Lanzafame-dupla, három pontot hozott el Paksról a Honvéd

LABDARÚGÓ NB I
30. FORDULÓ
PAKSI FC–BUDAPEST HONVÉD 1–2 (Szakály D. 49., ill. Lanzafame 2., 63. – az elsőt 11-esből)
Paks, Városi Stadion, 1135 néző. Vezette: Iványi

„Hogy van-e jó hírünk? Van! A harmadik helyen állunk” – újságolta Balog Judit fél órával a meccs előtt. Érthető, hogy a paksiak ügyvezetője mosolyogva várta a kezdést: ahhoz képest, hogy az őszi szezonzárón, Kispesten elszenvedett 1–0-s vereséget követően Tolna megyében még a kiesés miatt aggódtak, négy fordulóval a bajnokság befejezés előtt már okkal reménykedhettek a 2010–2011-ben szerzett ezüst utáni újabb éremben (bronz).

A Honvédnál az aranyat cserélnék bronzra – nem feledve a tavaly történteket. George F. Hemingway tulajdonos (aki a hírek szerint megfelelő ajánlat esetén hajlandó eladni a klubot) éppenséggel „Bajnokcsapat” feliratú pólóban foglalt helyet a lelátón.

Más kérdés, hogy az aranyat érő garnitúrából jó néhányan már nem viselik a piros-fekete szerelést, és egyáltalán nem zárható ki, hogy a nyáron tovább csökken a számuk: a lejáró szerződésű Bobál Dávid és a paksi mérkőzést sérülés miatt kihagyó Patrick Ikenne-King maradására jószerével nincs esély.

A télen igazolt Tomás Kosútéra sincs sok. A szlovák védő még úgy sem fért be a kezdőbe, hogy Baráth Botondra eltiltás, Ivan Lovricra sérülés miatt nem számíthatott Supka Attila – Kosútot aligha vigasztalta, hogy a kispadon azért jutott neki hely.

Az már jó kedvre deríthette, hogy a második percben vezetést szerzett a Honvéd, miután az Eppel Márton buktatásáért megítélt büntetőt Davide Lanzafame gólra váltotta. Túlzás lenne azt állítani, hogy a gól jót tett a meccsnek, bár a Paks derekasan küzdött az egyenlítésért, a vendégek taktikusan őrizték előnyüket. A 24. percben aztán olyasminek lehettünk szemtanúi, aminek a tavasszal még nem: Iványi Zoltán ivószünetet rendelt el.

„Ilyen korán még a szurkolók sem isznak” – ragadta meg a lényeget az egyik drukker, majd a kellemest összekötve a hasznossal elment sörért. Nem maradt le semmiről, az első félidő legnagyobb kritikája, hogy a két kapusnak nem akadt védenivalója, Rácz Gergőnek és Gróf Dávidnak legfeljebb egy-két beadást kellett lehúznia.

Nem lepődött meg senki, hogy Csertői Aurél kettőt cserélt a szünetben, Bartha Lászlót és Hahn Jánost Szakály Dénes és Simon András váltotta. A beszállók centik híján összehozták az egyenlítést egy perccel az újrakezdés után, ám a játékvezető szabadrúgást ítélt kifelé, mondván, Szakály lesen volt, mielőtt a kapuba találó Simon elé talált volna.

A hazai gól viszont csak késett, nem múlott: a 49. percben Szakály már nem volt lesen, amikor Haraszti Zsolt beadását követően okosan a bal alsó sarokba helyezte a labdát. Na, ez a gól már jót tett a meccsnek, Banó-Szabó Bence „postafordultával” válaszolhatott volna, csakhogy lövésébe az utolsó pillanatba belevetődtek.

Olybá tűnt, az 1–1-gyel járó egy-egy ponttal egyik csapat sem elégedett, a felek belementek az adok-kapokba, amiből a 63. percben a Honvéd jött ki jobban: Lanzafame higgadtan emelt a kapuba. 1–2

A 66. percben elérkezett Kosút ideje, a lábát fájlaló Bobál Dávid helyére állt be. Becsületére váljon, tisztességgel odatette magát, a 80. percben önfeláldozóan mentett Haraszti Zsolt lövésénél. Három perc múltán már csak a szerencse mentette meg a kispestiek kapuját a góltól: Kecskés Tamás nagy helyzetben fejelt mellé, négy perc elteltével Simon András Gróf Dávid ölébe, a hosszabbításban meg Szabó János épphogy fölé.

A Honvéd időnként jól futballozva nyert, a mintegy ötszáz vendégszurkoló csapott is nagy ünneplést – az első rigmus így szólt: „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!”