Hiába a nagy hazai nyomás, ponttal távozott Szombathelyről a DVSC

LABDARÚGÓ NB I
24. FORDULÓ
HALADÁS–DVSC 1–1 (Rabusic 60., ill. Könyves 23.)
Szombathely, Haladás Stadion, 3133 néző V: Kassai

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK

Hosszú indítással próbálkozott a vendég Debrecen – Király Gábor azonban a kapujából messze kifutva „lekeresztezte" az akciót, de nem rúgott bele ész nélkül a labdába, hanem finoman elvitte a rátámadó DVSC-csatár előtt, majd ballal, pontosan passzolt a negyven méterre lévő társához.

No igen...

A mozdulatokban 41 esztendő és háromszázhatvannégy nap minden tapasztalata benne volt – a 108-szoros válogatott kapus a mérkőzés másnapján ünnepelte a születésnapját.

Más kérdés, hogy vannak helyzetek, amelyeknél ez a mérhetetlen rutin sem elegendő: a Haladás jobb oldalán helyezkedő játékosok tökéletesen állították volna lesre Könyves Norbertet, ám a túloldalon Bosnjak Predrag nem figyelt eléggé, így a vendégek támadója mégsem volt lesen.A szombathelyi kapus kiszolgáltatott helyzetben próbálta menteni a menthetőt, a súlypontját egészen levitte, hogy zárja a szöget a csatár előtt, ám Könyves Norbert volt annyira higgadt, hogy eltolja a kapus mellett a labdát, így csak az üres kapuba kellett lőnie, 0–1.

Pedig a Haladás abban a tudatban kezdhette a forduló záró mérkőzését, hogy ha győz, ugyanúgy huszonhat pontja lesz majd, mint másik három riválisának, szinte elképzelhetetlenül szorossá téve a kiesés elleni küzdelmet. A vasiak szándékaira ugyanakkor az országot átutazó hajdúságiak nem lehettek tekintettel.

A Debrecen nagyon beragadt a tavaszi rajtnál, de az első félidőben az lehetett a kívülálló érzése, hogy Herczeg András rendezte a sorokat az öltözőben. A korábbiaknál sokkal fegyelmezettebb védelem előtt a fedezetsor szerepe volt meghatározó. Középen Aleksandar Jovanovic és főleg Tőzsér Dániel láthatóan a labdát nagyon megbecsülve szervezte a Loki akcióit, a két szélen Varga Kevin és Bódi Ádám sokat mozogva próbálta megosztani a Haladás-védők figyelmét, elöl pedig a hórihorgas Haris Tabakovic fejjátékára építhetett a Debrecen, míg Könyves Norbertet – mint a gólnál láttuk – a labdát a védők között elpasszolva lehetett helyzetbe hozni.

A Haladás azonban nem esett össze attól, hogy második alkalommal kapott gólt az új stadionjában (betalálni eddig csak az FTC volt képes), a házigazda joggal bízott benne, hogy a nemrég átadott arénában megőrzi eddig hibátlan mérlegét, miután a Fradit, a Videotont és a Vasast is legyőzte. A Michal Hipp edzette csapat nagy lendülettel vetette magát a küzdelembe, és több, szélen vezetett akció után teremtett ígéretes helyzetet a DVSC kapuja előtt, ám a szünetig csak Karol Mészáros került óriási helyzetbe – de mert az kimaradt, a vendégcsapat mehetett előnnyel az öltözőbe.

Kimondottan jó második félidőt láthatott a közönség! Ehhez nemcsak az kellett, hogy a Haladás, amely már a szünet előtt is sokat tett az egyenlítésért, a fordulás után fokozni tudta a tempót és viszonylag hamar gólt szerzett, hanem az is, hogy a zöld-fehérek egy pillanatra sem fékeztek, hatalmas elánnal támadtak, és időnként olyan tűzijátékot rendeztek a Loki kapuja előtt, hogy a szurkolók csak kapkodták a fejüket. Sok futás, sok lövés, játék nagy szívvel: ennyi bőven elegendő volt ahhoz, hogy a drukkerek szinte folyamatosan tapsoljanak és biztassák együttesüket.

A küzdelem messze meghaladta a hazai átlagot és időnként a színvonal is, nem lehetett érezni, hogy ez a Haladás NB II-es csapat lenne... Igaz ez akkor is, ha a lelkes támadójáték közben egyszer-egyszer kinyílt a védelem és Aleksandar Jovanovic könnyen gólt szerezhetett volna. Nem sokkal később egy kettő az egy elleni szituációt nem tudtak jól megoldani a vendégek, pedig ziccer lehetett volna belőle, így maradt a döntetlen – kérdés, jó-e ez valakinek...