Edzősors: Sosem toltam magam előre – Kondás Elemér

Találós kérdés is lehetne: ki az a magyar szakember, aki 2011. április 23-án irányított először vezetőedzőként NB I-es csapatot, és legutóbb nagyjából öt hónappal ezelőtt, 2018. július 29-én ült élvonalbeli kispadon?

Nos, a DVSC történelmét jól ismerők tisztában vannak vele, Kondás Elemér csaknem hét és fél évvel ezelőtt vette át a Loki irányítását (5–1-es győzelem idegenben a Vasas ellen), majd a mostani bajnokság 2. fordulója után (4–0-s vereség a Budapest Honvéd vendégeként) közös megegyezéssel távozott Kisvárdáról. Az 55 esztendős szakember kétszer nyert bajnoki címet és Magyar Kupát a DVSC-vel, hogy aztán a 2017–2018 idényben története során először az élvonalba vezesse a Kisvárdát. Nyáron még mindenki őt – és persze a labdarúgókat – ünnepelte a szabolcsi városban, de miután csapatával két 4–0-s vereséggel nyitott a legjobbak között (nem szabad elfelejteni, a címvédő Mol Vidi és az előző évi bajnok Honvéd vendégeként), máris megtapasztalta: a magyar edzőkkel szemben olykor gyorsan elfogy a türelem.

„Sikeres évet töltöttem Kisvárdán, hiszen feljutottunk az NB I-be, ráadásul a történelmi sikert jó teljesítménnyel értük el – emlékezett Kondás Elemér. – Való igaz, az élvonalban nekem már csak két meccs jutott vezetőedzőként, ám nyilván ennek is oka van. Mindig is azt vallottam, hogy építkezni úgy lehet, ha adva van a gerinc, és két-három, legfeljebb négy minőségi labdarúgó érkezik. Ha visszamegyünk nyárig, látni kell: rengetegen érkeztek hozzánk különböző nemzetekből, nem volt egyszerű összerakni a csapatot. Ráadásul rögtön az előző két idény aranyérmese volt az ellenfelünk. Tisztában vagyok vele, hogy a munka mindig addig tart, ameddig a pénzt adó ember jónak látja, ennek ellenére jó érzés, hogy tevékeny részese lehettem a kisvárdai futball legnagyobb sikerének.”

Nem véletlenül fogalmaztunk úgy, hogy a magyar edzőkkel szemben olykor túl rövid ideig tart a türelem: a DVTK-nak a 7. fordulót követően egy győzelme, három döntetlenje és három veresége volt, majd sorozatban hatszor pont nélkül maradt, a spanyol Fernando Fernández mégis megtarthatta állását Diósgyőrben.

„A bajnoki rajt előtt azt mondtam, lesz négy-öt csapat, amely a dobogóért harcol, a többi elsősorban a kiesést akarja majd elkerülni – folytatta Kondás Elemér. – A Mol Vidi a nemzetközi porondon is jól teljesített, a Ferencvárossal áll harcban a bajnoki címért. Annak ugyanakkor örülök, hogy úgy tűnik, a Honvéd és az Újpest mellett a Debrecen is esélyes arra, hogy az idény végén a dobogón végezzen. Nem kérdés, szurkolok a Lokinak, a városban lakom, kötődöm a klubhoz, a hazai bajnokikon rendszeresen ott vagyok. Mielőtt megkérdezné: amióta eljöttem a csapattól, Kisvárdán nem jártam meccsen, de a Vidi–Chelsea Európa-liga-mérkőzést éppúgy a helyszínen néztem meg, mint a Budaörs–ETO NB II-es találkozót. Szívesen elmentem volna a Diósgyőr–DVSC bajnokira is, de próbálom kerülni azokat a helyzeteket, amikor úgy tűnhet, helyzetbe akarom hozni magamat. Sosem toltam magam előre, úgy vagyok vele, ha valahol rám van szükség, hogyha az adott klubnál jelentős célt fogalmaznak meg, szívesen megyek.”

Ami ebben az évtizedben két magyar edzőnek – Mezey Györgynek és Pintér Attilának –, valamint négy külföldi szakembernek – Joan Carrillónak, Thomas Dollnak, Marco Rossinak és Marko Nikolicsnak – egyszer sikerült, Kondás Elemér kétszer is megtette: csapatával élvonalbeli bajnoki címet nyert (ráadásul először, a 2011–2012-es idényben veretlenül, ez a bravúr előtte legutóbb a Vasasnak sikerült 1966-ban).

Tavaly ilyenkor azon járt az agya, miként alakuljon a felkészülés, melyik játékost kellene Kisvárdára csábítani, most azonban az a nagy kérdés, hogy mikor és melyik klubnál szavaznak ismét bizalmat neki.

„Ilyenkor is csak a futballon jár az agyam – mondta Kondás Elemér. – Ezúttal igen különleges felkészülés vár a csapatokra, hiszen a bajnokság minden eddiginél korábban folytatódik. Kíváncsian várom, melyik klubnál miként sikerült megoldani ezt a helyzetet. Ha úgy adódna, pillanatok alatt tudnék felkészülési tervet készíteni, és bár korábban azt reméltem, januárra már lesz csapatom, pozitív beállítottságú vagyok, így derűsen tekintek a jövőbe.”