„Valerij Lobanovszkij irányítása alatt minden nap egy új iskola volt. Nála mindig a fegyelem volt az első, a pályán, az öltözőben és az élet egyéb területein. Képes volt szót érteni mindenkivel, tudott vicces lenni” – nyilatkozta Szerhij Rebrov a football24.ua portálnak.
„Hosszú ideig kórházban voltam egy súlyos fertőzés miatt, két hétig fel sem kelhettem az ágyból. Amint visszatértem a csapathoz, és Lobanovszkij látta, jól vagyok, azonnal megjegyezte: »Te nem futottál Cooper-tesztet!« Azt hittem, viccel, de amikor Alekszej Mihajlicsenko is szólt, láttam, hogy ez nagyon is komoly. Természetesen elégedetlen és ideges voltam, mert nem értettem, hogy lehetséges ez ennyi kihagyás után. De amikor három hét elteltével a Bajnokok Ligájában elkezdtük szórni a gólokat, azonnal megváltozott a véleményem. Ahhoz, hogy egy játékos formába lendüljön, mindent meg kell tennie. Nagyon kemény volt.”
Rebrov szerint Lobanovszkij esetében mindig a felkészültség állt az első helyen, és a csapat összerakása mellett a játékosokkal egyénileg is sokat foglalkozott. Nem véletlen, hogy a szovjet labdarúgásnak három aranylabdása is akadt (1963: Lev Jasin, 1975: Oleh Blohin, 1986: Igor Belanov).
„Meleg szívvel, hálásan emlékszem Lobanovszkijra, és mindent köszönök neki” – emlékezett vissza a Fradi edzője.