nem volt minden rendben.

– Tompábbnak tűnt a DVSC. Mi lehetett az oka?
– Sajnos a kettős terhelés megviselte a csapatot. Korábban hetekig játszottunk a Magyar Kupa-meccsek után pihent csapatok ellen, most azonban valóban tompán futballoztunk, nem tudtunk sok helyzetet kialakítani. Azt láttam, hogy akartak a futballisták, de a görcsösség miatt ezúttal nem sikerült minden úgy, ahogy elterveztük.

– Két egyéni hiba után fordított a Kisvárda.
– Nem örülök neki, de ilyen a futball. Az viszont egyértelmű, hogy amikor ekkora tétért játszik egy csapat, nem férnek bele ilyen hibák.

DAJKA LÁSZLÓ, a Kisvárda vezetőedzője

– Miben volt jobb a csapata a Lokinál?
– Nagyon szervezettek voltunk, próbáltuk betartani, amit megbeszéltünk. Tudtuk, hogy a Debrecen jó passzban van, s mindent elkövet a bronzérem megszerzéséért, azonban arra építettük, hogy nekünk lehetőleg hideg fejjel kell kivárni a kínálkozó lehetőségeket.

– Az első félidőt követően a hazaiak vezettek, aztán a másodikban sikerült fordítaniuk. Mi történt az öltözőben?
– Annyira akartak nyerni a srácok, hogy éreztem feszültséget, meg kellett nyugtatni a csapatot. Ez sikerült, mindenki megértette, van még negyvenöt perc, és ez a fegyelmezettség vezetett bennünket sikerre.

– Mit gondol, hány pontot kell szerezniük a bennmaradáshoz?
– Hatot. Két nagyon nehéz meccsünk van hátra, s szeretnénk, ha nem az utolsó hazai találkozón dőlne el minden. A lényeg, hogy a saját kezünkben van a sorsunk.

HALADÁS–PAKS 1–1

HORVÁTH FERENC, a Haladás vezetőedzője

– Fájó lehet így pontot veszíteni...
– Az első játékrészben jól játszottunk, kézben tartottuk a meccset, a Paks csak elvétve jelent meg a térfelünkön. A szünet után kiegyensúlyozottabb lett a találkozó, majd megszereztük a vezetést, utána viszont ellenfelünk sok szabadrúgást rúghatott a tizenhatosunk környékéről. Csalódtam a futballban, azt hittem, van romantikája, ám csak drámája van.

– Mit érzett, amikor látta, hogy Remili Mohamed lövése után a kapuban köt ki a labda?
– Nem egyszerű erről beszélni. Matematikai esélyünk van még a bennmaradásra, sok volt ebben a mérkőzésben, a magunk mögött hagyott sorozatban. Amikor láttam, hogy gól lett a szögletből, olyan érzésem volt, mintha kitépték volna a szívemet.

– A szurkolók értékelték a játékosok erőfeszítéseit, de öt pont a hátrány. Van még remény, vagy csoda kellene a bennmaradáshoz?
– Az is csoda volt, hogy idáig eljutottunk. Nem adjuk fel! Bár öt pontot két meccsen nehéz ledolgozni, tisztességesen küzdünk mindkét mérkőzésen.

CSERTŐI AURÉL, a Paks vezetőedzője

– Nem mindennapi körülmények között mentett pontot a csapata.
– Sajnos mindkét együttes az életéért küzd, a Haladásnak talán ez a mérkőzés volt az utolsó szalmaszál. Pontatlanul futballoztunk az első játékrészben, a hazaiak gólja ébresztett fel bennünket, onnantól nyomás alatt tartottuk őket.

– Szombaton egy pontot szerzett a Paks, de mit gondol, valójában egy pontot ér Remili Mohamed szögletből szerzett gólja?
– Egyszerű matematika ez. Ha a jövő héten legyőzzük hazai pályán a Kisvárdát, bent maradunk.

– Jövő szombaton élet-halál harc lesz a Kisvárda elleni kilencven perc?
– A magyar futballt elnézve már annak is örülhetünk, hogy a saját kezünkben van még a sorsunk.

AZ FTC–ÚJPEST (2–1) MECCS ÉRTÉKELÉSEI ITT OLVASHATÓK!